2018. április 11., szerda

Szép öcsém, be nagy kár, hogy apád paraszt volt, s te is az maradtál




Vasárnap éjszaka óta próbál megnyugodni a normális ember, én is azért várok ezzel a poszttal napok óta, hogy leírhassam, most már az agyam, és nem a szívem írja  ezeket a sorokat - de nem megy. Nem megy azért, mert éveket tettetek abba a projektbe, hogy felbasszátok az embert - sikerült. Éveket öltetek abba, hogy nyílt színi gyűlölet, indulat, őrjöngés legyen - ez egyszer legyen. Ez egyszer nem várok tovább, hogy higgadtabb legyek, nem várok tovább, hogy okos érveim legyenek a tombolás helyett, hanem akkor jöjjön vegyesen, ahogy azt belém neveltétek az elmúlt években.


Lehet, hogy furcsa lesz, de én szeretném megköszönni a vasárnapi választásokat. Szeretném megköszönni sok mindenkinek és sok mindenért, mert egy csomó dolgot, amit évek óta próbál több tízezer, százezer jóérzésű normális ember elmondani, megmagyarázni, megértetni, azt nem kell soha többé. Pl:

- Magyarországon nincs demokrácia. Pont. Leginkább azért nincs, mert ha van egyetlen dolog ebben az országban, amiben kormánypárti és ellenzéki egyetért, az az, hogy ez az ország Orbán Viktor országa, az ő egy személyi döntései irányítják ezt a helyet, ő a tulajdonosa, menedzsere, főnöke egy személyben mindennek. Nem akarom részletezni, mind tudjuk. Ahogy azt is, hogy ahol 1 ember a góré, ott per definíció nincs demokrácia. Hogy az mi, arról lehet most újra 4 évig nyenyegni, de nem demokrácia, az biztos. És azért nem kell erről vitázni, mert minden oldalon minden ember úgy ment el szavazni, hogy ezt pontosan tudta, sőt ezért ment el szavazni. Egyik ezt akarta még sokáig, másik ezt akarta befejezni. Úgyhogy köszi, erről akkor nincs több vita

- Magyarország nem európai értékrendű ország, hanem egy ún keleti típusú autokrácia. Lásd újra a fentieket. 4 éve másról sem szól ez az ország, mint hogy állítsuk meg Brüsszelt. Megállítottátok. Akkor ne gyere nekem holnap azzal, hogy szerinted mi fejlett nyugati ország vagyunk, meg hogy büszke európai vagy. Küldd a gyerekedet Voronyezsbe nyaralni, Novoszibirszkbe egyetemre, és a NER-ből kilopott pénzből vegyél házat a Krímben. Ne Ibizán lazulgassál hunyorogva a migráns kurvák között, baszod. Hanem menjél oda, ahová szavaztál.


Fentiek legkésőbb hétfő óta száraz tények, nincs róla többé mit vitázni, meg dumázgatni.

Meg szeretném ezen kívül köszönni a vasárnapi választásokat az ellenzéknek. Szándékosan nem osztom fel pártokra, és emberekre, mert a penészben sem keresem meg a szebb, a károsabb, az alaposabb és a lustább penészdarabokat, hanem egyben dobom ki az egészet a faszba. Ahogy benneteket is. Én egy sima ellenzéki szavazóként kérem, sőt követelem, hogy húzzon mindenki a büdös francba, és nagyon kérem, hogy hagyjanak minket most már békén. Vonuljanak vissza a közélettől, hadd érezzük mi, ellenzékiek azt a tátongó űrt egy pillanatra, amelyikben kinőhet talán egy új garnitúra, aki nem úgy érzi, hogy ahhoz, hogy az igazi ellenfélhez hozzáférjen a politikai pályán, előbb egy gyalázatos házi bajnokságban kell részt venni, amelyik arról magyaráz nekem, ellenzéki szavazónak, hogy most éppen a Fidesszel harcol, miközben nevetséges, elvtelen, aránytalan, kicsinyes, hazug, átlátszó eszközökkel gáncsolják, nyírják egymást, és közben a közönség kedvéért úgy tesznek, mintha gondolkodnának, mintha együttműködnének, vagy mintha egyáltalán érdekelné őket a kormányváltás. Évek telnek el egy ciklusból nettó látható munka nélkül, aztán néhány szignifikáns ügy mentén van egy kis hangoskodás, a háttérben pedig kinek-kinek ízlése szerint helyi együttműködési lehetőségek a hatalommal. Vállalhatatlan ez az egész. Tessék lemondani, tessék átalakulni, megszűnni, újra gondolni ezt az egészet. Ez nem választék, hanem egy szégyen. Az ellenzék ma ott tart, hogy nem programok, értékek mentén méricskéljük őket, meg kompetencia alapon, hanem ma Magyarországon szinte mindenki, aki kormányváltásra szavazott, az valamilyen kompromisszumos, vagy kényszerű szavazatot adott le. Nevetséges és felháborító. Az volt a döntési színvonal, a vízválasztó közöttetek, hogy vajon melyiket mennyire korrumpálta a hatalom. Ebből válasszak? Köszi, nem. Viszonhallás.

Meg szeretném köszönni a Fidesznek és Orbán Viktornak, hogy győzött. Ha szar, legyen nagyon szar. Ha már 8 év alatt sikerült ezt az országot morálisan és társadalmilag ilyen szinten atomjaira zúzni, de a parasztnak még mindig nem elég, akkor tessék még sokkal durvábban szétbaszni őket. Hajrá, itt a szélessávú kérharmados pálya. Én eluntam, hogy szóljak, figyelmeztessek, hogy riadót fújjak, hogy felhívjam a figyelmet. És akkor itt üzennék is Magyarországon a tisztelt kérharmadnak. Annak is, aki pontosan tudta, hogy hova és mire szavaz, és annak a drámai tömegnek is, amelyiknek valójában halovány fogalma nem volt, hogy mit csinál (mert a mi fogalmaink szerint önrendelkezésre alkalmatlan, vegetatív képességű emberekről van szó - ja igen, a píszí beszédet is befejeztem!), szóval igen, nekik is üzennék:

Gratulálok! Ugye a kisebb csoport, a NER haszonélvezői, azok családjai, barátai, haverjai, wannabe ner gyerekek és mindenki ezen a vonalon - nekik csak annyi mondanivalóm van, hogy az érdemtelenül szerzett vagyonnak ugyanolyan az íze, mint a vásárolt nőnek. A látszat stimmel, de a lényeg nincs ott. A tehetséggel, munkával, ésszel megkeresett pénz, kocsi, lakás más helyet foglal az ember lelkében, arra a lopott lóvé sosem lesz jó. Arra a büszke, kellemes bizsergésre, amit az az ember tud érezni, akinek van kitartása dolgozni, van lelke, becsülete, lelkiismerete. Persze értem, hogy vásárolt nővel is el lehet játszani, hogy szereted, sőt, hogy a feleséged - van, akinek ez bejön, mint lopott jachton a páváskodás. Nem is tudjátok meg soha, milyen az a másik. Amikor úgy szeret a nő, ahogy vagy. Amikor egy 30 négyzetméteres nyaralócska terasza igazából tényleg jobb, mint Monte Carlo. A másik érzést sokkal többször érzitek. Amikor te nézed ki magad az étteremből, mert belül tudod, hogy nem vagy odavaló.

A nagyobb ner csoportnak, a fidesz szavazónak is üzennék. Igen, gondolom, hogy most jó érzés. Vagy afféle. Biztos nincs benned zavarodottság, vagy az a fura átvertek-feeling, pedig viccből megpróbáltad, de nem találtad Soros György nevét a szavazólapon. Nincs benned kétely, hiszen jó helyre szavaztál, és lám, nincsenek sehol a migránsok. Nincs benned kétely, pedig a falvak és kis népsűrűségű területek leszavaztak a Fideszre 80% általános arányban, és fogalmad nincs, ez mit jelent. Az eddig kialakult feudális életviszonyaidat most konzerváltad tizenéves távlaton. Faluban a polgármester a munkaadó, közmunkás a falu, se képzettség, se nyelvtudás, egy minden szempontból röghöz kötött kényszerpálya. Lényegében az önrendelkezési jogát adta fel a falu népe. Hogy dönthessen róla, mi a munkája, hol és miben lakik, mi az életformája, időbeosztása. Hova jár, és jár-e a gyerek, satöbbi. Milliós létszámú emberről beszélünk, aki a saját kényszeréletére szavazott. Mi több, ezekben a  falvakban a leggyakoribb, hogy alapítványok segítenek tanulni, hoznak háztartási gépet, ruhát, kis képzést, ételt, élhetőbb körülményeket. A falu meg leszavazott arra, hogy ezeket az alapítványokat bezárják, ellehetetlenítsék. Egy odavetített rettegés miatt. Én értem, hogy a kormány aljas, és körbezárta ezt a népséget az információs kerítéssel, értem, hogy nem jutnak infohoz, értem, hogy fogalmuk sincs - és nem, mégsem értem meg, bocsánat. Az alultájékozottság, a tudatlanság és urambocsá a butaság egy pontig tolerálható, követhető, érthető. Egy ponton túl pedig tehetetlen az ember. Ha valakik tömegesen hosszú időre tönkre akarják tenni az életüket, és lényegében egy állami gyámság alá helyezik magukat a szavazatukért cserébe, azokat én nem tudom sajnálni.

Ne haragudjon a világ, de érdeklődni, nyitva lenni, tanulni vágyni, jobb életre vágyni nem egy kiváltság. Többet tudni, többet érteni, logikusabban gondolkodni, jobban átlátni nem kevesek kincse. És egy szint alatt megmagyarázhatatlan. Ahogy a 8 éves gyerekednek sem magyarázod el reggelenként, hogy lélegezzen rendszeresen napközben. És nem, senkit sem lehet megmenteni, aki nem akarja. Most majd bezár egy csomó alapítvány, majd most abbahagyja egy csomó önkéntes, aki hétvégenként segíteni járt eddig, most majd nem utal egy csomó csalódott ember, akinek a fasza tele lesz azzal, hogy ő évek óta utal neked, te meg tömegesen leszavazol arra, hogy az ő gyerekét ne műtsék meg. Ne tanuljon színvonalas iskolában. Vagy letartóztassák az egyetemista srácait, akiket nyitott gondolkodásra nevel. A te életed minden területen ezerszeresen kiszolgáltatott az övéhez képest. Neki ugyanis lesz munkája, mert kivándorol a fél ország, tehát rá szükség lesz. Rád nem, mert nem tudsz (bocsánat) magyarul sem piacképesen se megszólalni, nem tudod, mi az a Windows, az applikáció, és a FaceTime. A 21. század első negyedének a végére ősemberré változtál, és most aláírtad, hogy az is akarsz maradni. Napszámos és közmunkás, betanított munkás tudsz lenni, életed havi 300 eurós költségvetésből áll, nem vagy ura döntéseidnek. Kényszer és külső erő diktálja neked, hogy mennyit alszol, mikor eszel, mikor és mennyit dolgozol, mennyit keresel. A városi rohadék, aki az ellenzékre szavazott, nagyobb arányban talál munkát, képezi tovább magát, tud külföldre menni, ezerszer annyi lehetősége van. Ő majd megoldja a NER-Magyarországon is. Ő hozzád képest nagyon széles lehetőségekkel fog élni, miközben ő a rendszer vesztese, te pedig a nyertese lennél. Gratulálok neked, hogy ugyan egy egész országgal kibasztál a szavazatoddal, de messze leginkább, messze legjobban, és messze a leghosszabb távra saját magaddal, és főleg a gyerekeddel basztál ki. Az a 3-5%, amelyik majd iszonyú nehezen megcsinálja az ugrást a faluból, az majd mérhetetlenül hálás is lesz neked ezért a nagyszerű döntésért. Oh, és egy utolsó kósza gondolat. Igen, valamennyi választási csalás, csúsztatás és okoskodás biztosan volt, hiszen itthon otthon vagyunk. De ezt ti szavaztátok meg, srácok. Ennyi nem lehet hozzáírni. Ezt ti így akartátok, csak persze erről se tudtátok, mi az, amit valójában akartok. Majd most kiderül. Fájni fog.


Nem, még nem fejeztem be. Még Simicska Lajosnak is gratulálni szeretnék, neki külön. Felfalta magát a gyermeke, uram. Maga kitalált, létrehozott, felépített és aztán szabadjára engedett egy rendszert, ami felfalta és felfalja az országot, és amelyik lekaszálta közben magát is. Magának pedig azért szeretnék ehhez külön gratulálni, mert a mostani választással magáról is kiderült ezredszer, hogy maga nem ellenálló, bosszúálló, meg atombomba, hanem maga csak megúszni akarja. Maga átigazolt a szomszéd fociklubhoz, beletette oda a pénzét, aztán most bezár ez a biznisz is. Bezár az újság és bezár a többi is, és magát még sajnálják is, meg az újságját is. Még a kormányt szidják maga helyett ezért, még ezt is megteszik. A balgák, mintha maga valami magyar robin hood lenne. Pedig maga ölte meg ezt is, mint a jogállamot és még annyi mindent. Nem érdemel szimpátiát, együttérzést, nem érdemel semmit, csak ugyanazt, mint az ellenzék. Magát is arra kérjük, hogy miután évtizedes hátrányt és kárt okozott az országnak, most már hagyja egy picit békén.


Az ellenzéki magyaroknak meg gratulálok, de először ebben a posztban őszintén. Gratulálok, hogy még itthon vagytok és reméltek, bár egy csomóan most el fogtok indulni, teljes joggal. Gratulálok és köszönöm, hogy megmutattátok, van még normális ember ebben az országban. Az egész átszavazósdi, és taktikai szavazósdi közben egyetlen egy csodálatos dolog derült ki. Mi vagyunk Magyarországon a demokraták. Pedig eléggé különbözünk, de mi legalább azok vagyunk. Mi, akiket megtanítottak még a szüleink virágnyelven beszélni, most majd újra titokzatosan beszélünk, újra összejárunk egymásban tartani a lelket. Újra megtaláljuk egymást társasággal, munkával, segítséggel, együttműködéssel. Minket már nem lehet bezárni a hírek elől. Nem lehet minket letiltani az életről. Nem lehet minket kussoltatni, hogy egymást se érjük el, mert el fogjuk. Nem lehet megtiltani nekünk, hogy szeretetre, becsületre, igényességre, tájékozottságra, empátiára neveljük a gyerekeinket, és hogy megtanítsuk nekik is, mikor és hol kell kussolni. Igen, szörnyű világ jön. Igen, feleslegesen ostoba, korlátolt, botrányosan korrupt és bosszúálló, kicsinyes világ jön. Igen, nehéz lesz kurvára. De nekünk lesz munkánk, lesznek híreink, leszünk egymásnak és meg fogjuk találni az utunkat, mert mindig megtaláltuk, ezután sem lesz másképp. Szigeteken és elszigetelten fogunk élni, és nem, nem fogjuk tudni teljesen kizárni a tébolyt, de azért nagyrészt mégis igen.

Ezek a nyomorultak meg majd élik a Hülyék Magyarországát. A Mi-lehetett-volna-belőled-Magyarországot. Élik majd az Ostobák Álmát, ki ezért, ki azért. Mi pedig megvárjuk az időnket. Rohadtul idegesítő lesz, elkeserítő, igazságtalan, aljas, és ocsmány. Kár, hogy visszarakták ezt az országot 140 évvel. Kár, hogy a többiek ennyire igénytelenek, szűk látókörűek, önzőek. Kár, hogy ennyire indok nélkül és ilyen engesztelhetetlenül gyűlölnek minket. Kár, hogy nem akarnak jó és progresszív, élhető és nyugodt, szerethető és tervezhető Magyarországon élni. Kár, hogy megfelel nekik ez a szemét helyette. Kár, hogy a dudálásban, az anyázásban, a diktátumokban hisznek. Kár, hogy nincs lelkük, nincs bennük együttérzés, nincs bennük semmilyen közösségre való igény, kár, hogy csak a taposásban, az olcsó alkukban, csak a mocskos játszmákban, és a zsigeri gyűlöletben hisznek. Kár, hogy ezen a mérhetetlenül szégyenletes szinten tartanak érzelmileg, emberileg.

De ettől még nem kapják meg ezt az országot. Egyelőre még mi is itt vagyunk. És inkább vagyok egy pislákoló kis lámpa a sarokban, mint az a hatalmas kurva nagy sötétség körülötte, amelyik tényleg nagyobb, hatalmasabb, fenyegetőbb. Mert ha csak nagyon kis körben is, ha csak alig láthatóan is, a lámpa körül fény van. És ott mindig fény lesz. És én, meg az enyéim ott leszünk.

A sötétség legyen tényleg a tiétek. Nektek adjuk.





















2018. április 6., péntek

Magyarok magyarok ellen



Ahogy előző posztom végén jeleztem, az igazi rombolás ott domborodik ki és ott mutatkozik meg Magyarországon, hogy a magyarok mára szinte magától értetődően, évtizedes távlaton, kibékíthetetlenül több részre szakadtak és egymás ellen fordultak. Ma már nem ott tartunk, hogy a haza nem lehet ellenzékben (2002), nem ott tartunk, hogy van a magát polgárinak nevező oldal, és mindenki más, akiket utál, megvet és nem tart magyarnak, hanem mára van a Fidesz és tábora, és vannak a többiek. A többiek, akiket a fideszesek egyszerűen nem tartanak magyarnak. Ha létezne olyan, hogy őszinte közvélemény-kutatás, és ott léteznének tökös kérdések, akkor kiderülne, hogy több millió olyan magyar van, aki más magyarokat szó nélkül lelőne, bebörtönözne, és ezen a skálán található válogatott egyéb szörnyűségekkel illetne. Nem túlzás kijelenteni, hogy abból a típusból is százezres nagyságrend van, akinek ehhez elég lenne annyit mondani, hogy nem szeretem a fideszt, hogy ellenzéki vagyok, a többiről (cigány vagyok, meleg vagyok, zsidó vagyok) nem is beszélve. Az emberek rettegnek, tudatlanok, és agresszívak, méghozzá nem marginális kis létszámban. Nagy baj van, és nem lehet szó nélkül végignézni azt, ahogy a magyarok véglegesen egymás ellen fordulva habzó szájjal fröcsögnek egymásra, habzó szájjal őrjöngenek, és közben elmondják, hogy hallatlanul békétlen hely lett ez az ország, és ez kérem érthetetlen.

Legyen egészen tiszta a dolog: nem a migránst, nem az ENSZ-t, nem Sorost, és nem az elképzelt háttérhatalmat utáljátok, kedves nemzettestvéreim. Tőlük csak féltek. Aki(ke)t igazából utáltok, gyűlöltök, megvettek és kiirtanátok, azok a "másik" magyarok. Azok a magyarok, akik szerintetek a fenti listát etetik, éltetik, életben tartják, behívják ide ellenetek. Nem Soros az, akit pofán akartok vágni, nem Soros az, akit elzavarnátok ebből az országból, nem Soros az, aki ellen utcára mentek, nem Soros az, akivel nap, mint nap őrjöngve veszekedtek az interneten álnéven. A saját honfitársaitok azok, akivel mindezt teszitek. A többi magyar, akiről elmagyarázták nektek taktikusan, szisztematikusan, és aljas módon, hogy az oka, eredője, okozója minden nyomorotoknak. Ők azok, akiket ennyire gyűlöltök.

Legutóbb 80 éve, a II. világháború kitörése előtt gyűlöltétek egymást ennyire intenzíven, ennyire napi szinten, ennyire pontosan kimérve és ennyire konkrét ügyek mentén, kedves magyarok. Legutóbb is faji alapon választottak szét titeket, és legutóbb is "világnézeti" alapon hagytátok magatokból előcsalni a fröcsögő állatot, amikor egymás ellen fordultatok, és úgy gondoltátok, hogy az egyik magyar életének békéjét és nyugalmát a másik magyar teszi tönkre. Hogy az egyik magyartól a másik veszi el a jövőjét és az egyik magyar létezése a másik magyar miatt van folyamatos veszélyben.

Sírnivalóan ostoba, szégyenteljesen egyszerű gondolkodás ez, és az egész ország szégyene, hogy ezt az érzést, gondolkodást, ezt a viselkedést ennyire gyakran, ennyire egyszerű eszközökkel elő lehet rángatni a lelketekből, és ennyire boldogan merültök el ebben a mocsokban. Botrányosnak tartom, hogy a magyart magyar ellen fordítani egyszerűbb, mint a kutyát a macska, macskát az egér ellen. Botrányosnak tartom, hogy lassan mindegy, hogy háború vagy béke van, jólét vagy szegénység van, 20. vagy 21. század van, ezekkel a szélsőjobboldali eszközökkel ennyire prímán, hatékonyan, gördülékenyen és folyamatosan be lehet szopatni az ország nagyobb részét. Elviselhetetlennek tartom, hogy ez az ország soha nem tanul semmiből, ugyanazokat a hibákat tapossa újra és újra, ugyanazokat az alulról jött, súlyos személyiségzavarral küszködő önjelölt megváltókat emeli fel és nevezi ki messiásnak, és követi őket a mocsokba, a romlásba, a szégyenbe.

Undorítóan szánalmas bizonyítványnak tartom, hogy ennyire könnyű ráparancsolni a magyarokra, hogy válasszanak ki maguk közül bizonyos magyarokat, akiket többé nem tekintenek magyaroknak, hanem zsidónak, libsinek, migránsnak, migránssimogatónak, vagy rendszerellenségnek kell őket tekinteni, és a fafejű barom bazmeg nem gondolkodni kezd, hogy hé egy pillanat, hanem minden kétség nélkül bólogatni kezd, hogy nahát TÉNYLEG, ezek nem is magyarok! Ezek ellenségek. Ezek árulók. Ezek mocskok. Ezek ránk támadtak. Hogyhogy eddig nem vettük észre?!

Rátok a hatalom támadt, agyatlanok. Rátok a saját kisszerű, aljas gondolataitok támadtak. Rátok az irigy, buta, alapvető összefüggéseket is felismerni képtelen elszigetelt ostobaságotok támadt. Rátok a saját zsigeri gyűlölködésetek támadt. Az támadt rátok, ami 1000 éve mindig rátámad a magyarokra, amikor össze kéne fogni, amikor az élet alapvető minimumait (szeretet, tisztelet, együttműködés, lojalitás, stb) kéne meghatározni. Rátok a kirekesztő, rasszista, gyűlölködő, fröcsögő gondolataitok támadtak. Nem a zsidók 80 éve, nem a cigányok 15 éve és nem a migránsok ma. Nem a civilek, nem a diákok, nem a melegek, nem a polgárjogi aktivisták támadtak rátok. Nem Európa, az ENSZ, a németek, az amerikaiak, a zöldek, a kékek, meg a páros ujjú patások támadtak rátok. Rátok a saját hataloméhes politikusaitok, és a diktatúra párti, a kirekesztő, zsarnoki, igazságtalan énetek támadt. Rátok a magyarok legrégebbi betegsége támadt, amelyik mindig azt diktálja, hogy a magyar akkor lesz boldog, ha szétbassza a másik magyart. Ha nem egy általánosan élhető, szerethető és elfogadható Magyarországot teremt minden magyarnak, hanem kiválasztja, ki tekinthető magyarnak, és a többit eltapossa. Ha gyűlöl, ha feljelenti egymást, ha kárörvend, ha elpusztít mindent maga körül, ha nem gondolkodik, hanem indulatból, aljas szándékból, önérdekből és a közösségi érdeket leszarva megy előre, és rombol. Ha neki jut egy forint, akkor nem gond tíz forintot ellopni máshonnan. Ha egy havernak jó lesz, nem gond tíz parasztot tönkretenni érte. Ha egy üzlet ellopható, megéri száz másikat bezáratni érte. És nem érted, hogy miért megy tönkre ez az ország, mert azt sem érted, hogy éppen tönkremegy.

Nem érted, hogy nekünk itt együtt kell működni, mert így is kicsik, szegények, jelentéktelenek, elmaradottak vagyunk. Te elmagyarázod majd nekem, hogy nem vagyunk elmaradva, mert a Nobel-díjasaink (akiket elkergettél itthonról), és az Olimpiai bajnokaink is bezonyám. Hát nem, kedves magyar testvérem. Olimpiai bajnokokból még senki sem épített országot. Országot átgondolt közösségi, gazdasági, társadalmi, politikai rendszerekből, együttműködésből, közös elvárásokból és közös minimumokból lehet építeni. Nem abból, hogy 16 éves gyerekeket bírságoltok, civileket üldöztök, ezermilliárdokat loptok, saját ügyészeitek vannak, nem abból, hogy ti vagytok az ember házából kiszűrődő zaj az Állatfarmból, amit úgyse olvastál, mert bunkó vagy. Nem abból lehet országot építeni, hogy a lakosság 85%-át jobbágynak, szolgának és/vagy ellenségnek tartod, a többi meg a kiszolgáló személyzete a mocskos rendszerednek, amelyik magyart magyar ellen fordít, amelyik ellenségnek ordítja a honfitársaidat, amelyik szerint nem érdemli meg az életet, aki nem nektek tapsol.

Abból nem ország lesz, hanem szemétdomb. Abból nem hogy megbocsátás, újrakezdés, építkezés nem lesz soha, abból csak további lecsúszás és széthúzás lesz. Mert nem érted meg, hogy ha mindenki másnak rossz, akkor neked sem lehet túl jó. Azt hiszed, hogy ha elég nagy geci vagy, akkor majd bevesznek téged is abba az ötezer emberből álló körbe, aki hülyére gazdagodik most éppen. Mert nem érted, hogy oda egy nagyon pici ajtó vezet be, és egy irgalmatlan nagy kapu vezet ki. És nem érted, hogy aki ott bent van, az retteg, az kussban szolgálja ki a hatalmat a koncért, az reménykedik, hogy elég sokat tud összegereblyézni, mielőtt kivágják onnan, és reménykedik, hogyha kivágják, nem veszik el mindenét és zárják börtönbe. Mert nem érted, hogy működik az egyszemélyi hatalom, és nem érted, hogy az ott nem a vágyni való gyönyörű élet, hanem az a kis-, és nagystílű bűnözők és elvtelen rohadékok gyűjtőhelye, akiket nem akarsz irigyelni, mert nekik nem jó. Hiába vannak hatalmon, hiába övék az egész ország, egyszer ők is el fognak számolni az életükkel, és legkésőbb akkor rá fognak jönni, hogy kizárólag a pénzért és hatalomért azt vállalták, hogy szar szemét emberek között élik le és pazarolják el az egész életüket, amelyet folyamatos rettegésben, kiszolgáltatottságban és bizonytalanságban élnek. Hogy folyamatosan meg kell felelniük, undorító dolgokat kell csinálniuk és félni közben, hogy elveszítik a nagyfőnök bizalmát, vagy a nagyfőnök valamelyik csicskájának a bizalmát, és akkor nekik és családjuknak végük van. És ha minden sikerül és sosem kerülnek ki a körből, akkor a végén elmondhatják magukról, hogy egy elvtelen, aljas, nyomorult bűnözőkből és seggnyalóikból álló taszító társaságban élték le nyomorúságos életüket, amelyiknek semmi értelme nem volt, semmi célja nem volt. Arról nem beszélve, hogy legkésőbb az élet végén bizony minden embernek van legalább egy nagyon tiszta pillanata, amelyik elől nincs menekvés, nincs hazugság, nincs átverés, nincs megúszás: van egy pillanat, amikor minden ember számára teljesen egyértelműen tiszta és világos lesz, hogy ő jó ember vagy szar ember volt az életben. Akik most a magyarokat magyarok ellen fordítják, helikopterrel járnak esküvőre meg vadászni, szétbasznak családokat és iparágakat, megyéket és városokat, akik gyűlölni és rettegni tanítják a magyarokat, akik üldözik, bántják, fenyegetik, zsarolják és meglopják a magyarokat - azok szar emberek. És szar emberek között élik le a szar életüket, és azért lopnak egyre többet, azért egyre gusztustalanabbak, azért nincs határa az ocsmány viselkedésnek, mert maguk elől menekülnek. Maguknak akarják bizonyítani, hogy nem is hiábavaló a nyomorult életük, hogy ők igazából jó emberek, hogy ők jó magyarok, hogy ők építenek és fejlesztenek egy csomó mindent - csak a tükörnek játszanak.

A tükörnek bizonygatják kétségbeesve a jó fiút, különben jön az iszonyú gondolat, hogy ők igazából minimális méretű, minimális fontosságú jelentéktelen szar emberek, akik tönkretették már megint ezt a szerencsétlen országot.

És ti, a követőik pedig azzal foglalkoztok, hogy a többi, számukra és számotokra alacsonyabb rendűnek gondolt magyart utáljátok, bántjátok, üldözitek, kirekesztitek, vegzáljátok, meglopjátok, hogy a sajátjaitok ellen fordultok, hogy családokat szakítotok szét, hogy kenyérkeresőket taszítotok teljes kétségbeesésbe, hogy gyerekek százezreitől veszitek el a jelent és a jövőt.

Ezzel foglalkoztok mind. Amíg nem tanul meg ez az ország egymással élni és együttműködni, egymást elfogadni, egymást magyarnak tekinteni, egymással beszélni, egymással problémát megoldani, egymással kezet fogni, egymás elpusztítása helyett egymás mellett nyugalomban élni, addig ez az ország halálra van ítélve. Nem Soros, az EU, az ENSZ, a migránsok, és a háttérhatalmak ítélik halálra. Hanem saját magukat a magyarok. Az nem nemzet, amelyik egymás torkának esik. Az nem nemzet, amelyik csak némelyik, önkényesen kiválasztott tagját tekinti magyarnak. Az nem nemzet, amelyik gyűlöli saját magát. Az nem nemzeti, amelyik a saját lakossága nagy részétől megvonná az állampolgárságot.

És így nem is lesz soha. Sőt, így ne is legyen soha. Így az lesz, ami ő valójában: egy szedett-vedett, habzó szájú csürhe, amelyik nem érti saját magát, nem érti a környezetét, nem érti a világot, nem ért semmit, csak hangos, buta és ordenáré. És a saját nyomorult viselkedése teszi tönkre az életét és a jövőjét. És ezért kell folyton mást okolni, mert még ahhoz is gyáva, hogy elővegyen végre egy tükröt.




2018. április 2., hétfő

A társadalomban végzett rombolás elemzése



Olyan mennyiségű és minőségű az információs káosznak és információs zajnak nevezett dömping, hogy abban képzett emberek is csak nehezen találnak értelmezhető utat. Ráadásul a hozzám hasonló kéretlen, névtelen és teljesen megkérdőjelezhető tudású emberek is úgy érzik, majd ők megmondják a tutit, és innentől ember legyen a talpán, aki meg meri saccolni, hogy akkor Magyarország most tényleg a Fidesz által hirdetett európai reformer állam kivételes eredményekkel, vagy egy nyomorúságos romhalmaz befújva kölnivel, hogy a szarszag ne rögtön legyen érezhető.

Aki olvas engem, tudja, hogy a kritikusok táborába tartozom, ugyanakkor remélhetőleg azt is tudja, hogy az oktalan handabandázás helyett érveket, okokat, és összefüggéseket keresve szoktam kritikát megfogalmazni, legalábbis megpróbálom felkutatni az álláspontom miértjeit és megtalálni hozzá azt a kontextust, amiben értelmet nyer egy gondolatmenet, és ami megkülönbözteti az üres hőbörgéstől.

Igen, én azt gondolom, hogy Magyarországot lerombolják és lerombolták. Könyveket lehetne teleírni a rombolás közgazdasági, tudományos, pénzügyi és egyéb aspektusairól, engem viszont megint az ember maga érdekel a legjobban. Az érdekel, hogy az emberrel mi történik, hova jut, hogyan gondolkodik, fejlődik vagy lemarad, és hogy egy országos, valamint évtizedes léptékben mit mutat egy társadalom. És amit számomra Magyarország jelenleg mutat, az az elkeserítő, a riasztó és a felháborító háromszögben látható tisztán.

Egy normálisan működő országban akárki lehet kormányon, néhány dolog közös, úgynevezett megegyezéses alapon működik. Mire gondolok? Épeszű országokban az oktatás, a közegészségügy, vagy az úthálózat, kutatás-fejlesztés, kultúra olyan területek, ahol minden oldal alapvetően a fejlesztés, a minél jobb működés biztosításában érdekelt. Butaságok, hibák, korrupció és lopkodás nyilván ezzel együtt ezer helyen és ezer formában látható, mégis mintha lenne egyfajta közös minimum, hogy a politikai csaták mentén mondjuk nem teszünk tönkre komplett szektorokat évtizedekre (most már kijelenthetjük sajnos..), hogy nem basszuk el egy következő generáció teljes esélyét a jobb életre, hogy nem szórakozunk családok millióival ezekben az ügyekben. Mi több, ezekről az alsó határokon normális helyeken nem is kell beszélni, mert ha elmeséljük-elmesélnénk nekik, mi folyik mélységében Magyarországon, akkor sajnos csak forgatják a szemüket szomorúan, hogy ez ugye nem igaz, amit most mesélsz? Hogy az ugye nem igaz, hogy rászoruló emberek segélyét, szociális lakásait, alapítványi támogatásait lopják el politikusok meg a haverjaik? Ugye az túlzás, hogy hajléktalanok szociális támogatását is ellopják, miközben őket rendőrök baszkurálják az éjszakában, miközben semmilyen rendszer, komplex támogatási program nincs is? Lehajtja a jóérzésű magyar a fejét, hogy debazmeg, hát ez megy. Én sem értem, hogy jutottunk ide. Hogy diákokat bírságoljunk, amiért leléptek a járdáról tüntetésen. Az micsoda cinizmus, micsoda tükre a 2018-as Magyarországnak, nem?

Hát itt tart a társadalmi szintű rombolás. Hogy már ilyet is simán lehet. Mert a rombolás eszköze az elszigetelés. A valóságtól. Az információtól. A lehetőségektől. A fejlődéstől. A külvilágtól. Figyeljük csak meg, milyen átkozottul egyszerűen működtetik:

1. A legkisebb falvakat, kis népsűrűségű, gazdaságilag leginkább elmaradt területeket egyszerűen leválasztották a valóságtól. A határ menti mellett ugyanis építettek egy másik kerítést is. Egy információs kerítést ezek köré a falvak és kisvárosok köré, és visszahelyezték ezt a világot (nem volt persze sajnos nagy ugrás) a 19. századba. Az egész országot szintén, úgy egyébként, de a kontraszt itt még sokkal élesebb.
2. A polgármester vagy jegyző, és a pap (és a kocsmáros) mondják meg, hogy mi van.
3. Mindenki közmunkán van, vagy a környékbeli gazdag vállalkozónak dolgozik.
4. Van 5 tv csatorna, 2 nyomtatott és 15 internetes újság, 10 Facebook csoport, és az összes óriásplakát, citylight, kerítés, stb. Mindenki eléri, amit elér.

És ez csak az egyik eszköz. Emellett a teljes oktatás zuhanásban van legalább 5 éve, minden nemzetközi teszten és felmérésen évről-évre romlanak az eredmények, "természetesen" itt is a legszegényebb, leginkább kiszolgáltatott része veszélyeztetett a társadalomnak. Szegregált osztályok, teljes kilátástalanság, fizikai, oktatási, pénzügyi, munkaügyi röghöz kötöttség. Diktátumok alapján élt élet. A társadalom mintái, példái szintén egy teljesen torz irányba mutatnak. Nem a tudás, a szorgalom, a tehetség, az elvégzett munka számít, hanem hogy kit ismersz, kivel vagy jóban, ki a fontos ismerősöd. Az egész ország számára nyilvánvaló, hétköznapi jelenséggé vált, hogy aránytalan pénzek ebben a rendszerben cseréljenek gazdát, emberek hirtelen meggazdagodnak, elköltöznek, eluralkodott az irracionalitás. Ezek a szörnyű minták sokkal mélyebben és tartósabban tesznek tönkre egy társadalmat, mint azt a felszínen gondolnánk. És ezeket nem lehet utána fél év alatt megszüntetni. Szellem a palackból, szó szerint. Az utóbbi 8 évben elfogadható lett a nyílt gyűlölet, kirekesztés, megbélyegzés. Teljesen a hétköznapok eszköze lett valakit üldözni, karaktergyilkolni, kirúgni az állásából, mert politikailag nem ért egyet. Teljesen szilárd falak épültek a kormányzó párt és körei köré. Elfogadott lett Magyarországon az igazságtalan egyenlőtlenség, a kivételezettek, a belső kör fogalma, elfogadott lett, hogy bizonyos emberekre más törvények vonatkoznak, azaz elfogadott lett, hogy a törvények képlékeny, csavargatható és szelektív dolgok. Elfogadott lett a nyílt színi, tiszta rasszizmus, az iszlám-,cigány-, zsidóellenes megnyilvánulások. Az erőszak, a félelem, a rettegés, a készültség folyamatos pumpálása az agyakba. Feljelentgetik egymást emberek a migráns-pánikban. A miniszterelnök március 15-én azt mondja a színpadon, hogy Harcoljatok! Ezek a hétköznapi emberek hétköznapi életében hatalmas károkat okoznak. 8 év pedig elég hosszú idő ahhoz, hogy egy komplett generáció alól kihúzzák a talajt, mert nincs oktatásuk, nincs perspektívájuk, nincsen versenyképes tudásuk, ahogy mostanra már a felnőtt lakosság egy riasztóan nagy részének sincsen. Egész Európában a legalacsonyabb arányban beszélünk bármilyen idegen nyelvet. Egyes területeken komplett falvak vannak, ahol a 80% az általános iskolát se végezte el. Gimnáziumi férőhelyek száma csökken, egyetemek költségvetése nevetséges. A tudás és a tanulás kinevetett gúny tárgya lett a kormány részéről. A csapatmunka, az együttműködés, az elfogadás, a vita, a kritika, a versenyszellem - csak néhány olyan létszükséglet egy normális társadalomban, amit elpusztítottak. A tisztelet, a megbecsülés, a türelem, a méltóság, az adott szó - nevetséges fogalmak ma Magyarországon. A nyugalom, a csend, a békén hagyás pedig távoli álmok. Egy zárkózott, igazságtalan, ellenséges, elmaradott gondolkodású társadalom lettünk. Átlag magyar ember ott tart a technológiában, hogy elhiszi a Soros plakátokat, és nem érti, hogy Soros György igazából nem indul a választáson, és nem fotózkodott az összes ellenzéki párt vezetőjével, mert nem tudja, hogy mi az a fotómontázs vagy photoshop. Nem érti, mi az a személyre szabott hirdetés és hogy az összes médiából irányított célműsort sugároznak elé, nem érti, hogy egy tévéműsor hazudhat is, nem érti az alap összefüggéseket sem. A magyar átlag lakosság 2018-ban még mindig ott tart, hogy tojást, krumplit és muskátlit osztogat a politikus kampányban és ez működik. Ez lenne a bazi fejlett mintaország? Alapvető élelmiszerek osztogatásával? Éles, nem? Mintha az Amazonnak csak fax-száma lenne, nem?

Ebben a közegben eszetlen rombolást végez ez a pusztító stratégia. Közben a kutatás-fejlesztés sehol sincsen, a világ technológiai értelemben minden évben 3 évvel kerül távolabb tőlünk, a tudatos elszigetelés pedig a gondolkodás, a state-of-mind alappillére lesz. Magára marad ez az ország, és egy idő után azért nem fognak elmenni belőle, mert se nyelvet, se versenyképes szakmát, se a színvonalas munkavégzés képességét nem fogja tudni a magyar. És itt ragad.

Ha jövő héten megállna ez a téboly, és elkezdődne egy nagyon tudatos építkezés, felzárkóztatás, már akkor is 15-20 évbe telne, mire az általános közgondolkodás elkezdené magára nézve is alkalmazni az úgynevezett közös minimumokat, amelyekben meg kéne persze állapodnunk. Azokat a minimumokat, amiket ha nem lépnénk át, akkor egy élhető, épeszű, magát és a világot reálisan látó, progresszív, okos kis ország lehetnénk, jó ötletekkel, profin menedzselt rendszerekkel. Kihasználva pont, hogy nem nagy ez az ország, tehát alapvető rendszerei sem olyan bonyolultak és hatalmasak, hogy azokat ésszerűen ne lehetne tisztességesen működtetni.

Ezt a fröcsögést, ellenségeskedést, és egymás üldözését kellene befejezni. Megérteni, hogy abból nem lesz itt ország soha, ha az egyik fele kinevezi a másik felét ellenségnek, sőt nem-magyarnak. (Ebbe is érdemes belegondolni: Úgy leszünk erős és nagy magyar nemzet, hogy először is megfelezzük magunkat. Mesélj még róla, bazmeg.) A következő posztot pontosan erről fogom írni, hogy mit jelent és mit okoz, hogy magyarok a magyarok ellen vonulnak, élnek, gondolkodnak és cselekednek éjjel-nappal. Hogy a pusztításban mit jelent ez a kis epizód, mert ez egy külön fejezet sajnos...



2018. március 27., kedd

Üzenet a Z generációnak - a munkáltatótól



Kedves Z generáció, kedves 1995 után születettek,


sokat olvasni, hallani rólatok, hogy mennyire más világban nevelkedtek, mennyire más impulzusok érnek titeket, mennyire másként gondolkodtok, mennyire más vágyaitok és motivációitok vannak. Talán azzal kellene kezdeni, hogy benneteket sem illik egy kalap alá venni, mert nem vagytok ugyanolyanok, és néhány emberrel való beszélgetés után sommás ítéletet alkotni, általános tanulságot leszűrni lehet, de nem szabad. Én viszont egy rendezvényes - vendéglátós - marketinges pali vagyok, és mindez csak azért fontos, mert ezekben a szakmákban aránylag sok emberrel találkozunk, számában és típusában is sokféle emberrel dolgozunk. 1996 óta dolgozom, ez számokban nagyságrendileg azt jelenti, hogy eddig a pillanatig biztosan több, mint 15.000 pincérrel, hostessel, és mindenféle egyéb alkalmi munkavállalóval dolgoztam együtt (állandó alkalmazottakról nem is beszélve). Csak az utóbbi 3 évben több, mint 1000 korotokbeli fiatallal dolgoztam, úgyhogy kijelenthetjük, hogy megalapozott a véleményem, amit most megosztok veletek.

Ez a poszt a munkáról fog szólni, és azért írom, hogy segítsek. Azért, mert annak ellenére, hogy nagyon mások vagyunk, nagyon másképp képzeljük az életet, nagyon más szabályok szerint élünk, néhány dolog feltétlenül ugyanaz mindenki számára. Néhány kérdésben nincs generációs különbség, nincs mellébeszélés, néhány dolgot ugyanúgy csinálunk. Ahogy cipőt hasonlóan kötünk, és orrot is általában hasonlóan fújunk, úgy a munkával kapcsolatban is van néhány dolog, amiben nincs különbség. Illetve sajnos van, és én most azért írok, mert ezen változtatni szeretnék.

1. Bemegyünk dolgozni - azt hiszed, viccelek. 10 fiatalból, aki jelentkezik alkalmi munkára, általában 3-4 (!!) egyszerűen nem megy el dolgozni. Hiszed, vagy nem, nem jöttök dolgozni. És nem csak hogy nem jöttök, hanem le se mondjátok, vagy egy órával munkakezdés után küldtök egy sms-t, hogy közbejött valami. Vagy késtek egy órát, de azt is úgy, mintha ez teljesen természetes lenne. El sem tudod képzelni, hány embertől hallottam, hogy azért mondja le, mert sajnos késő estig tart az előző munka, vagy mert a kollégiumból mégsem engedik el, vagy hogy váratlan dolgozat lesz másnap. Ez itt egy munkahely. El sem tudod képzelni, milyen felelősség, milyen nyomás, milyen anyagi és egyéb terhek, határidők, feltételek, és főleg milyen szigor van azok vállán, akiket épp szarban hagytál. El sem tudod képzelni, mennyi munkájuk van abban, hogy egyáltalán legyen olyan projekt, amiben neked munkát tudnak adni. El sem tudod képzelni, hogy ők egy olyan korban nőttek fel, ahol azok, akik lemondták a munkát egynél többször, azok új szakmát kellett, hogy tanuljanak, mert itt kigolyózták magukat. Tudom, hogy munkaerőhiány van, tudom, hogy minden sarkon van új munka. Nem lesz mindig. Ha azt tanulod meg, hogy a munka esetleges, az adott szavad meg szart sem ér, akkor veled is így fognak bánni, és meg is fogod érdemelni.

2. Kezdő vagy - és ez jó dolog. Tanulni, fejlődni, javulni, gyorsulni, ellesni - ez a dolgod és lehetőséged egyben. Bizonyára az osztályban, a chat-en és a virtuális térben sokat jelent a hatalmas önbizalmad és öntudatod. Itt és most is szükség van rájuk. De csak akkor, ha ezeket megelőzi a figyelem, a koncentráció, az ambíció a tanulásra és elsősorban az alázat. Munkakörnyezetben te vagy a legkisebb, úgyhogy kérlek tedd meg, hogy negyvenes arcokkal nem kezdesz el konzultálni arról, hogy egy feladathoz neked mennyi kedved van, hogy milyen a kis hangulatod, hogy ez volt-e szerinted megbeszélve vagy azt úgy kell értelmezni, meg a többi baromság. Adott egy feladat, csináld meg, pont. Időre, normális minőségben, ahogy kérték, úgy. Ne te döntsd el, ne bíráld felül, ne okoskodj, ne ciccegj, ne vágj pofákat. Ötleteidre, akár kritikádra, kommentjeidre persze szükség van, és hajrá bátran. A nyafogás, a lustaság és a vállvonogatás nem tartozik ezek közé. 

3. Viselkedés - én esküszöm, hogy nem értem ezt. Ez nem korosztályok és generációk kérdése. Ez neveltetés kérdése. Ez annak a kérdése, hogy az agyadban mi a dolgok sorrendje. És a Z generáció tagjainak túlnyomó többsége fejében hatalmas káosz van, de olyan ügyekben, amit én nem is értek. Tanárokat meg az iskolaigazgatót sem tegezed helyből, akkor a megrendelőmet, vagy a VIP vendéget miért? Miért veszed elő a telefonodat feladat teljesítés közben? Attól, hogy ma már egyre nyíltabban és több helyen lehet tetkókat villantani, meg orrkarikával érkezni, egy munkahelyen ez nem természetes. Vagy kérdezd meg, barátom. De ennél sajnos radikálisabb a gond. Az igazi nagy gond az, hogy viselkedés mintából csak az a készlet van meg neked, amit az iskolában használsz, ahol a kis barátaiddal ülsz együtt órán. Ettől azt hiszed, hogy a munkahelyen a főnök a tanár, a többiek meg itt is a haverjaid. Nem azok. Ne cseverésszél, nem azért jöttetek ide. Ne álljatok már félre munka közben telefonon vicces dolgokat mutogatni egymásnak, mert megbolondulok. Ne kelljen már szólni, hogy én egyébként fizetek azért, hogy te épp csajozol az első nőnemű pincérrel, akit melléd osztok be, a vendég meg ott áll és nézi ezt, miközben rátok vár. Ne kelljen már baszki ilyesmiért szólni. Nem hiszem el, hogy egyébként felnőtt korú embereket nekem azért kell üldöznöm munkavégzés közben, hogy mostál-e kezet pisilés után, vagy hogy lécci fújd már ki az orrod. Nem bazmeg, nem viccelek, és nem fantáziálok, minden, amit írtam, és ezután írni fogok, megtörtént esemény, és nem is egyedi eset sajnos

4. Józan ész - Olyan döntésekkel, olyan szituációkkal vagyok kénytelen megküzdeni, amikor veletek dolgozom, amivel 1996 óta az említett 15.000 ember közül soha senkivel sem. Nem bántásiból és játszásiból mondom, hanem tényleg segíteni akarok, és tényleg megtörténtek ezek. Volt olyan gyerek nálam, akit egy 200 négyzetméteres konyhában elküldtem valamiért a túloldalra. Tettem tovább a dolgom, negyedóra múlva utánamentem, hogy baszki hol ez a csávó. A konyha túloldalán állt, a kezében a cuccal, amiért elküldtem. Hát te? - kérdezem. Hát ő itt vár engem. De miért, arany kis szívem? Hát azt nem mondtam, hogy vissza is jöjjön. A másik gyereknek elmagyaráztam, hogy ez a hűtő itt nincs bedugva, mert ezen a falon nincs több konnektor. Be kéne menni a raktárba, kihozni a hosszabbítót, és itt a másik falon (1,5m) lévő konnektorba bedugni (eleve hogy már ezt is magyarázni kell, az egy tragédia, csak mondom). Bement a gyerek a raktárba, OTT bedugta a hosszabbítót, végighúzta a komplett rendezvényhelyszínen a kábelt (45m), majd beledugta a hűtőt, és külön odahívott, büszkén megmutatta. Én mindjárt 42 éves leszek, 195 cm magas vagyok és 105 kiló, de majdnem bőgni kezdtem. Ott álltunk egymással szemben, és ő hosszú percekig nem értette, mi a gond. Hogy hol rontotta el. Volt olyan, aki konyhai kisegítőnek jelentkezett, 6-8 óta időtartamban. Elmagyaráztam a munkát, mivel nem kezdők vagyunk kölykökben, ezért A4-es papírra kinyomtattuk, hogy a szendvics úgy készül, hogy vaj, fölé salátalevél, fölé sonka szelet, stb. Bólogat mindenki, a csávó mondja, hogy a zöldséget fel tudnám-e szeletelni neki, abban tudok-e segíteni. Nézek ostobán, mondom, hát itt vajon mi a gond, mi akasztja meg ezt a bonyolult folyamatot? Rám néz, hát az van, hogy ő fél a nagykéstől. Konyhai kisegítőnek jelentkezett. Nem sokszor gondoltam életem során arra, hogy talán mégis nyugtatókat kéne szedni, de ez egy ilyen pillanat volt. Tessék gondolkodni, srácok. Tessék józan ésszel élni, különben hajmeresztő dolgok várnak mindkettőnket.



Annyira jó lenne, ha ezek kitalált történetek lennének, és nem lenne még 40 ilyen sztorim. Annyira jó lenne, ha nem kéne állandóan arra gondolni munkavégzés, és a munkátok szervezése közben, hogy vajon ezek az alapdolgok miért nem magától értetődőek egy csomó srácnak? Vajon miért kell nekem irányítás helyett nevelnem benneteket ennyire sokszor? Miért kapok döbbenetesen gyakran olyan válaszokat, amik teljesen elképzelhetetlenek? Miért mesélik a korosztályom tagjai, akik munkát adnak nektek multinál, ügyvédi irodában, vagy akárhol, hogy basszus sokan felmondtok próbaidő alatt olyan indokokkal, hogy idézem "nem gondoltam, hogy pénteken is ötig is kell lenni", "nem hittem volna, hogy ez ilyen nehéz lesz", vagy eleve el sem vállaltok munkákat 23-25 évesen, mert "én négyszázezer forint nettóra gondoltam", mert "hétvégi munka kizárt", vagy mert "autó, telefon és laptop is van a csomagban?" El sem hinnétek, hogy ezek mennyire gyakori, vagy mennyire nem elrugaszkodott példák. El sem hinnétek, hogy hány alkalommal mondjátok ezt olyanoknak, akik 24 évesen éjjel-nappal dolgoztak, éjjel-nappal hajtottak, éjjel-nappal nyomták, hogy azok legyenek, akik ők ma. De a legfurcsább, hogy még ennél is fontosabb szempont volt, hogy minél hamarabb elmondhassuk őszintén, hogy értünk valamihez, de úgy télleg. Nem úgy, ahogy anyuka mondja otthon a kislányának, hogy szép hangod van csillagom indulnod kéne a megasztárban, hanem TÉNYLEG érteni valamihez. Érezni azt az érzést, a büszkeséget, a tudás magabiztosságát, az ambíció lendületét, azt a remek tudatot, hogy képes vagyok valamit magas színvonalon, önállóan, tisztességesen megcsinálni. Érezni, hogy apám és anyám most büszke lehet rám. Érezni, hogy a kurva életbe érdemes volt tanulni, érdemes volt levizsgázni, érdemes volt fennmaradni és bent maradni annyi éjszakán és hétvégén át, mert én most tudok valamit, amit korábban nem tudtam. Mert van egy szakmám. Mert van egy tudásom. Mert van tapasztalatom, múltam, gyakorlatom. Belenézni egy nő szemébe, kihúzni magamat és elmondani, hogy mivel foglalkozom. Mi a munkám, az állásom. Önállónak, önellátónak lenni. Magam urának lenni. Sikert elérni, kudarcból tanulni. El sem tudom képzelni, hogy miért nem vágyik sokkal több srác közületek minderre. Miért nem vágyik arra sokkal több fiatal, hogy megtapasztalja mindezt. Miért kell azt hallgatnom, hogy NEKEM magyarázza azt a kölyök, mikor én hívtam el dolgozni, hogy mennyire várja már a végét, hogy mehessen haza a picsába, mert dolgozni unalmas, szar és semmi értelme. Miért nem érti, mennyire kellemetlen, kínos, döbbenetes ilyet mondani a munkáltatójának. És mennyivel kínosabb, döbbenetesebb ilyen fiatalon így gondolkodni.


Az elején is leírtam, kivételesen a végére is odateszem, hogy rengeteg a kivétel, az üdítően kellemes, értelmes, ambíciózus fiatal. Sokan meglepnek a lendületükkel, a kíváncsiságukkal, a vággyal, hogy tanuljanak. Van, akit magát is idegesíti, hogy a korosztálya nagy része tragikus állapotban van fejben. Van, aki megérti, miért fontos fejlődni. Van, akit tényleg hajt a tudásvágy, aki gyakorlatot akar szerezni, akiben van alázat, akiben van még tisztelet, aki szorgalmas és aki nagyon magas színvonalon is képes dolgozni.

Bárcsak az összes többi is figyelne rájuk, tanulna és kérdezne tőlük. Bárcsak sokkal többen lennének ilyenek. De egyelőre nem ők a többség, és itt kell elismernem, hogy ez minden korosztályra érvényes. Semelyikben sem ezek vannak túlnyomó többségben. De nektek még van lehetőségetek változni, váltani, újítani és fejlődni. Egyelőre sokkoló állapotú fiatalok jönnek szembe, sokkoló hiányosságokkal, sokkoló közönnyel. Szedjétek össze magatokat, srácok, minden értelemben hatalmas szükség volna rátok, de ez így borzasztó kevés lesz.









2018. március 23., péntek

Bárcsak korrupt lenne Magyarország kormánya



"A korrupció (a latin corruptio, romlás, rontás szóból) olyan törvénybe, vagy közerkölcsbe ütköző cselekedet, amely során valaki pénzért vagy más juttatásért vagy juttatásra való kilátásért cserébe jogosulatlan előnyhöz juttat másokat" 



Szeptember 11-én az ikertornyokban mindenki abbahagyta a munkavégzést.
Az amstetteni rém bezárt egy nőt a pincéjébe.
A Boko Haram foglyul ejt nőket.
A vörösiszap tározónak kilyukadt a fala.
A magyar kormány korrupt.


Ezek az állítások egytől egyig igazak. Továbbá mindegyik pontosan ugyanúgy aránylik a teljes igazsághoz. Magyarországon mégis valamiért elfogadjuk, hogy az utolsó állítás kapcsán csak érintőlegesen megyünk bele a részletekbe. A többi példa mutatja, mennyire torz, aránytalan kijelentések ezek, mennyivel többről van itt szó, mint amennyit ezek a mondatok elárulnak. Mennyivel súlyosabb, több, gazdagabb, rémesebb az igazi mondanivaló, a valóságos és teljes tartalma a híreknek. Ne legyünk hát restek, bontsuk ki az igazságot, hiszen szerencsétlen Magyarország úgyis beállt abba a sorba, ahol a kormányzat a teljes dezinformáció, az összezavarás művészetében érdekelt, a közvélemény jó magyar szokás szerint közömbös, az ellenzéki sajtó maradéka pedig általam ismeretlen okokból váltig a fenti csökevényes állításból indul ki, és azt taglalja ide-oda.

Mi történik itt igazából, ha nem sima korrupcióról beszélünk? És miért nem "normális" korrupció ez? Azért nem, mert ez egy másik szint. Érzékeltetem egy egyszerű példával. Sima korrupciós alapszituáció, amikor pl. egy önkormányzat fel akarja újítani a kerület egyik terét, kiír rá egy pályázatot, és végül az nyer, aki megígéri a pályázatot eldöntő önkormányzati alkalmazottnak, vagy polgármesternek, hogyha neki adják a megbízást, ő visszafizet belőle borítékban x%-ot. Megnyeri, megcsinálja a melót, hozza a lóvét, pacsi. 

A jelenlegi kormányzat esetében ez így néz ki:
1. Eleve nem azért írnak ki egy pályázatot, mert fel akarnak, vagy fel kell újítani bármit, hanem hogy pénzt lehessen osztani. Persze ha valamit tényleg fel kell újítani, az csak külön jól jön, de nem csak ekkor van pályázat. Emlékezzünk a pöcsömpusztán két domb közé építendő üveghídra, vagy a falura, ahol 14 kilátó épült, a csapat nélküli szigetszentmiklósi stadionról és társairól már nem is beszélve.
2. A pályázaton eleve nem indulhat bárki. Kisebb megbízásoknál már a pályázat kiírásánál tudják előre, melyik haverok melyik cégeit hívják meg. A nyertes mindig előre megvan, általában ő hozza a 2-3 vesztes másik céget, amely cégek szintén ismerősök, és majd másik megbízásnál ők nyernek (vagy sosem nyernek, de a nyertes alvállalkozói lesznek, vagy a nyertes leoszt nekik egy kis pénzt, hogy máskor is szívesen jöjjenek vesztesnek). Nagyobb tenderek esetében akár törvény(eke)t is módosít/hoz a Fidesz, amely törvényt úgy fogalmaznak meg, hogy adott pályázaton csak 1-2 cég felel  meg a követelményeknek, tehát más el sem indulhat, és ugye törvény mondja ki végül, hogy ki felel meg, tehát kinek kell nyerni. Ez olyan szinten működik, hogy Simicska kirúgása után a rossz nyelvek szerint hónapokon keresztül egy halom törvényt módosítani kellett, mert csak az ő cégei feleltek meg a pályázaton indulás feltételeinek. Téboly, nem?
3. A pályázó cégek már nem (csak) haverok cégei, akik majd hoznak borítékban pénzt. Tiborcz István a miniszterelnök veje, közvetlen családja. Mészáros Lőrincről minden épeszű ember tudja, hogy egy aláírógép, egy stróman (aki látott már akár egy 3 fős céget működni, az tudja, hogy senki sem vesz 3 év alatt 250 céget, főleg úgy nem, hogy se szakértelme, se pénze, se tehetsége nincs hozzá). Azaz a pályázó cégek már a politikusok saját tulajdonai, azaz Magyarországon a Fidesz alatt megszűnt az összeférhetetlenség nevű probléma. Senki sem oszt vissza pénzt a politikusnak, mert eleve övé a cég, amelyik az állami megbízást kapja. 
4. "Normál" korrupció esetén adott nyertes cég visszafizeti a korrupciós pénzt, megkapja a megbízást, elvégzi a dolgát, kormány átveszi tőle a megépített utat, épületet, stb. A Fidesz Magyarországán a politikus cége már nem csak megépíti az adott irodaházat mondjuk, hanem utána a klímát is ő szereli benne, üzemeltetni is ő fogja, de még a kurva ásványvizet a munkásoknak is az ő cégétől rendelik. Tetejétől az aljáig 100%-os kihasználtság, egy forint sem vész kárba. Például vesz az egyik haver egy bankot, aminek a tartozásait előbb kifizeti a kormány, majd ad hitelt az embernek, hogy megvegye a bankot. Aztán egy kormánytag vesz egy tévécsatornát. Az előbbi banktól, meg az államtól kap rá hitelt. Aztán a kormány üzeneteit sugározza a tévében, cserébe a kormány (amelynek ő is tagja) milliárdokat költ el a csatornánál reklámra, tehát a működés is biztosított. Korrupciós, ún csúszópénz egy forint sem ment senkitől sehova, mégis tízmilliárdokkal károsították meg a magyar adófizetőket. Ez már nem sima korrupció. 
5. Fenti példákat értve belátható, hogyan tűntek el komplett iparágak a piacgazdaságból Magyarországon. Az építőipar, az energetika, a mély-magasépítés nagy része, a médiaipar, és még egy sor iparágat egyszerűen átvett a kormány. Vagy államosította a vonatkozó cégeket, és mint állami cég szórja a pénzt, vagy a kormány tagjai, haverjai és strómanjai vették át az adott iparág vezető cégeit, és üzemeltetik azokat úgy, hogy a kormány folyamatosan költ náluk, megrendeléseket kapnak, hitelt kapnak, stb. Ez így nem a sima korrupció kategória, nagyjából annyi köze van hozzá, mint a misszionárius szexpóznak a kötözős szado-mazo tébolyhoz. Szex végülis mindkettő, ha olyan az ízlésünk, csak ha zongorázni tudnám a különbséget, most a Royal Albert Hallban pötyögnék, nem a kanapén.
6. Fentieknek nem csak korrupciós oldalról van hatalmas jelentőségük, hanem konkrétan a teljes ország teljes piacgazdaságára vannak szörnyen romboló hatással. Lassan minden iparágban van egy kormányzati/haveri mammutcég, amelyik adott szektor teljes országos és teljes éves forgalmának a felét, vagy kétharmadát elviszi. Vegyünk egy fiktív példát. Ha mondjuk dinnyét akarunk termeszteni, és el akarjuk adni a piacon, meg a Tesconak, akkor elég nagy bajban leszünk, ha az egész ország teljes dinnyemennyiségének a 70%-át egy kormányzati haver birtokolja, és termeli, mert nálunk sokkal jobb gépei, teherautói, bankhitelei lesznek, a kormányzati haver CBA-től az összes haver cégig mindenki tőle fogja venni a dinnyét, sőt a Tesco/Auchan is, mert ő olcsóbban tudja adni, vagy mert a Tesco/Auchan is jóban akar lenni a kormánnyal. A mi kis dinnyénket meg vihetjük a kerületi/kisvárosi piacra a kis egyetlen teherautónkkal, aztán vagy szerencsénk lesz, vagy nem. A lehetőségeink csökkennek, a túlélés, siker valószínűsége sokkal kisebb lesz, ki vagyunk szolgáltatva, és akkor még nem beszéltünk arról, hogyha így is sikerülne sikeres és nagy dinnyetermesztővé válnunk, a Fidesz Magyarországán egy nap alatt bevonhatják az engedélyünket, kiszabhatnak ránk büntetőadót, vagy csak simán megjelenik nálunk a kormányzati haver és azt mondhatja, hogy adjuk el neki az egész céget X pénzért, vagy holnap bezárat minket.
7. Azt a szolid apróságot ne felejtsük el, hogy a Fidesz a magyar emberek pénzét szó szerint a sajátjának tekinti, akként kezeli, és úgy költi, hogy már semmiféle kontroll, vagy elszámolási felelősség nem terheli őket. Ma Magyarországon nem legenda, nem túlzás és nem libsi hiszti az az állítás, hogy az egész ország teljes közvagyonáról egy személyben Orbán Viktor dönt. Hogy értsük ennek súlyát, ez azt jelenti, hogy legyen az adóforint, legyen az aranytartalék, legyen az bármilyen ingatlan, vagy állami cég, legyen az bármi, ami a Magyar Állam tulajdonában van, az Orbán Viktor kezében van, ő dönti el, mi lesz vele. Nemhogy nem ellenőrzi senki, de a jelenleg érvényben lévő jogszabályok alapján már nincs is joga senkinek és semmilyen testületnek őt és döntéseit ellenőrizni. Nemhogy a Parlament nem hagy jóvá semmilyen költést, de költségvetési bizottság, nemzeti bank, állami számvevőszék sem szól bele semmibe, hiszen egyrészt már nem is szólhat, másrészt ott is a Főnök szolgái ülnek. Egy egész ország teljes vagyona, minden megtakarítása, minden épülete, iskolája, kórháza, minden út és minden állami szántóföld Orbán Viktoré, csak rajta múlik, mi lesz vele. És hogy ő hogyan dönt, azt "Mészáros Lőrinc" gyarapodásán lehet legszebben követni. Pedig az csak a dolgok egyik része.


A lista folytatható elég sokáig sajnos. Magyarországon nem sima korrupció van. Maffiafilmekben látható megfélemlítés, fenyegetés, zsarolás és kivéreztetés zajlik 2010 óta. Komplett gazdasági szektorok tűntek és tűnnek el, amelyeket egyszerűen átvett néhány gigantikusra hizlalt kormányzati haver, akik nem visszafizetnek, hanem eleve minden kormányzati megbízás, EU-s pénz, állami hirdetés, ingyen hitel és tébolyult támogatások csak hozzájuk mennek. A kiszolgáló cégek, háttér cégek, alvállalkozó és kapcsolódó cégek is mind az övéik. Már nincs olyan, hogy összeférhetetlenség, a helyi polgármester saját nevén, felesége nevén vannak a cégek, Kósa Lajos "anyja" sertéstelepet vesz, másnap kap 100 millió forint állami támogatást, és ez olyan elterjedt, gyakori, hogy naponta öt ilyen hírt olvasunk, átlag magyar nem is érti, fel se kapja a fejét már. Ez már nem korrupció. Ez a teljes magyar kormányzati gépezet és a gazdaság összekapcsolása egy hatalmas nagy bűnszervezetté. Ez a magyar emberek közös pénzének és a Fidesz bűnözők pénzének az összekapcsolása. Egy olyan hálózat épült, amelyben titkolózás nélkül mennek ki a magyar adóforintok a kormány tagjainak cégeihez, a gyerekeik, feleségeik, haverjaik nevére írt cégcsoportokhoz, és senki sem csodálkozik semmin. Felvásárolták és maguk között elosztották Magyarország termőföldjeit és komplett mezőgazdaságát, kastélyok és szállodaláncok ugrálnak ide-oda, és szeme nem rebben senkinek. Sima korrupciós szituációban nem fordul elő, hogy egy politikus látványosan meggazdagodik, hiszen a csúszópénzt rejtegetni kell, eltüntetni kell, óvatosnak kell lenni, mert meg kell magyarázni, honnan van.

Magyarországon a miniszterelnöknek mára felbecsülhetetlen vagyona és földbirtoka van, simán kisvasutat épített a saját birtokára, egy stróman nevén van 250 saját cége, a miniszterei helikopterrel járnak esküvőre és svéd elit vadászatokra, vagy kastélyokkal, komplett birtokokkal rendelkeznek országszerte. Olyan cinikus őrület van, hogy a Nemzeti Vagyonkezelő (mondjuk ki lassan ezt a cégnevet) igazgatójának több százmillió forintos luxusautó flottája és saját lakóparkja van, a miniszterek között több a milliárdos, mint ahányan nem azok, a kormány körül komplett oligarcha-hálózat alakult ki, és nem hogy lemondani nem kell semmiért, már magyarázkodni sem, már szégyenkezni sem, már rejtegetni sem kell. A miniszterelnök veje azért lett szimbóluma ennek a nevetséges őrületnek, mert azt még az egyszerű ember is érzi, hogy 30 éves kor alatt nem túl valószínű, hogy ezek az emberek saját erejükből lettek milliárdosok, és hogy ott valami nincs rendben, ha a Ráhel férje a Ráhel apjától kap olyan állami megbízásokat, amikkel sem elszámolnia nem kell, nagyon megcsinálnia sem kell, magyarán gyakorlatilag reggel besétálnak a Papához, aki a magyar emberek pénzéből ad nekik kurva sokat, ők meg hazamennek és lenyilatkozzák, hogy saját lábon élnek.


Jó lenne, ha az ellenzéki pártok, az ellenzéki sajtó, és mindenki, aki még talpon maradt ebben az egész pályás letámadásban, aki még épeszű és tud gondolkodni, aki még mer írni és mer beszélni, az elmondaná tisztán, érthetően, lassan és egyszerűen, hogy ez már nem sima korrupció. Hogy Magyarországot a szó legszorosabb értelmében ellopták a magyaroktól, hogy a kormányzó párt tagjai és a kormányfő Magyarország vagyonát teljesen nyíltan, teljesen felvállaltan a sajátjaként kezelik (és a csávó egyes szám első személyben is beszél róla, aki figyel, hallhatja, "ha úgy állnak a számok, emelek" ugyebár), hogy itt pincétől a padlásig kirámolták az országot szó szerint mindenestül. Jó lenne, ha lenne még néhány bátor ember, aki fel meri vállalni, hogy ez itt nem egy sima kis csúszópénzes balhé, hanem eszeveszett nagy baj van és nem ártana, ha ennek súlyát, jelentőségét, veszélyét, romboló hatását a legkisebb falu legegyszerűbb figurája számára is érthetően elmondanák, különben ennek az országnak a 21. század első felére kicsöngettek.




2018. március 20., kedd

Közhangulati jelentés Magyarországról, 2018 március



Választások előtt 3 héttel vagyunk, és ezzel mindent leírtam, ami egy drámai felvezetéshez szükséges, úgyhogy nem szaporítom az elejét feleslegesen, ugyanis ami a szemünk előtt zajlik, az olyan sűrű masszája a tébolynak, hogy azt nem kell felvezetni. A híreket, történéseket sem idő-, sem logikai sorrendbe nem rakom, mert az őrület jellemzője az irreális dolgok szaporodása, annak sem logikai, sem ésszerűségi sorrendje annak természetéből fakadóan nem is lehet. Nos, esetünkben sincs ez másképp, ahogy a nagyok mondják.

Napokkal vagyunk a március 15-i ünnepség után, amikor ugye az elnyomás ellen fellázadó hőseinket ünnepeltük, amelynek alkalmából a hét politikai erekciójának legszentebb pillanatában a miniszterelnök nyíltan és kendőzetlenül megfenyegette a vele nem szimpatizáló komplett magyar lakosságot egy, már teljes körű gondossággal kiépített elnyomó rendszer egyszemélyi vezetőjeként, fenntartójaként, kiagyalójaként és haszonélvezőjeként. Ez a magasztos pillanat tulajdonképpen, a maga oly gyönyörűen magyaros módján fel is tette a loncsos, ragacsos, meggyalázott koronáját erre a hétre, ami a híreket illeti, ami a közéletet illeti, mert az kérem átlényegült Magyarországon a totális káosszá.

A miniszterelnök-helyettes háziasított rénszarvasokra lövöldözik helikopteres luxi túrán Svédbe'. Néhány mém születik, 3 napos hír ez manapság mifelénk. Számonkérés, felelősség, lemondás, vagy legalább helytelenítés nyilván fel sem merül. A Modern Városok nevű 'fejlesztési program' irányítójáról, a miniszterről kiderült ezen a héten, hogy vagy a rendszerváltás utáni egyik legnagyobb értékű csalás/lopásával kapcsolatban merül fel az érintettsége, vagy egy nigériai típusú csaló kapcsán merül fel, hogy behálózták, átverték. Hivatalos okiratok kerültek elő. A kérdés csak az, hogy szándékosan volt benne, vagy hülye volt. Az nem kérdés, hogy ez miniszterként őt alkalmassá teszi-e feladata felelős ellátására, avagy rá lehet-e bízni  tízmilliárdos nagyságrendű költségvetést ilyen emberre, ahogy nem kérdés persze az sem, hogy lemond-e ettől. A kampányban még magyar mércével is elképesztő mennyiségű szabálytalanság, nyilvánvaló csalások, amik egyáltalán kiderülnek. Több ezer hamisított aláírás, a teljes ajánlási/aláírásgyűjtési szakasz egy szánalmas rossz vicc lett. Soha nem látott mennyiségű kamu párt és határon túli szavazó, soha nem látott mennyiségű "kampánypénz" és sosem látott üldözése mindenkinek. Teljes, egész  pályás letámadás. Nyílt fenyegetőzés, hazudozás minden elképzelhető fronton és szinten, meg van veszve tényleg a gépezet. "Ikonikus" szocialista arcok leigazolnak a Fideszhez rezzenéstelen arccal. Kaposvár polgármestere a saját családjáról, rokonairól, barátairól írt jelentéseket az előző parancsuralmi rendszerben, a III/II osztályon. Marad, jó ember.

A Békemenet, megismétlem, a BÉKEmenet résztvevőinek azt mondja szenvedéllyel a mikrofonba a Főnök, hogy: HARCOLJATOK! Nem is kéne mást mondani erről az országról, nem? Abban a menetben, amit a kommunizmus kitüntetett újságírói, meg a "vérükön-taknyukon-nyálukon" Bayer Béke Zsolt keltettek életre, hogy a szólásszabadság jegyében leüvöltsenek mindenkit, hogy megpróbáljanak félelmet kelteni, és kussoltatni, akit csak lehet. Rasszista, fröcsögő, gyűlölködő, harciaskodó, hangoskodó, követelőző felvonulás. A neve Békemenet.

Következő random hír, hogy Svédből haza akart költözni az őszintén rémült asszony Magyarba, mert akik hozzá hasonlóan migránsok, de olyan nagyon mások, azok fenyegetik az európai és magyar keresztény, békeszerető, demokratikus létformát, mert nem tartják be a törvényeket, meg saria, meg soros. Többit tudjuk, csajról kiderült, hogy a sztoriban ő az, aki nem tart be törvényeket, mert garázdaságtól csalásig asszem 14 pontban folyt eljárás ellene odakint. És hallod, a Habony & Tony Zrt. egy hét alatt rittyentett egy rémült magyar bácsit helyette. Én meghajolok, ez elszántság bazmeg, ezt meg akarták mutatni, itt nem volt idő holmi megsemmisítő hiteltelenségekkel, meg premier plan lebukásokkal foglalkozni, itt meló volt öregem, itt fordult a kamera, és azonnal belebotlott egy másik boldogtalan magyarba. Nem semmi.


Évek óta súlyos káoszban és őrületben van ez a szerencsétlen ország. Készültségben, békétlenségben, felpiszkálva és folyton idegesítve, totál feszülten áll eszetlenül sok ember. Sajnos eléggé hozzászokva ahhoz, hogy a politika belemászik az életükbe. De erre, ami itt, ebben a kampányban, ebben az országban zajlik, az egyrészt menthetetlen, és megmagyarázhatatlan, másrészt döbbenetes és elszomorító.

Nyíltan rasszista, nyíltan demokrácia-ellenes, nyíltan az ellenségekre építő, félelmetes, igazságtalan, iszonyú ízű kampány ez. Program, terv, koncepció, jövőkép nincsen. Meg se próbál senki úgy tenni már régen, mintha lenne. Régebben is a negatív kampány volt sikeres itthon, de hogy egy büdös szó el se hangozzék arról, hogy mik a tervek, az elég nyilvánvaló bizonyíték. Az a terv, hogy leszámolunk, elégtételt veszünk, az a terv, hogy külföldön belegázolunk mindenkibe nyugaton, és behajolunk mindenkinek keleten. Ez a terv. Gratulálok. Meg olyanokat nyilatkozunk, hogy a Kelet az új Nyugat, és a Nyugat halott, elöregedett, idióta és amúgy szánalmas is. Közben természetesen a család összes gyereke a halott nyugaton jár iskolába, a pénzt még inkább nyugaton tartjuk, az ország lakossága meg valamiért nem Murmanszkba, hanem Párizsba és  Londonba vándorol ki. Én értem, hogy a magyarok egy sokkoló része elhiszi és örömmel hallgatja, hogy Keletről jön az okosság, és a Nyugatnak vége, de egy idő után a kártyaasztalnál is szólnak, hogy elég lesz a hülyeségből.

3 héttel a választások előtt ott tartunk, hogy elég megnézni, hogy Lázár János a vásárhelyi mélytorok után milyen kommunikációs ámokfutásba kezdett. Milyen jellemző az egész rendszerre, hogy egy pali, aki mindig próbálta magát a habzó szájú többiekhez képest egy mérsékeltebb(nek látszó) arcnak mutatni, az látványosan hátat fordít egész addigi önmagának, mert az az új parancs / szankció / jóvátétel / vizsga, hogy túl kell fröcsögni még a többi programozott robotot is, akik különféle pályákon kiabálnak, meg hadonásznak a kezükkel, és ijesztgetik a lakosságot, meg fenyegetik, meg fogukat vicsorgatják.

A sor sajnos az abszurd hírekkel a végtelenségig folytatható lenne. Magyarország elszomorító módon elrugaszkodott a valóságtól. Itt emberek százezrei tényleg azt hiszik, hogy Soros György indul a választásokon. Vagy hogy az ENSZ beleavatkozik egy láthatatlanul kicsi kelet-közép európai ország teljesen érdektelen választási küzdelmeibe. Itt emberek komolyan hisznek abban, hogy a választásoknak az a tétje, hogy hónapokon belül turbános/burnuszos emberek fogják-e ellepni a falujukat, megenni a gyerekeiket, felhúzni az asszonyt, tőlük meg elvenni a kultúrájukat. Hogy ez utóbbi esetében mire gondolnak, isten bizony nem tudom. Hogy majd muszlimok megisszák előlük az összes kevertet reggel hatkor a Coop előtt, és nekik nem jut? Fogalmam sincs, és istibizi nem akarok bántani senkit, de a tudatlanság egy szinten már tragikus, és az is igaz, hogy ez nem annak függvénye, hogy falun vagy városban lakik az ember.

Ez az egész gondolkodás. Ez az egész hozzáállás. Ez az egész megrázóan szűk látókörű, megrázóan ostoba, megrázóan ellenséges alapállás, amit ilyen megrázóan könnyű volt újra előcsalni a magyarokból. Hogy emberek meggyőződéssel ordítozzanak arról, hogy a magyar nemzet egységének megőrzése érdekében a magyar nemzet (másik) felét gyűlölni, utálni, megvetni, elzavarni kellene. Hogy a béke érdekében azonnal háborúba kell menni. Hogy a jövőnket úgy kell megvédeni, hogy szétbasszuk a jelenünket. Hogy a kultúránkat és életformánkat úgy kell megvédeni egy láthatatlan ellenségtől, hogy szétbasszuk a kultúránkat és az életformánkat saját magunk. Hogy a családok egységét, a barátságokat, a nyugalmunkat úgy kell megvédeni, és megőrizni a betolakodóktól, hogy mi magunk nem állunk többé szóba egymással, anyázzuk, fröcsögjük, leokádjuk egymást, a gyerekeink nyugalmát úgy őrizzük meg, hogy békemenetre visszük őket ordítva zsidózni, az országunkat meg úgy kell megvédeni attól, hogy mások szétlopják, és tönkretegyék, hogy szétlopjuk és tönkretesszük mi magunk.

Vagy eszére tér ez az ország irtózatos gyorsasággal, vagy pillanatok alatt egy, még ennél is mélyebb szégyengödörben találja magát tök egyedül, legatyásodva, apróra széttörve, kiszolgáltatva és olyan iszonyatosan lemaradva, ahonnan évtizedekig tart majd a visszaút a kulturált modern országok közé.

Gratulálok, Magyarország,
gratulálok, magyarok!




2018. március 15., csütörtök

Szemen köpte, kiröhögte és elárulta Magyarország az igazi márciusi ifjakat




Elgondolkodtató, hogy éppen 170 évvel a márciusi forradalmi események után hova jutott az az eszme, az a gondolkodás, az az értékrend és az a szenvedély, ami az akkori fiatal magyarokból kirobbant, amelyik az akkor magyarok hatalmas tömegére átragadt és amelyre azóta is olyan büszke mindenki, aki magát magyarnak vallja. Mennyire tudtuk életformává tenni, mindennapjainkká tenni ezeket az értékeket? 170 évvel később mennyire lehetünk büszkék magunkra, és mennyire kell kritikusnak lennünk magunkkal szemben? Mit mondana rólunk Petőfi és Táncsics, hogyan beszélne velünk, nekünk vagy rólunk Kossuth és Vasvári, ha ma látna, ismerne minket? Milyen beszédet tartana az első felelős magyar miniszterelnök egy mai tömegnek?

Mennyi költői, mennyi végtelenül szomorú, egyszerű kérdés, amelyre minden jóérzésű magyar ember tudja a választ. Lehajtott fejjel, valószínűleg a szégyentől sírva állna, dadogva-motyogva vallaná meg a mai tiszta lelkű magyar ember az ország történetét, ha most időgépbe ülhetne, visszamehetne az időben, és azon a márciusi délelőttön besétálhatna a Pilvaxba.

Elmondhatná a mai magyar ember, hogy minden, amiben a Pilvaxban hittek, egy szánalmas hazugsággá vált az idők során. Minden, amit akkor akartak, megbukott. Minden, amiért harcoltak, áldoztak és meghaltak, az felesleges volt, mert a magyarok nem lettek olyanok, mint ők, hanem a magyarok elárulták őket, és az eszméiket, a magyarok szarban hagyták, letiporták, meggyalázták és lehugyozták a márciusi ifjakat, minden elképzelhető módon méltatlanná, igaztalanná és vállalhatatlanná váltak mindenre, amit a Pilvax és az a nap tanított, taníthatott volna nekik. A magyarok még arra is képtelenek, hogy mindezzel szembenézzenek, mindezt beismerjék, mert nem keresik, nem igénylik az igazságot, szeretnek hazugságokat ismételgetni, átverni magukat és egymást, a magyarok nagy tételben és nagy tömegben szeretnek álomvilágban élni.


Először is mert a magyarok nem testvérek. Nem úgy tekintenek egymásra, nem tanultak meg Tőletek, kedves forradalmi fiatalok, összefogni, nem tanultak meg és nem szeretnek egyetérteni, a magyarok gyűlölik egymást. A magyarok szétszakadtak és vallási szektákba tömörülve fröcsögnek egymásra. Nem kell nekik ellenség, mert ott vannak ők egymásnak. A magyarok utánatok még 150 évig szinte végig különféle hatalmak szorításában, tőlük függésben, velük alárendelt szövetségekben vagy színtiszta elnyomásban éltek. Abban a pillanatban, amikor a magyarok minden külső kényszertől, hatalomtól, nyomástól és függéstől megszabadultak 1989-ben, abban a pillanatban a magyarok nem egymás kezét fogva egy irányba indultak, hanem azonnal egymás torkának estek. 10 év sem telt el, a magyarok békíthetetlen táborokra oszlottak fel, és az egyik tábor tagjai többé nem tekintették magyaroknak a többi magyart. A magyarok idegen hatalmakat és idegen befolyást hívtak és hívnak segítségül, hogy a saját honfitársaik ellen fordulva elnyomják, lenyomják egymást, és nem a múlttal, sem egymással, semmivel nem néztek és nem néznek szembe soha -  a magyarok ugyanis nem konstruktív, hanem destruktív nép.

170 évvel utánatok az általatok megfogalmazott 12 pont nem értékeink büszke listája, hanem fájdalmas kudarcaink listája. Nemhogy béke, szabadság és egyetértés nincsen, hanem homlokegyenest, egyesével folyik az ellenkezője. A magyarokat nem a béke, hanem a gyűlölet tartja össze. Nem szabadság van, hanem a hatalom üldözi, gyötri, zsarolja, kihasználja, uralja a népet. Nem egyetértés van, hanem a hatalom kifejezetten plakátokon, és százmilliárdos kampányban szítja a gyűlöletet, egymás ellen fordítja a magyarokat, ellenségeket gyárt és kínál fröcsögésre a magyaroknak, akik hálásak ezért, mert ebből értenek.

A 12 pontot felsorolni is felesleges, fájdalmas, és szégyenteljes. Nem sajtószabadság van, hanem statáriális diktatúra, az állam és kormánypárti politikusok kezében lévő, politikai propagandát fröcsögő sajtó van, személyi kultusz és pontosan olyan rendszer, ami ellen fellázadtatok. Hazug, elnyomó, szélsőséges, igazságtalan, arcátlan és gátlástalan hatalom van, csak ezek most magyarok. Nincs közteherviselés, mert egyetlen ember rendelkezik az egész országgal, annak minden vagyonával, élet-halál ura, mindenki főnöke. Nemhogy törvény előtti egyenlőség nincsen, hanem vannak az érinthetetlenek, és vannak a jobbágyok. A maguk által kinevezett urak visznek mindent, diktálnak mindenkinek, felette állnak a törvénynek és felette állnak a népnek. Színleg választott képviselőink vannak, valójában hűbéruraink vannak, akik tűrnek és használnak, vagy büntetnek bennünket. Nem megszüntettük az 'Urbéri viszonyokat', hanem 170 évvel utánatok napszámosok és modern rabszolgák, földesurak és uradalmak vannak Magyarországon. Nincs "esküdtszék" meg törvény előtti egyenlőség, hanem vannak a kiválasztottak, akiket véd egy Főügyész, aki akkor is megvédi a hatalom kiszolgálóit, ha azok loptak, csaltak, vagy gyilkoltak, és aki megvádolja, meghurcolja, és bebörtönzi a hatalom ellenségeit. Nem szabadon bocsátjuk a politikai foglyokat, hanem most újra vannak politikai foglyaink, a hatalom által üldözöttek, akik fel mertek állni, be mertek szólni, akik véleményt, kritikát mertek megfogalmazni. Kiszolgáltatott, reményvesztett, kivéreztetett ország vagyunk - csak most magyarok végeztek ki bennünket.

Az aradi 13 közül 8-ra azt mondaná (és mondja) a mai hatalom, hogy mocskos migránsok, és elüldözné őket. Aki kinyittatná ma Táncsics börtönét, azt gyorsított eljárásban kaszálná el az ügyészség. Feleségét, családját kirúgnák a munkahelyéről, gyerekeit megfenyegetnék az iskolában. Aki a Nemzeti lépcsőjén gyújtó hangú verset mondana el kiabálva, ahhoz kiszállna a NAV, de előtte bevinné a rendőrség indok nélkül 72 órára, és minimum megaláznák, de néhány pofon is elcsattanhatna. Aki a hatalom elleni forradalmi fellépésre invitálná a magyarokat, azt letartóztatnák, kirúgatnák, megfenyegetnék. A márciusi ifjakat a hatalom által odarendelt kopaszok ütnék bottal a mai Magyarországon. Cégeikre NAV-, Nébih-, munkaügyi ellenőrzés várna, tiltólistára kerülnének sajtóban és pályázatokon, támadás alá kerülne a weboldaluk és a Facebook oldalukra őrjöngő Habony/Rogán trollok írnának naponta 200 mocskolódó kommentet. A hatalom befenyítené a munkáltatóikat, az alvállalkozóikat, fekete listára kerülnének az állami vállalatoknál és a hivatalos szerveknél. 

A márciusi ifjak ma csendben hazamennének a Pilvaxból, szégyentől pirulva, tehetetlenségtől félőrülten. És nem azért, mert gyávák lennének ma belevágni. Hanem azért, mert látnák, hogy mi lett abból, amit akartak, amit csináltak. Látnák, hogy a magyarok nagyobb részét nemhogy nem érdekli az, amiről beszélnek, hanem egyet sem értenek vele. Látnák, hogy a magyarok nem akarnak sem függetlenek, sem szabadok, sem bátrak lenni. Látnák, hogy a magyarok közömbösek, megalkuvók, alantasak, ellenségesek, gyűlölködésre hajlamosak, és főként együttműködésre és önrendelkezésre alkalmatlanok. Látnák, hogy a magyaroknak teljesen megfelel egy tőlük független külső hatalom, amelyik megmondja, hánykor kell kelni és hogy kell gondolkodni. Hogy minek kell örülni és mit/kit kell gyűlölni. Hogy hogyan kell gyereket nevelni és hogyan kell dolgozni. 

Látnák, hogy mindaz, amiben hittek, a mai magyaroknak semmit sem jelent, maximum nyűgöt. Látnák, hogy támogatás és összefogás helyett ma kopaszok és forgó szemű rettegő kisnyugdíjasok fenyegetnék őket ököllel, táskával, savval, feljelentéssel, agyonveréssel. Látnák, hogy ez az ország nem tud annyi ideig elnyomásban élni, hogy abból elege legyen, mert ez lett a lényege, ez lett a veleje, ez lett a magja, eredője ennek az országnak. Elvesztette ez az ország az önrendelkezés képességét, és az igényt rá. Látnák, hogy ez az ország nem tud annyi ideig szegénységben, kirekesztettségben, igazságtalanságban és boldogtalanságban élni, hogy a szükségben megszeresse, tisztelni kezdje, értékelni kezdje magát, és egymást. Látnák, hogy a magyarok nem tudják soha jobban szeretni egymást, mint amennyire utálják egymást. Látnák viszont, hogy ehelyett milyen kíméletlenek, igazságtalanok, kegyetlenek és gátlástalanok egymással a magyarok. Mennyire nincs bennük se együttérzés, se könyörület, se közösségi érzés, se kímélet egymás iránt.

És látnák, milyen gyötrelmesen kevés kivétel van a fentiek alól. És látnák, hogy azok a kivételek mennyit szenvednek, mennyit próbálkoznak és hányszor, de hányszor buktak el, amikor megpróbálták a magyarokat szeretni, egymáshoz közel hozni, vagy megváltoztatni.
És látnák, hogy ez nem 3-4 rossz hónap vagy év statisztikája, hanem évszázadoké.
És látnák, hogy mindez nem azért van, mert a történelem, a körülmények, vagy az események kegyetlenek voltak a magyarokhoz. Hanem kizárólag azért, mert a magyarok voltak kegyetlenek, ostobák, rövidlátóak magukhoz és egymáshoz, és mert a magyarok nagy tömegben, hosszú időn át  - ilyenek


Sajnálom, kedves forradalmi ifjúság, sajnálom, kedves Pilvaxos csapat, de mindaz, ami valaha kedves, szent és fontos volt nektek és nekünk, kivételeknek - az csak nekünk fontos. Sajnálom, de a többség nem ilyen. Nem szeret, nem tud és nem akar ilyen lenni. Sajnálom, és tisztelettel bocsánatot szeretnék kérni Tőletek. Köszönöm, hogy utat mutattatok, köszönöm, hogy rávilágítottatok, vannak és mindig is voltak normális értékek mentén gondolkodó, tisztességes és kulturált magyarok, és elnézést szeretnék kérni tőletek, amiért ilyen méltatlanokká váltunk hozzátok és az eszméhez, amit leírtatok, vallottatok. Hogy ilyen szégyenletes ország lettünk ahelyett, amiért harcoltatok és meghaltatok. Sajnálom, hogy ilyen nyomorult, szánalmas és szégyellnivaló bizonyítványt állított ki magáról az utókor, hogy egy csapat szarházi bunkó lettünk méltó utódok helyett. Hogy precízen azt tettük, amitől óvtatok bennünket. Hogy olyanokat választottunk magunk közül vezetőknek, akik megtestesítenek mindent, amit gyűlöltetek, és megvalósítottak mindent, ami ellen harcoltatok.

Szégyellheti és lehúzhatja magát az az ország, amelyik megalázza és kiröhögi a hősei eszméit,
amelyik elárulja a jelképeit, amelyik meggyalázza a bátrak emlékét azzal, hogy 
undorító, cinikus, mocskos módon olyanná válik és olyanná teszi az országot,
ami ellen harcoltak azok, akik még hittek a magyarokban, mert még volt miért és miben hinni.

Szégyellem magam azok helyett, akik magukat szégyellni is gyávák és hazugok,
szégyellem magam az őseink és a gyerekeink előtt, akik nem ezt várták tőlünk,
szégyellem magam az értékeink és a lehetőségeink előtt, amiket leköpött ez az ország
és külön szégyellem magam, amiért a történelmünk legnagyobb lehetőségéből ezt tudtuk kihozni.

Megérdemeljük a jelent, amit élünk és megérdemeljük a jövőt, amit teremtettünk, teremtünk magunknak.

Takarodj a szemem elől, Magyarország,
takarodjatok a szemem elől, magyarok.