2013. március 11., hétfő

Dagi


Mi tagadás, a kölyök dagadt volt. Nem volt veszélyesen kövér, de jó húsos kis alkat volt. Idegesítette, mert egyébként egyáltalán nem volt hülye gyerek. Mit hülye, szerette azt gondolni, hogy több esze van, mint ennek a sok idiótának itt együttvéve. A Daginak - mert nyilván így hívta mindenki - megvolt a sütnivalója. De mivel belül szorongott a kinézete miatt, nagyon ravasz módszert dolgozott ki. Elrejtette az igazi érzéseit a világ elől, és egy vidám, jól fésült kis barátként viselkedett. Ott volt mindenütt, beleszólt mindenbe. Okosakat mondott, de nem bántóan. Észrevette, hogy beszédével képes hatni a többiekre, ezért apránként befészkelte magát a baráti társaságba, és nélkülözhetetlen lett. Egy csomó dolgot, amit mindenki utált megcsinálni, ő szó nélkül elvállalt. Vitte a tornazsákokat, és vigyázott a kabátokra. Szólt mindenkinek a lecke miatt, és észben tartott mindent. Szerették. Kis hülyének tartották, de bírták. Megbízhatónak tűnt. Sőt. Az is volt.

Aznap elsőként érkezett le a focipályára. Tizenkét évének minden idegszálával koncentrált. Ma akarta megcsinálni. Úgy érezte, eljött az ő pillanata. A hóna alatt volt az új labdája. Innentől nemhogy megkerülhetetlenné vált, de tényezővé is. Jó labda volt, most kapta. Eredeti festéssel, eredeti színekkel, és nem vacak hamisítvány, baszdmeg. Ez AZ a márka, kishaver.

Tátott szájjal nézték a többiek. Az egész bandának a foci volt a mindene. Éltek-haltak érte, aki nem játszott jól, nem tekintették embernek. A bénák, úgy hívták azokat. Hogy máshogy. A Dagi mindig is a határon táncolt. Bevették, mert bírták a fejét, de igazából ha nem ő lett volna, nem játszhatott volna. Mától egészen más lett minden. Megfordult a világ. A Dagi halkan elkezdte felsorolni a kezdőkörben állóknak, hogy ki a két csapatkapitány, és ki az a 10, akiből választanak. A többi ül. Sérülés, bénaság esetén csapatkapitány cserélhet. Bármikor, bármennyit. Mától viszont kérdés sem volt többé, hogy a Dagi is bármikor leküldhet bárkit a pályáról. Övé a labda. Ő mondja meg, ki játszhat vele. A legősibb törvény, amióta focipályák léteznek.

A következő lépés az volt, hogy az a négy fiú, aki egy picit volt csak ügyesebb a Daginál, aznaptól kezdve nem játszott többé. A Dagit a két csapatkapitány közül az erősebb választotta. Nem kellett hozzá két hét, és az ő csapatukba négy nagyon erős fiú került a kapitány és a Dagi mellé. A kapusuk egyesületben focizott. Nem volt kérdés. 

A Dagi többé nem vitt tornazsákokat. Az övét vitték. A leckéjét megírták. Szendvicset és csokit kapott a büféből. Az egyik csapattárs apja tanár volt a suliban. A Dagi eddig is okos gyerek volt, de ezután példakép lett. Elkényeztetve, kisimulva, magabiztosan, és kárörömmel vette tudomásul a sikert. Meg volt győződve róla, hogy nála jobban senki meg sem érdemelhetné ezt. Ezt neki találták ki. Ő ad értelmet az egésznek, előtte ilyen szerep vagy poszt nem is létezett. Ő alkotta meg a rendszert, amihez mindössze egy labdára volt szüksége. 

És mégsem volt boldog. Pedig már a csodák csodája is megtörtént. Visszamosolyogtak a lányok. Sőt, köszöntek. Téboly volt. Alig akarta elhinni elsőre, pedig ott volt, igaz volt. Szinte érezte, ahogy fogy, ahogy egyre csinosabb, biztos volt benne, hogy ez a siker személyesen neki szól, ezt ő tényleg megérdemli.

A pályán viszont pattanásig feszült a helyzet. Először a kihagyott srácok kezdtek morogni. Később nyíltan ellene mentek, sőt valamelyik odáig merészkedett, hogy hozott egy másik labdát. A Daginak ekkorra bőven volt annyi szava és hatalma a grundon, hogy ők többet akkor sem állhattak volna be, ha könyörögnek. Máshol sem barátkoztak velük. A végén a Dagi odáig ment, hogy megpróbálta azt is elérni, hogy máshol se nagyon játszanak velük. A többiek egyre kevésbé értették a dolgot. A játék is egyre szarabb volt. Mindig ugyanazok nyertek, minden meccsen ment a fölényeskedés, egyre több volt a vita, az ordítás, a szabálytalanság. A Dagi nem ismert határokat. Már azt is megmondta, hogy mik a játékszabályok. Egy-egy sima faltnál odament, és közölte, hogy ki következik. Akinek nem tetszett, mehetett haza.

A foci lassan megszűnt az egész világ lenni. Szinte érezhető volt a tanácstalanság, a düh, az elkeseredettség. Senki se hitte volna, hogy ez megtörténhet. A foci már nem volt jó. Egész egyszerűen azért nem, mert nem jöttek rá a srácok, hogy egy kicsit régebbi labdával is ugyanolyan csodálatos játék ez. Ha nem ugat bele senki az ősi szabályokba. Ha nem akarja senki, hogy a foci csak az övé legyen.

Hosszú-hosszú ideig tartott ez. Aztán varázsütésre, egyszer csak magától megoldódott. Egy dolog kimaradt ugyanis a Dagi számításaiból. Volt egy apróság, egy nagyon pici kis bibi a tökéletesen megalkotott gépezetben, és ezzel vagy nem számolt, vagy ha számolt, örökre remélte, hogy senki másnak nem jut eszébe. De kibukott. Hogy erre miért nem gondolt soha senki? Valószínűleg örök rejtély marad.

A Dagi nem bírta a futást.





2013. március 10., vasárnap

Istenről, először

Nem szoktunk Istenről beszélgetni, vagy legalábbis nem széles nyilvánosság előtt. Intim téma, kicsit. Persze mainstream is, ha úgy tetszik, mert Istenről mindenki gondol valamit. Pro és kontra, százféleképpen. Szeretettel, vagy szégyenlősen, üvöltve vagy csendesen sírva. Vagy demonstratívan sehogy. Az is oké.

Én se szoktam sokszor, mert ez nekem is olyasmi, amit a legszűkebb körben szoktam, esetleg. Most sincs célom vele, csak találtam egy kisfilmet, amiről nekem elsőre Isten ugrott be, és gondoltam, megosztom.

Persze nekem elég sok mindenről jut eszembe, mert azon az állásponton vagyok, hogy létezik, mégpedig mindenütt és mindenben. Azt vallom, hogy egy általánosan mindent körülvevő rendező elv, egy az átlagos képességeinken és főleg a korlátainkon túlmutató, mindent mindennel összekötő rendszer, energia, hatalom (nem kívánt törlendő, kinek-kinek szája íze szerint), ami értelmet ad, ami választ ad, ami megmagyarázza. Amióta létezik ember, azóta vitázik és beszélget arról, hogy mit magyaráz meg, minek az értelmet, mire ad választ. Hogyan ad választ, milyen formában létezik, vagy nem létezik. Az emberiség legrégebbi, legkitartóbb, legérdekesebb témája, és mindenképpen a legszélesebb körben elfogadott témája. Gyakorlatilag nem él úgy homo sapiens ezen a bolygón (az én hitem szerint semmilyen más létforma sem), hogy Istennel, (legalább, mint egy témával) ne találkozna.

Én az egyszerűségben hiszek, nem ragozom tovább. Tessék ezt megnézni. A két állat arckifejezéseire, szemükre hívnám fel a figyelmet. Valószínűleg az egyik legmegrázóbb videó, amit valaha láttam. Ott van benne minden... :)


A leopárd és a majom





2013. március 7., csütörtök

megmutatjuk az összes rohadt tetűnek

- Figyeld, köcsög, beszélnünk kell.
- Oszt mi faszról, testvérem?
- Együtt a zsír, kell egy kocsi. Egy frankó. Odabaszós.
- Vágom. Nem gecizek, csak az X6.
- Fehér.
- Mint a faszom.
- Nagy motor.
- Velem baszol?
- Jó, csak mondom.
- Tévé. Fejtámlákban is.
- X-boxossat, basszalak meg.
- Nem is lófaszt.
- Elmondom, mér kell. Úgy nézem, a városban minden penge arc ilyen naggyal jár. De a kockaszélű X5 már ciki. Sőt, má' minden dobozosba' szararcok ülnek. A tökös kopasz gecik má' mind kupéssal varrják. Vagy X6-tal. Figyelni kell a bulákra is. A sima Audikban csak délután ülnek picsák. Az X6-ban, basszíven, már reggel 10-kor ott hédereznek a sunák kőkeményen. Úgyhogy kurvára szójjá a Csöcsösnek, hogy mától éjszakás, mer az jön velem egész nap. Adjál neki egy olyan tabletosat, hogy ugatni tudjon rajta a többivel, merén nem bírom. Tudod mit baszdmeg, ne ugassál közbe?! A kicsit hozzad fel a tópartról 1 hónapra. Az lesz a délutános ribanc a kocsiban.
- Fogom, odabaszol, jóvan.
- Nézzél a belvárosban ilyen helyeket, amiknek jól oda lehet parkolni a közelébe. Olyan teraszon üvöltözőset, te fasz. Ahonnét lehet pittyegni a kocsira, ja azt intézzed el kibaszott tempósan, hogy mindenhol tilosban tudjak állni. Vedd meg a fasszopókat mindenütt. Asztalt is vegyél a nevemre. Ismerjen meg a bugris, vagy lemélyül a hangom, érted?! Az lesz, hogy megmutatjuk az összes rohadt tetűnek, hogy ki a kurva anyja mostantól. Olyan zene legyen a bömében, hogy felálljon a faszom. És szerezzél usa felniket. Minimum huszassat. Vagy még nagyobbat. Az a teli króm kell, ami naggyon gizdán csillog, mint a néger gyereknek a klipben. A Faja tud még UV-t küszöbre?
- Már nem az UV megy, babám. Már a ledes fénysor megy. Besírsz a gecibe, ha meglátod. Rakatok a hűtőrácsra. Anyád, olyan lesz este, hogy azt akarják majd, hogy üsd el őket a faszba.
- Aki hozzáér a kocsimhoz, annak kiveszem egy csontját.
- Hülye lettél?! Minek nézel te minket? Mindenki ismerni fogja a kocsit. Ezt védeni fogják, ember.
- Mi legyen a rendszámom?
- Hát, ez kérdés. A TAXIS-0 szerintem durva, a FONOK-1 meg nemtom, megvan-e még. JOVOK-1?
- Nem fér bele a LESZOP-6?
- Várjál...ööö...asszem pont nem.
- Kurva anyját. EZ AZ! Legyen ANYAD-1
- Te egy kibaszott zseni vagy, öregem.
- Ne buzulj be, fasszívó.
- Kussolsz, kurva anyád. 3 hét és itt a moci. Papírokkal. Ezt is anyád címére?
- A te anyádéra. Persze, köcsög. Mi másra?