2013. december 8., vasárnap

Egy pillanatra


Van egy ritmusa az életednek. Összetevők sokaságából áll, de adnak egy dinamikát az egésznek. Folyamatosan tudod és észben tartod a következő feladatodat. Mit egyet, egy tonnát. Különböző helyeken és módokon listáid vannak, amiket csoportosíthatnál is akár típus szerint, hogy otthoni meg ház körüli, vagy munka, vagy család, vagy egészség, vagy hivatalos ügyintézés. Ja igen, nem VAGY van közöttük, hanem ÉS... Tehetnéd és teszed is időrendbe, fontossági sorrendbe, van sos meg ráér-majd-egyszer jellegű. Vannak a tervezettek és vannak a váratlanok is. De mennyien, mi? Ha úgy vesszük (és hogy máshogy?!), a pihenésed is egy előre kalkulált tól-ig intervallum, általában némi intermezzoval. Ha lenne belőled még kettő, mindhárman késő délutánig tudnátok tolni a to-do-list pipálgatást. Amikor a megszokottnál valamilyen rejtélyes okból hamarabb végzel, vagy hirtelen nincs semmi tennivalód, ritkábban mosolyogsz, mint ahányszor végiggondolod gyorsan, mit felejtettél el. Ha semmit, akkor mit tudnál átcsoportosítani, hogy gyorsan akkor most elintézd, és később jó legyen. De nem úgy jó, hogy akkor a most helyett később pihensz, hanem hogy később akkor a rohanás, az úszás, és a szívás kicsit alább hagyjon. Valami isteni. Nem említve, hogy párhuzamosan általában van egy szakmád (vagy kettő), dolgozol egy helyen (vagy kettőn), mellette logisztikai menedzser vagy a vásárlástól az utak megszervezéséig, van egy pénzügyes-mérlegképes könyvelő - adószakértő végzettséged is (nem kívánt törlendő), hogy megértsd magad a bankban, a könyvelőnél, a tárgyaláson, az otthoni költségvetésben, és ezen felül a körülményeid szerint tovább a csillagos égig. Anyukasággal egy orvosi egyetemi végzettség jár, apukasághoz jobb, ha tartozik némi baumax-véna, mindkettejüktől egy átlagon felüli állóképesség (értsd: 1 maraton / nap), ezen kívül az alvás képességének teljes kiiktatása, plusz a szervezet átállítása pépesnyálas maradékokból történő létfenntartásra.

Namármost mindezek mellett terveid és álmaid vannak. Bajaid, lelked, nyűgöd, örömöd, szórakozásod. A fentiekből jó esetben valami boldogsághoz hasonlító érzésed, anyagi ellenszolgáltatásod, és biztos van valamennyi szabadidőd is. A kérdés az, hogy mikor volt utoljára őszintén az a pillanat, amikor abbahagytad, amit csináltál, és előre megfontolt szándékból csináltál valamit saját magadért. Csak egy kicsit. És ha csináltál, megálltál-e, kiléptél-e a gépiességből és tudtad-e tényleg élvezni azt az állapotot? Igen, tudom. Én se nagyon sokszor.

És olyan mikor volt utoljára, hogy hirtelen egy pillanatra minden, de minden bajodat el tudtad felejteni, és csak álltál, mint egy burokban, és csak úgy mindenmentesen jó volt?

Na ezt juttatta eszembe ez a kisfilm, nem éppen kíméletes formában, de épp ezért igen hatásosan. Mint amikor egy zsámoly párnázott felével úgy félfordulattal mellbe puffantanak. Ajánlom mindenkinek, vasárnap estére tökéletesen alkalmas. Vannak azok az elkapott témák, arcok, szemek, amikor lassan rákulcsolsz a karfára. Vannak azok a megoldások, és ötletek, amikre hónapokkal később is elindul mosolyra a szád széle, és megengeded magadnak újra azt a jó érzést, amit akkor éreztél, amikor először láttad. No, nekem ez egy ilyen kisfilm, és úgy gondoltam, hogy nem csak nekem. Hogy aztán legyen min gondolkodni, miközben készülsz a holnapra, a hétre, az ünnepekre, az év végére.

Legyen egy pillanatod.



http://www.youtube.com/watch?v=pMWU8dEKwXw

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése