2015. július 1., szerda

A melegekről is, meg nem is



26 millió ember váltotta szivárványosra a profilképét világszerte, talán 1,5 nap alatt. Cikkek, képek, videók tömegei mindenütt. Ellenvélemények nemzetközi oldalakon, egyszóval van és volt hulláma az amerikai döntésnek.

Én a magam részéről azért szeretnék hozzászólni, mert szerintem sem (csak) a melegekről szól a dolog, és azért is, mert az USA önmagában egy szimbolikus hely a világban. Lehet fröcsögni rájuk, nyilván napi szinten teszik sokan. Én vagyok olyan perverz barom, hogy még az intellektus mariana-árkát jelentő szélsőjobb irányába is kikacsintok (aki nem teszi, annak annyit segítek, hogy a teljes menekült-áradatot Izrael finanszírozza amúgy...), szóval szeretem tudni, ki hol tart, ha fontos témákról esik szó. Azt mégsem kérdőjelezi meg senki, hogy Amerika nagy hatással van a világra. Ezért örül nagyon, aki örül, és fosik nagyon, aki fosik. Mert az fix, hogy ez a hullám nagyot lendít mindenki ügyén, kérdés csak az, hogy kinek melyik irányba.

Leírom én is, pedig sokan leírták előttem 3 nap alatt - ez a sztori nem azért fontos, mert a melegek házassága nélkül nem fő le a kávé és többé nem mallik a pity. Azért ilyen eszehagyottan fontos, mert végre elérkeztünk a számomra is egyik legfontosabb témájához az életnek - ez pedig a békén hagyás. Az a típusú békén hagyás, amikor nem mondja meg az egyik, hogy (ne) éljen a másik. Amikor nem fogja magát többé egy csoport, aztán hirdeti ki, mi a normális. Mi a frankó, és mi nem az. By the way - a házasság célja pedig NEM (feltétlenül) a gyerek. Le merem írni. Meddő, idős, vagy gyereket kurvára egyáltalán nem akaró heteró emberek gond nélkül házasodhatnak. Nem hívja félre az anyakönyvvezető egyiket sem, hogy tudna adni egy orvosi igazolást, kedvesem?

A élet célja pedig NEM az, hogy bárki beleugasson. Én értem, hogy az emberiség évezredek óta úgy épült fel, hogy mindig volt egy szűk, válogatott társaság, aki megmondta a többieknek, hogyan kell élni. Hogy mást ne mondjak, vallási alapon kiszámolhatatlan, mekkora létszámot sikerült kiirtani eddig (többet, mint bármilyen más okból), pontosan arra hivatkozva, hogy valaki megmondta, hogy a másik vallása, istene, hite, szokása, életformája unfrankó. És bocs, de te meghalsz. Mert hitetlen vagy. Boszorkány vagy. Mert itt laksz. Mert nem itt laksz. Mert ilyet eszel. Mert nem ilyet eszel. Mert így imádkozol. Mert nem imádkozol.

Én azt gondolom, hogy aki az ún nyugati típusú civilizációkban szeretne élni, az higgadjon le, és fogadja el, hogy kicsit b@szni nem fog tudni. Az egyik legocsmányabb szokás, hogy amíg rólam van szó, addig marhára legyen hiper-engedékeny demokrácia, de amikor másokról, akkor majd lécci hadd én-én-én mondjam meg, ki fér még be a gomba alá. De csak én mondhassam meg, mert különben a róka mindenkit meg fog enni, és amúgy a béka meg a nyúl áldozza már fel magát a 'közösségért', mert az demokratikus. Ja, a hangyát, meg az egeret pedig neadjisten eltaposom, ha nem szavaz a béka és a nyúl ellen. Köszi. Plusz sietnék, mert kurvára esik, ha valaki nem látná. Na. Végre rend van.

Tessék végre megérteni, hogyha megmondhatja valaki, ha beleszólhat valaki, akkor inkább előbb, mint utóbb neked is meg fogja mondani valaki. Nem mennék bele a magyar aktuálpolitizálásba, de aki nem látja az egyirányú megmondásos rendszer hátrányait, az ne az Ofotértben cserélgesse a változó méretű vaníliás karikákat látásvizsgálaton, hanem rögtön fehér botért folyamodjon a közeli kiserdőben bicskával, de azt is csak azért, mert ott gyorsabb lesz...

Sajnálom, akinek tőlem kell megtudnia, de a világ civilizáltabbik fele sajnos nem a világ fele. Ha ezt a maradékot is feladjuk, mert továbbra is az agyatlan gőg a mindenhatási hiedelemrendszerünk maximálisan téves alapja, akkor egyszer csak elfogyunk. És ha valamire számíthatunk egy olyan korszakban, ahol a fehér ember 500-800 éves hatalma éppen meghal (mert hiába zihálsz, meghal), akkor az a demokráciákban szerzett gyakorlata a bizonyos fehér embernek. Hogy van erő (mert igenis van erő), de valamiféle megbeszéléses alapon, együtt. Akkor is, ha ez lassítja, meg töketlennek tűnik. Apropó fehér ember. Amikor domináns színként ez a rassz mondhatta meg, hogy a világ többi részén kinek hogyan kellene élni, akkor a gyarmatosítás a leghumánusabb, legkegyesebb, legcivilizáltabb eszköz volt. A népirtás kedveltebb módszernek bizonyult. Hm. Most mitől is fosik ugyanez a rassz? Hogy megjön bármelyik másik színű ember (inkluzíve a kicsi ződ) és majd megmondja a fehér embernek, hogy mi a szituáció. És akkor vékonyabb lesz a teavaj a parizer alatt, és ettől máris áll a hiszti. De kikérjük magunknak, rasszisták nem vagyunk, demokraták viszont igen...

Nem látom be, hogy a melegek házassága, amelyik az egyén szabadságát szimbolizálja egy totálisan céltalan, kirekesztő akarattal szemben, hogyan lehet egyáltalán téma. Ahogy az egyik remek cikk megfogalmazta, a melegek házassága tipikusan olyan kérdés, amit ha engedünk, senkinek sem lesz rosszabb, sőt mindenkinek kicsit jobb lesz, mert eltűnik a téma, eltűnnek a melegek is azok elől, akiknek nem tetszenek. Ha nem engedjük, az orrunk előtt lesznek, és nekik is, nekünk is rosszabb lesz.

De amit pláne nem értek, az sajnos ez - ha ebben az egyébként világméretű kérdések szempontjából másodlagos kérdésben sem vagyunk képesek egyetérteni, akkor hogyan akarunk pl menekültekről, vagy a gyerekeink életében radikálisan csökkenő édesvíz-, és ételkészletekről beszélgetni? Mégis mit várunk magunktól, akik a világ legfejlettebb, leggazdagabb, jelenleg legbiztonságosabb környékén élünk, ha mi is ennyire szomorúan gyengék vagyunk éles helyzetben? És mit várunk a világ többi részétől?


Ennél többre van szükség. Már csak azért is, mert az amerikai "melegügyi" döntés sajnos csak olyan értelemben hatalmas siker, mint amikor az egyik osztálytársunk egész szünetben a cerkáját mutogatva rohangált a folyosón, aztán jött a tanár, és végre rászólt, hogy fejezze be, és húzzon haza de gyorsan. Egy rém kínos ügynek van vége. Ennyi a siker, srácok. És ha ez ilyen marha nehezen megy, akkor az igazán fontos dolgokban még sok-sok gyötrelmes óra vár ránk, meg igazán bántóan kellemetlen felismerések.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése