2016. november 25., péntek

Helyzetkép a szélsőjobb / hungarista / náci arcokról a rendőrgyilkosság után


Egy kérdéssel és egy fontos megállapítással kell kezdeni ezt a témát. Az egyik (és erről majd később részletesen), hogy a mindenkori hatalom mikor fog vajon megtanulni egy problémával már azelőtt érdemben foglalkozni, hogy ártatlan emberek teljesen feleslegesen és felháborító körülmények között tragikus halált haljanak a nemtörődömség következtében? A másik a fontos megállapítás, mely szerint nem véletlenül adtam ennyi nevet ennek a szimpatikus csoportnak. Azt tapasztalom, hogy ezek a srácok kínosan ügyelnek arra, hogy ők micsodák, és mik nem. Annyira, hogy megsértődnek, ha nem pontosan annak nevezzük őket, aminek ők magukat tartják. Erről is szó lesz később. De kezdjük az elején.

Szélsőjobbos mozgalmak lényegében minden modern demokráciában vannak, és ezzel alapvetően semmi gond nincs is. Ahogy vannak kommunista arcok is, vannak mindenféle nézeteket, életmódot, világképet magukénak vallók is. Amíg ez vállalható keretek között tartható, amíg ezt a hatalom megfelelően tudja és hajlandó kezelni, addig ez tök normális jelenség, és valójában csak az ember sokféleségét bizonyítja. Idióták mindig is voltak, szélsőjobb, szélsőbal, sőt bármilyen szélsőség és fanatizmus szörnyű , dehát ilyenek is vannak sajnos. Naív és hasonlóan idióta vágy azt remélni, hogy majd egyszer csak nem lesznek. A baj ott kezdődik, hogy először is hol vagyunk mi egy modern, normális demokráciától. Ott folytatódik, hogy a rendszerváltás óta a mindenkori hatalom nem tudja ( = nem akarja) kezelni a szélsőjobboldalt, sőt annak semelyik részét. Mára pedig a gyűlölet szándékos felkorbácsolása idején a szélsőjobb kifejezett hatalmi eszköz lett, meg is van a hatása. Azért a rendőrgyilkosságig nem kellett volna feltétlenül eljutni - és azt azért képes vagyok feltételezni, hogy ez nem is volt célja senkinek. Csak ahogy Magyarországon annyi minden - így alakult. De miért alakult így? Egyáltalán kik ezek a csávók?

Mindenképpen ki kell jelenteni, hogy ahogy a melegek sem egyfélék, úgy a nácik sem. Van köztük békésebb, amelyik otthon puffog a cigányra, a zsidóra, a libsire, a bárki kurva anyjára, meg vannak az utcán masírozós harci alakulatok. Tulajdonképpen az előbbivel nincs is gond, sőt ez az európai "normális" változata a szélsőjobboldaliságnak. Hogy otthon a nappali sarkában ki milyen poszterre izgul, az ő dolga. Az utcán vonulgatni azonban csak feltételekkel volna szabad. Dehát - mint mondtuk, és mint tudjuk - Magyarországon ezek a feltételek, hát hogy is mondjam, képlékenyek. Ráadásul a vezető szélsőjobbos akciócsoport ma már parlamenti párt, így más a büdzsé, mások a lehetőségek, más a kapcsolati tőke és más a kommunikáció. Nem árt tisztába tenni, mi micsoda, ki kicsoda.

Amiből ugyanis elég, az a maró gyűlölet elé vetített szenteskedő hazug szarhullám, ami kezdi olyan szinten elárasztani Magyarországot, hogy lassan az utca átlagos embere komolyan elhiszi, hogy ez oké. A Jobbik ma - mivel parlamentben ül, sőt azt akarja elhitetni, hogy kormányzásra alkalmas - nem ugrálhat horogkeresztes zászlók alatt, Vona Gábor pedig nem pampoghat gázkamrákról a sarkon. De attól még, hogy ezek az emberek most éppen kölyök vizslákkal fotóztatják magukat, attól még ezek az emberek hozták létre a Magyar Gárdát, meg a második Magyar Gárdát. Ezek az emberek szponzorálnak, vagy egykor szponzoráltak  minden náci, hungarista, ordenáré hangú gyűlölködő weboldalt. Bátorítottak, segítettek, vagy ők maguk alapították a szervezeteket a Betyárseregtől a Magyar Nemzeti Arcvonalig. Aztán persze összevesznek egymással, mint Novák Nemnáci Előddel is, és eljátsszák, hogy se Tyirityánhoz, se Györkös Istvánhoz, se Budaházyhoz, sem semelyik másik militáns faszhoz soha nem is volt semmi közük. Álljunk is meg egy pillanatra:


Ez a másik vesszőparipám, a hangnem. Ezek a kopasz bunkók azt is saját kizárólagos joguknak tartják, hogy hangos, dühös, üvöltözős hangon szóljanak emberekhez. Én azért beszélek ehhez hasonló hangon, mert egyrészt eléggé felbasz, hogy illegális, de megtűrt félkatonai alakulatok fegyverekkel masíroznak az országban ma már totál szabadon, másrészt kifejezetten demonstrálni szeretném, hogy ahogy a kokárdámat nem engedtem ugyebár kisajátítani, úgy a dühös hangnemet sem fogom. Elég volt abból, hogy aki náci, az üvöltözhet cigányok kiirtásáról, melegek felgyújtásáról, ha meg vele szemben valaki kemény hangot üt meg, akkor meg megy a hiszti. Ahogy az elején is említettem, ugyanez vonatkozik a megnevezésekre is. Basszátok meg gyerekek, ti mocskos, legalja, undorító, (amúgy törvénysértő és börtönbe való) náci söpredék vagytok. Lefosom, hogy te magadat hungaristának vallod, de nácinak nem. Ne bábozzuk már el ezt a szart kérlek. A btk szerint 4-5 tényállást kimerít minden egyes megnyilatkozásod, kedves Torockai László, kedves Tomcat vagy ki  faszom, kedves Tyirityán Nemtomki, Budaházy György, és a többi. Uszítás, közösség elleni izgatás, tiltott jelképek, stb. A gyilkosságra való folyamatos felbujtás, meg a katonai alakulatok szervezése csak úgy privátban, szóval hagyjuk ezt a cuki rizsát arról, hogy ti mik nem vagytok, meg hogy mi a faszt akartok megvédeni. Semmit. Nem az országot, a fehér fajt és a kereszténységet akarjátok megvédeni, mert egyikről sincs a leghaloványabb fogalmatok sem. Ti rettegtek, csak nem tudjátok, mitől, mert az egész rendszer végtelen nagy ostobaságában ugyebár senki sem képezte magát úgynevezett könyvekkel, ezért nem tud egy bővített mondatot elmondani sem azon túl, hogy meghalsz geci. Mondjuk aki Radnóti köteteket éget, attól éppen mi várható ugye. Csoda, hogy a tüdejét rendeltetésszerűen tudja használni a nyomorult.

Szóval ne engedjük elkalandozni a figyelmünket. Magyarországon már a szoci kormány idején is vastagon lehetett Vér és Becsület (a Hitlerjugend jelszava, ha valakinek új volna) néven nemzetközi náci szervezetekhez csatlakozva felvonulást, német katonákra megemlékezős náciskodós ünnepséget tartani. Azóta vidéken frankón "gárdistának" öltözött náci bandák tartják rettegésben a cigányokat, magukat valami polgárőrségnek vagy mi a szarnak hazudva. Ilyen volt a Magyar Nemzeti Arcvonal is, amelynek vezetője ugyebár nemrégiben spontán fejbelőtt egy 46 éves családapát. A TEK pedig hála istennek idejében észbe kapott, és már 5 év késéssel (és a gyilkosság után 2 héttel) egy összehangolt akció keretében vagy 15 helyen rajtaütött a szervezetnek, hatalmas mennyiségű fegyvert, robbanószert, miegyebet lefoglalt, és előállított egy csomó embert.  Szeretném megkérdezni, hogyha ennyi mindent egy szuszra sikerült pár héttel a rendőrgyilkosság után lefoglalni, akkor vajon mennyi fegyvere lehetett és lehet a mai napig ennek a militáns náci bandának ÖSSZESEN? Úgy értem, az vajon felmerült bárki fejében, hogyha a főnököt rendőrgyilkosságért lekapcsolták, akkor a többiek vajon mindent elöl hagytak hetekig? Vagy esetleg eldugtak "néhány" fegyvert, arra számítva, hogy itt basszameg rajtaütés lesz? Továbbmegyek. Ha a Nemzeti Arcvonalnál ennyi ijesztően sok törvénytelen fegyver volt, amit egy rendőrgyilkosság után is le lehetett foglalni, akkor a Betyársereg 1, Gárda 2, Torockai 3 csapatoknál vajon mi az isten lehet? Itt évekig egy komplex, több ezer emberből álló fegyveres náci bűnszervezet kedvére grasszált össze-vissza éleslőszerekkel, baszdmeg? Meg olvasom, hogy orosz titkosszolgálati csoportocskákkal "air-soft" nevű műanyag lövedékes team-building gyakorlatokat tartottak a Nemzeti Arcvonal vidéki bázisán? Pardon, srácok? Hogy micsoda? Ezek gondolom egészen más orosz titkosszolgálati kapcsolatok, mint amit a Jobbikos KGBéla nevű, azóta sem börtönben rohadó, szintén néppártivá vált demokrata úriember masszíroz nemzetközi diplomáciának álcázva, ugye? Mi folyik itt, uraim? Úgy értem, tökre örülök, hogy a TEK üres metróállomásokat ilyen látványosan el tud foglalni, és a füstből valamennyi VIP vendéget sértetlenül ki tudja menteni, de közben az országban mi történik? És ha lassan a bolti lopásokra is a TEK vonul ki, akkor egy nyíltan náci, militáns fegyverbuzi őrülthöz pontosan miért is egy golyóálló mellény nélküli mezei járőrt küldtetek ki, gyerekek? És ha igen, akkor miért van még mindenki az állásában a TEK-nél? Özvegynek mit mondtatok? Posztumusz kitüntetés ide is, aztán jóvan?

Tökre megnyugtató, hiszen 4000 óriásplakáton is el tudom olvasni, hogy minden barna bőrű rémisztő terroristától megvédenek engem, de nincs itt egy aprócska rés ezen a pajzson, úgy egész véletlenül? Csak nekem tűnik fel, hogy lényegében kirajzolódik egy oroszok által szponzorált, egy parlamenti párt által fenntartott elképesztően szerteágazó szélsőjobboldali katonai rendszer, amelyik sem nem hivatalos, sem nem törvényes, sem nem jóindulatú, hanem az ország rettegésben tartásának az eszköze? Akiknek a hatályos törvények ellenére valahogy mindig szabad masírozni, lövöldözni, felvonulni, kukákat gyújtogatni, habzó szájjal meccsen tombolni és rombolni, vagy kussban, fekete dzsippekkel falu főutcáján eszetlen félelmet kelteni? Hogy a picsában van ez? Most azt komolyan meg sem említem, hogy mindezeknek a költségeit a helyreállításoktól a "rendezvények" biztosításáig, a hajmeresztő és teljesen felesleges huliganizmusig már megint a normális adófizető állja, mert pénz az van itt mindenre, a lóvé az nem gond. Azt sem kérdezem meg, hogy a gyermekvédelem, a szociális network, a családügyi minisztérium hol a retekben van, amikor náci rendezvényeken gyerekeket látok kopaszra nyírva, karlendítve, vezényszavakra bokacsattogva, amikor táborokat szerveznek ezek az arcok, ahol gyerekeket radikalizálnak és fanatizálnak (hogy aztán kimenjenek velük, meg anyuval családilag a térre azt üvöltözni, hogy a buzi az ne neveljen gyereket, mert tönkreteszi bazmeg) - ez mi? Ezt lehet? Ilyen van? Itt ez megy?


Az egész szélsőjobb Vona Gábortól ezeknek a népi hősöknek beállított bűnözőkig attól harsog évek óta, hogy aki őket kritizálja, korlátozni, elhallgattatni akarja, az véleménynáci, az liberáldiktátor, az háttérhatalom. Ezt a részét is tegyük már tisztába két mondattal. Nem többel, mert nevetséges az egész felvetés. Olyan emberek, akik a melegeket beteg, denegerált disznóknak nevezhetik, és ehhez a jogukhoz a szólásszabadságra hivatkozva ragaszkodnak, ugyanezek az emberek fennakadnak, sőt duzzognak azon, ha őket lenácizza valaki. Olyan emberek, akik másoknak nemhogy a véleményét nem hallgatják meg, hanem bőrszín, vallás, származás alapján szó nélkül sortüzet nyitnának rájuk, azok azon hisztériáznak egy mensturáló gimnazista szintjén, hogy nekik jogik van a "véleményükhöz". Ami az, hogy egyes emberek kevesebbet érnek, mint ők. Ha pedig valaki rájuk nem azt mondja, hogy te érsz kevesebbet, nácikám, csak annyit mond, hogy a véleményed a középkorba, vagy a Kaukázuson túlra való szánalmas, primitív, gusztustalan fröcsögés, akkor kikészülnek. Persze ez a gondolatmenet is csak ugyanoda vezet - mi a jó francot várhatsz egy olyan embertől, aki Szálasit isteníti? Aki szerint a meleg, aki nem látogathatja az élettársát a kórházban, nem örökölhet egymástól, nem nevelhet közösen gyereket, az ne merészeljen utcára menni, hanem buziskodjon otthon, ő viszont bármikor masírozhasson civil faszként éleslőszerrel töltött fegyverrel bárhol, üvöltözhessen fenyegető jelszavakat, és buzdíthasson általa kevéssé preferált embercsoportok tömeges kiirtására, mert neki ez viszont alkotmányos joga

Nem az, te szerencsétlen. És nagyon jó lenne, ha a mindenkori hatalom így 26 évvel a rendszerváltás után húzna végre egy éles határt az otthoni, polgári náciskodás, és a fegyveres alakulatok szervezése nevű tevékenység között. Úgy értem, hogy tényleg, mármint hogy ezt baszki ne lehessen. Kurvára érthetetlen, hogy egy fiatal rendőrnek döbbenetesen erőszakos halált kell halnia egy abszolút közismert, abszolút veszélyes, abszolút borítékolhatóan erőszakos náci szemétláda által - és akkor lekapcsolják a magyarországi náci szisztéma kábé ötödét. Nem országos razzia van, nem törvényileg szüntetjük meg mindenfajta köcsög túlmozgásos paraszt garázs-hadseregét, meg háborúsdit játszó komplexusos idióták privát lőtereit, táborait, bázisait, viszünk be mindenkit a büdös francba, aki az elmúlt 5-10 évben ilyen szaron csak egyszer is megjelent - nem. Beviszünk 10 puskát meg 10 embert, aztán hagyjuk jó magyar szokás szerint az egészet a faszba. Jó az úgy, nem? Majd megint fejbelőnek valakit, esetleg lemészárolnak egy családot Borsodban, vagy valaki megint nekiindul egy tankkal, és akkor majd gimnasztikázik a TEK megint egyet.

Botrány, és az adófizető, normális, békeszerető kultúremberek nevében a leghatározottabban kikérem magamnak ezt az egészet. Hogy mindenről hónapokig tud menni az ugatás, a plakátok, meg a politikai tőkecsinálás. Ezt pedig betettük egy fiókba, aztán mint aki jóé végezte a dolgát, odébb állunk. Szégyen és gyalázat, hölgyeim és uraim. Szégyen és gyalázat.


2016. november 21., hétfő

Gyerünk Katinka, gyerünk lázadó úszók - veletek van minden jóérzésű ember!




A Facebook-on minden vonatkozó bejegyzésed (persze az összes többi is) futótűzként terjed. Őszintén remélem, hogy eszetlen jó érzés, hogyha megszólalsz, azt minden valamire való magyar újság lehozza, idézi, fontosnak tartja megírni. Tényező lettél, jelenség lettél, említeni sem kell, mennyire megérdemled. Azt viszont meg kell említeni, hogy azon ritka olimpiai bajnokok közé tartozol, akik a nehezebb, mégis  a jó oldalon szállnak be egy ritka hálátlan küzdelembe. Általában az a véleményem, hogy sportoló meg zenész ne politizáljon, mert nem az a dolga. Az meg feltétlenül a mindenkori véleményem, hogyha ismert sportoló közügyekben hallatja a hangját, akkor rendkívül nagy kínnal válogassa meg, mibe szól bele, hol jelenik meg, mihez adja a nevét. Rossz példa sajnos sok van Magyarországon, de olyan, amit Tőled látunk, Katinka (és ahányszor csak megszólítalak, mindig gondoljuk melléd Shane-t is, hiszen ahogy a medencében, itt sem vagy egyedül hála istennek), szóval amit tőled látunk, arra hirtelen nem is tudok példát mondani az emlékezetemből. És ennek több oka is van. Ezért gondoltam, hogy írok egy posztot neked, nektek, rólatok.

Először is ne feledkezzünk meg arról, hogy amikor te nekimentél tiszta erőből a Magyar Úszószövetségnek, akkor még nem voltál olimpiai bajnok. Hajlamosak vagyunk erről megfeledkezni, pedig ez nem elhanyagolható szempont sem tárgyalási erőpozíció, sem bátorság szempontjából. Továbbá ne feledkezzünk meg arról, hogy évek óta milyen elképesztő támadásoknak vagy kitéve, először csak a szövetségen belüli aljas mocskoskodások tekintetében, de a januári szerződés-széttépős jelenet után a sajtó és a magyar facebook egy része is ocsmány módon neked és férjednek támadt.

Én még emlékszem, hogy Shane egy mocskos pénzhajhász görény volt, én még emlékszem, hogy te hazaáruló voltál, Katinka. Mi nagyon sokan emlékszünk, hogy ti ketten pénzéhes, hálátlan, magyarellenes szemtelen disznók voltatok. Emlékszünk nagyon is jól, hogy titeket Amerikába zavartak, és azt követelték sokan, hogy te ne magyar színekben indulj az olimpián. Sőt ne indulj egyáltalán. És természetesen arra is élesen emlékszünk, hogy ugyanezek a hangok az első aranyad napján hirtelen kussolni kezdtek. Arra meg pláne emlékszünk, hogy a harmadik aranyad után ugyanezek a hangok, ugyanezek a sajtótermékek a mi legendás Katinkánkról írtak. A hirtelen tiszteletbeli magyarrá lett, hirtelen kedves fickóvá lett, hirtelen szerető férjjé és csodálatos társsá lett Shane-ről írtak. Nem felejtjük el, pedig mit tudtunk, és mit tudunk mi, egyszerű szurkolók, Katinka. Semmit sem tudunk arról, amin neked, nektek keresztül kellett menni.

De az nyilvánvalóvá lett, hogy titeket sok más úszóval együtt zsaroltak. Fenyegettek. Bántottak és basztattak. Az nyilvánvaló az elmúlt 1 év nyilatkozataiból, akármennyire szelíden, akármennyire diplomatikusan fogalmaztok is (hála istennek nekem nem kell), hogy egy gusztustalan, elvtelen, becstelen szövetség minden hájjal megkent elnöke sértve és támadva érezte hatalmát és birodalmát Tőled, Katinka. Mert független vagy. Mert megengedheted magadnak, hogy független legyél anyagilag, erkölcsileg, minden szempontból. Téged aztán semmi nem kényszerít, hogy Magyarországon élj, magyar színekben ússz, téged tényleg "csak" a magától értetődő hazaszeretet visz. Az a fajta, amiről ezeknek fingjuk nincs. Akik szétrombolják, ellopják, tönkreteszik a magyar úszósportot huszonsok éve. És nagyon fontosnak tartom megemlíteni, hogy te nem a népszerűség, és még kevésbé a pénz miatt szálltál ringbe. Te nem valami hagymázas politikai bullshit miatt szálltál be, te nem az úszás utáni életedre gyűjtesz krediteket - Te a sportágadért aggódsz. Te - és ezt immár minden kétséget kizáróan többszörösen bizonyítottad - az úszás, az úszók, a sporttársaid, az edzők, az utánpótlás érdekében cselekszel. És ez sajnos igen ritka dolog ebben az országban Katinka. És ezen a ponton emelném ki, hogyha holnaptól soha többet meg sem szólalsz, ha holnaptól beszüntetsz minden akciót, ha holnaptól soha többet magatokon kívül másra egy betűt nem pazaroltok Shane-nel, te akkor is, már most is kivételesen sokat tettél, és neked Katinka minden elképzelhető tisztelet, elismerés, megbecsülés jár azért, amilyen vagy, amiért eddig ezt tetted és merted tenni, amiért ilyen lányt neveltek belőled. Gratulálok, sőt GRATULÁLOK ezért, és ezért külön.

Nekem az első olimpiai úszóélményem a tévében élőben a híres "Gyere Egérke, gyere kicsi lány!!" volt. Minket olyan szinten elkényeztetett a magyar úszósport, hogy nekünk a Güttler Karcsi, a Szabó Joe, a Czene Attila remek úszónak számított, dehát a Darnyi, meg az Egerszegi mellett amolyan megtűrt tehetséges gyerekeknek tűntek. Nekünk az, hogy egy olimpián úszásban aranyat nyerünk, az nem sokkoló történelmi siker volt, hanem a világ legtermészetesebb dolga. Ha nem nyert az egyik, majd nyert a másik másnap. Vagy aznap. Őszintén megmondom, sima úszó világbajnokságokat már sokszor nem is néztem, csak elolvastam a végén, hogy tizenkettő, vagy tizenhat aranyat nyertünk. Fiúk és lányok ontották az érmeket, az éremtáblákat megnyertük, a világ úszó csodanemzete mi voltunk. Amióta az eszemet tudom. Az úszóink Magyarországon hősök voltak. Az utcán odaszaladtak hozzájuk. A tévében ódákat zengtek róluk. És nem utolsósorban a leghalványabb fingja nem volt senkinek arról, hogy ki a szövetség elnöke. Az ugyanis egy lényegtelen hivatalnok, aki a hőseink kívánságát lesi, lábát csókolgatja, és leginkább számunkra, laikus nézők és szurkolók számára egy láthatatlan ember.

Innen jutottunk oda, hogy van egy Hosszú Katinkánk, aki ma már a becsületét menti meg a magyar úszósportnak, aki nélkül sokkos állapotban ért volna véget ez az olimpia az úszást tekintve (a többit meg Danuta meg a vívók rakták oda, és ez persze az egész magyar élsportról sokat elárul, de ez egy másik poszt....). A mai gyerekeknek, a mai tévénézőknek te vagy az Egerszegi Krisztinája. És akkor téged a saját úszószövetséged megzsarol?! Megtámad? Helyreutasít és meghazudtol?

Már elnézést, de micsoda? Hol a szobrod, Katinka? Hol a dal, ami rólad szól, hol van a medence, a sportközpont, amit rólad neveznek el? Miért nem gyaloghintón közlekedsz, és miért nem Gyárfás Szarumán Tamás viszi azt a hátán a többi genny alakkal együtt? Neked saját sportegyesületben a biztonságos, mert lenyúlják az utánad járó támogatást? Hogy a retkes úristenbe, Katinka? És - hogy, hogy nem - kiderül, hogy az EGÉSZ magyar úszóelit abban a helyzetben van, hogy a felkészülési pénzeiket sem fizetik ki, illetve azt is ordenáré, elvtelen, becstelen, vállalhatatlan feltételekhez kötik? Zsarolják az úszóinkat, akik a jövő évi VB "nagyívű fejlesztései" árnyékában lényegében úszni sem mindig tudnak hol? Meg úgy kell összetarhálni az edzéseket, a lehetőségeket, miközben amerikai, kínai, angol és összes többi ellenfeleitek futurisztikus elit sportlétesítményekben, privát helyszíneken, elképesztő tudós/edző/menedzser/szponzor/stb háttér biztosította maximális biztonságban, a legmagasabb szakmai színvonalon gyakorolnak ellenetek?

Mi meg ott tartunk, hogy épp levakartuk egy visszaeső nemi erőszakoló nevét egy uszodáról, hogy egészen elképesztően szégyenletesen alacsony színvonalú nímandok magyaráznak a szövetségben, de lemondani eszében nincs senkinek, hogy fajankók és hiteltelen, deklasszált, semmirekellő emberek mutogatnak rátok, és lekezelő hangú nyilatkozatokat tesznek rólatok, akiknek köszönhetik a munkájukat, akikért dolgozniuk kéne? Ez megy itthon?

Hát akkor én írok egy posztot, kedves Katinka, Shane, és mindegyik másik úszó, aki mellétek állt. Akkor én kiállok mellettetek, én támogatlak benneteket, és kiordítom magamból, hogy nem vagytok egyedül, de nem is heten vagytok. Ti minden jóérzésű, sportszerető, kulturált, normálisan gondolkodó magyar embert képviseltek, és mindegyik ilyen ember támogatását bírjátok. Akkor én biztosítalak Benneteket arról, hogy milliók értenek egyet veletek, szorítanak most (is) értetek, ezek ellen. Akkor én is ordítok, hogy TAKARODJ Gyárfás Tamás, takarodj teljes elnökség, takarodjatok legalja, dilettáns, mocskos ellenségei az úszósportnak, az úszóinknak, takarodjatok a medencék és ellopható fejlesztések közeléből, takarodjatok a sportolóink, a gyerekeink közeléből, undorító senkiháziak. Nekem nem kell viselkednem. Nekem nem kell meghajolnom. Nekem nem kell szépen fogalmaznom.

Elég volt ebből, hogy az egész úszósport visszataszító kétes üzelmek, kétes üzletek, kétes beruházások, diktátori módszerek, elnyomás és zsarolás aljas nyomorult egyvelege. Elég volt ebből, hogy függőségi viszonyba taszított sportolókat nem felemelnek, nem támogatnak, hanem egyszerűen rombolnak mindent és mindenkit, megfélemlített gyerekek tördelik a kezüket, hogy merjenek-e lázadni, ahogy az újságban olvasom. Lázadni?! Hogy mi? Olimpiai bajnok úszók a saját sportáguk, saját érdekeik, saját eredményeik védelmében szót emelnek, és ezt lázadásnak nevezzük? Itt tartunk? Hogy lázadhatna, amikor ÖVÉ az úszósport, hogy lázadna, amikor Ő MAGA az úszósport?


Mi kell még, hogy lemondj, Gyárfás Tamás? Mi lenne elég? Minek kéne történnie még ebben a nyomorult, szétzsarolt és szétlopott, szétzilált, szétfenyegetett és széttaposott sportágban, hm? Mivel lennél elégedett? Hogy mersz még nyilatkozatokat kiadni, hogy mersz még kamera elé állni, hát hány gyanús és elfogadhatatlan ügynek voltál már a főszereplője az elmúlt 25 évben? Hány úszókarriert kell még tönkretenned? Hány gyereket kell örökre elzavarnod a medencéből? Hány aranyérmet kell megakadályoznod, hány edzőt és hány tanítványt kell még kicsinálnod, hogy elégedett legyél? Mi hiányzik még, Tamás?

Nem csak heten vagytok, Katinka. Akármi is lesz, akárhogy is lesz, nem csak heten vagytok. És ha arra kérsz, hogy ordítsunk, zengeni fog minden, azt megígérem a magam részéről. Csak abba ne hagyjátok. Csak fel ne adjátok. Szurkolunk, és veletek vagyunk, ahogy csak bírunk, rendben?

Akartam, hogy tudjátok...





2016. október 21., péntek

Eltévedt a TEK Karmacson



- Csókolom, bocsánat!
- Adjisten, fiatalember.
- Kenesei néni, igaz?
- Igen, fiam, én volnék. Miben segíthetek?
- Pestről jöttünk, tetszik tudni, és gondban vagyunk.
- Aztán mi volna a gond, fiatalember?
- Tetszik tudni, azt a körúti robbantós fiút keressük, Kiderült, hogy itt él. A Té Sándor. Esetleg ismeri a néni?
- Ó, a Sanyikát, há hogyne, annak a Robi apja de rendes ember.
- Tényleg? És a fiú?
- Hajj, annak szava nincs. Jó gyerek az.
- És merre laknak, Kenesei néni? Tetszik tudni segíteni?
- Hogyne, fiam, ott a Rozgonyiék disznóólja mellett elmennek balra, ott fel a kis dombra, de jobbról kerüljék, mert bal felől a Marika még alszik. Ha sok a lúd a dombtetőn, kiáltsa hogy Tibi tee, és kijön a gyerek értük, letereli azokat hamar, oszt mehetnek. A Mikovinyiék háza lesz szemben, és mellette jobb felől a Robiék. Ott lesz a gyerek
- Nagyon kedves tetszik lenni, köszönjük szépen!
- Isten áldja magukat, fiúk
- Köööszöööönjüüüük szééééépeeeen, víííííszontkííííváááááánnyuuuuuk!


Eltévedt a TEK Karmacson

2016. október 14., péntek

Nélküled üres a Place Pigalle - Üzenet Hajdú Petinek



Szevasz Peti,

Ne haragudj már a közvetlen stílusért, de olyan gyakori vendég vagy a nappalinkban, hogy be merem vallani, én így szoktam neked köszönni, amikor te beköszönsz a képernyőn. Annyi szép pillanatot éltünk át együtt, hogy én nem tudlak nem tegezni. Remélem megbocsátod annak ellenére, hogy ismeretségünk ilyen egyoldalú.

A tátongó űrben, amelyet oktalan és hirtelen távozásod okozott a mainstream médiából, nem találom a nyugalmam. Nem szokásom híres embereknek írogatni, meg üzengetni, de veled és ebben az esetben kivételt teszek, mert annyira felháborít, amit veled tettek. Miért, Péter, hogyan és miképpen történhetett ez? A műsoraid egytől-egyig a szórakoztatás és a minőségi tartalom, a valós, értéket képviselő mondanivaló egyedi keverékét adták. Azok a megrendítő vallomások, emberi sorsok és őrületes drámák, amiket ezek az egyperces és ötforintos sztárok elmeséltek nálad. Egyáltalán a vendégek, az a képesség és igényesség a részedről, hogy kizárólag olyan beszélgető-partnereket hívtál meg bármikor, bármelyik műsorodba, akitől tanulni lehet és kell, csupa értékes, komolyan vehető, életével is követendő példát mutató ember. Önmagában azt is őrületes elképzelni, hány és hány millió embernek adtál így akár életre szóló tanítást, útravalót, Péter, valamit, amitől jobb lesz a kis életünk, amitől talán mi magunk is jobb emberré válhatunk, hogy téged, és a kivételes partnereidet nézhettük.

Fogalmam sincs, milyen fogást és kifogást találhattak rajtad és veled szemben. Hogy ki és milyen alapon kezdhette ki a gyönyörű, lehengerlő új műsorodat - el nem tudom képzelni. Annyira egyedi vagy. Ezen a bulváros talk-shown belül a legnagyobbak közé emelkedtél, egyedülálló módon úgy, hogy a műfaj sémáit, sablonjait mindvégig okosan elkerülve kizárólag saját ötletekre, saját megoldásokra építettél. Az a kendőzetlen, tiszta, egyenes érdeklődés a szemedben minden vendéged iránt. Nem véletlenül beszélik, hogy ahogy neked megnyíltak, nem nyíltak meg úgy senkinek, Péter. Az együttérzés, a beleérzés, egyáltalán bármilyen érzés képességének ilyen esszenciája, barátom (talán mondhatom ezt), elismerésem, de komolyan. A mélységes mély bölcsesség a szavaid mögött, a lenyűgöző tudás, ami megnyilvánul minden mondatodban. A választékos, intelligens fogalmazás, a nyelvünk ilyen magas szintű használata minden szituációban, következetesen, készség szinten, nos, nem akármilyen előképzettségről, tanulás iránti tiszteletről és alázatról, a tudásszomj iránti kérlelhetetlenségről tanúskodik. Hogy aztán másodpercekkel később lecsapj egy legendás Hajdú-féle szikrázó kis félmondattal, gyorsan közbeszúrt finom kis poénnal.

Érthetetlen. Az egész karriered a megkérdőjelezhetetlen szakmai alapokra helyezett szorgalom, alázat, munkával szerzett dicsőség példázata. A méltatlan alkuk, a méltánytalan előnyök, az érdemtelenül szerzett haszon ilyen zsigeri taszítása - ugyan rajtad kívül ki mondhatja el még magáról ebben a szakmában? Ezért szúrhattad valaki, vagy valakik szemét. Abban a romlott szakmában elirigyelték a sikeredet. A gyönyörűen, mintaszerűen, önerőből felépített életedet irigyelték, én tudom. Az igaz szerelemben fogant, páratlanul tiszta házasságodat, amelyik gondolom arra ment rá, hogy szétizgultad, szétstresszelted magad. Nem tudtál önmagad lenni a családod számára az iszonyú terheid miatt. És ahogy megérezték az átmeneti gyengeséget az ellenségeid, az irigyeid, köréd gyűltek, hátba szúrtak, miután meggyötörtek.

Pedig csak hagyniuk kellett volna téged alkotni. Hát rád kellett nézni abban az új műsorban, a Showtime-ban is. Ahogy elnevetgéltél a gyerekekkel, mennyire magától értetődő volt a viselkedésed, a gesztusaid a kicsik között, mennyire természetes közeged, hogy gyerekek között vagy, mennyire látszik, hogy rengeteg időt töltesz közöttük. Milyen laza volt, ahogy spontán táncolni kezdtél átvezetésként két geg, két jelenet közt, vagy amilyen egyéni sármot vinni tudtál az egészbe. Hogy gyűlöltem azt a kommentelőt, aki azt írta erre a neten, hogy ja pont mintha Kelemen Anna József Attilát szavalna. Barmok ezek, Péter, lelketlen állatok. Ezek megtámadtak, ezek kipécéztek téged az életben és a neten. A sajtóban és az utcán. Én - nem kérkedem, csak biztos jólesik érezned, hogy van aki kiáll melletted - én Peti megszakítottam egy több éves barátságot, mert valaki azt mondta, hogy olyan ez a bumfordi fickó ebben a roskadásig rakott százmilliós díszletben, meg főleg ebben a laza jópasi szerepben, mintha a Hattyúk tavában a főszereplő Csuja Imre lenne. Én meghúztam a határt, én azt mondtam, mindent nem lehet a Petivel. A mocskolódásnak is kell egy határt szabni. Ha így mentek neked, én arra ugrottam. Meg ha Katát üzletasszonyozták, de gúnnyal, érted, hogy mondom. Na arra habzott a szám, de komolyan, egy családanyáról beszélnek, az isten szerelmére, hát már semmit sem szent?

Száz szónak is egy a vége. Hiányzol a nagy tévékből, a legnagyobbak között a helyed. Méltatlan ez a csatorna, méltatlan, hogy elvették a műsorod nevét, kisemmiztek, hogy félreállítottak. Én mögé látok a függönynek, én olvasok a sorok között, itt valami nemtelen médialeszámolás történt, és én üzenni akartam neked, hogy melletted állunk, sokan vagyunk, kitartunk melletted, és akárki akármit mond, nekünk te vagy a sztárunk, te vagy a Petink, te vagy a showman-ünk. Hajrá Peti!





2016. október 9., vasárnap

A bicskei gyermekotthon molesztálási ügyei, és az ügy sokkolóan, riasztóan aljas háttere



Kezdjük talán két fontos dologgal. Egyik, hogy akkor is mindenkit megillet az ártatlanság vélelme, ha közben csikorog a fogunk, ha a magyar igazságszolgáltatással kapcsolatban súlyos fenntartásaink vannak, és ha a gyerekek szexuális bántalmazása az a kérdéskör, ahol szívesebben tennénk fel az első kérdést azután, hogy lángszóróval, napalmmal, és Chuck Norris-szal együtt rúgtuk be az ajtót.

A másik lényeges rögzíteni való, hogy ez nem egy politikai témájú cikk kíván lenni még akkor sem, ha ma Magyarországon lényegében minden az. Sőt éppen ezért írom le, hogy másik aspektusát szeretném bogozni az ügynek, mert ma már valahogy mintha soha semmi más vetülete nem lenne semminek, csak politikai. Egy mondat alapján bélyegzünk meg embereket és helyzeteket, félszavas kijelentések után ragasztjuk rá valakire a barát/ellenség matricánkat, és utána mondhat vagy csinálhat, amit akar. Ez pedig káros is, nyomorult is, faszság is, és általában rendkívül gátolja 1-1 ügy megítélését is, nemhogy a megoldását, vagy a higgadt gondolkodást.

Aki lemaradt róla, annak itt, és itt remek összefoglalók vannak a bicskei gyerekotthon bántalmazási ügyéről, az RTL Klub Házon Kívül című műsora pedig itt tekinthető meg a témában. Emellett lényegében párhuzamosan van egy budapesti intézeti otthoni molesztálásos sztori is, én pedig természetesen a felzaklató, kiborító és maximálisan felháborító történetek, és a gyerekek mögött kirajzolódni látok egy botrányos, elfogadhatatlan, szörnyen dühítő magyar valóságot ismét, ahol az egyéni érdekek, a minden elborító ordenáré közöny, a pató pál úr gondolkodás olyan keveréke jelenik meg, hogy arra még nekem sincsenek szavaim, pedig. A legelső gondolatom azonban, megnézve és elolvasva mindent, ami elolvasható a bicskei esetről, mégis a következő: itt kérem a rendszer, a magyar államapparátus úgy beszél, és úgy viselkedik ezekkel a gyerekekkel, és főleg az ügyükkel, mintha valaki rossz helyen rakta volna ki a veszélyes hulladékot, és most baszakodni kell a bíróságon, meg idegesít mindenkit ez az egész, meg pénzbe is kerül, és hát a kurva életbe, csak nem megy odébb a szemét, meg kell oldani. Csak ez a történet úgy indul, hogy xy 21 éves, börtönkórházban született.. Hoppá. Aztán úgy 6-8 évesen került az intézetbe, aztán problémás, balhés gyerek volt, és ahogy megy előre a sztori, árgus szemekkel figyelem a gyerekek mozdulatait, szemmozgását, testbeszédét. Állami gondozott gyerekek, egész életükben azok voltak. A 26 éve regnáló igazgatóról mesélik, hogyan molesztálta őket. Meg másokat. Súlyos vádak. Olyan is elhangzik, hogy három testvér ült az igazgató bácsinál, akiket azért hívott be, hogy az édesanyjuk halálhírét közölje velük (!!!), és amíg az egyik sírdogált, a másikat simogatta. Mondom, kemény vádak. Pokoli lecke, Ördögsziget a vonatkozó filmcímek, amik keménységben, horrorban, elviselhetetlenségben ez a kategória, csak ezek itt a való életben elhangzott mocskos kemény dolgok. És akkor amin igazán kiborultam:

2011-ben az igazgató bácsit már megvádolták más gyerekek ugyanezzel. Röviden elmondja a kisfilm, hogy lefolytatták a nyomozást a rendőrök, de az összes gyerek visszavonta a vallomásokat sorban, az igazgató bácsi pedig a helyén maradt. A nyomozás alatt egy év kényszerszabadságra küldték, ám mivel szolgálati lakása a bicskei gyermekotthonban, a kastélyban van, ezért hova mehetett volna, hát ott volt végig. És most akkor üljünk át egy percre az intézetis gyerekek fejébe, már amennyire a kényelmes luxuséletünkből ez akár elméletileg is lehetséges. És itt hangsúlyoznám újra, hogy egyáltalán nem vádolom az igazgatót, nem ítélkezem, csak gondoljuk már végig. Intézetis kölykök vagyunk. Megbukunk a suliban, balhésak vagyunk, a ránk sütött szégyen és bélyeg, hogy mi nem normális családban növünk fel, sőt semmiféle kurva családban nem növünk fel, problémás gyerekké tesz minket (másik 70 faktor mellett, ami szintén). Korán cigizni kezdünk, iszunk, verekedünk, szipuzunk, herbálozunk, anyagozunk. Kisebb-nagyobb rendőrségi ügyeink vannak. Van egy nagyon súlyos ügy bent az otthonban. Erre kik jönnek ki "megvédeni" minket, és kideríteni, mi történt? A rendőrök baszdmeg. Jobb esetben egy másik osztályról, mint akik a bolti lopásért már ismernek minket, dehát számít ez nekünk bármit is? Nem számít, mert ha rendőrt látunk, kussolunk, szűkölünk, menekülünk. De hogy a rendőr nem a mi védelmünkre van, abban biztosak vagyunk, mert egész életünkben így volt. Aztán az igazgató, akit azzal vádol la fél iskola, hogy gyerekeket ront meg, de napi szinten, az ott ül az otthonban. Mert ott lakik. (üvölteni tudnék) Mi ugye árvák vagyunk, azaz a felnőttek világában amúgy is mérhetetlenül kiszolgáltatott, elveszett a helyzetünk. A híres magyar szociális hálóban pedig lényegében esélytelenné kiherélt világunkban élünk. És akkor megjelenik a rendőr, aki pofont szokott adni, hogy meséljük el az igazgató bácsiról, aki az egyetlen barátságos kapcsolatunk a külvilággal, tőle kapunk enni, ruhát, pénzt, lényegében mindent a világon - na őt akkor kaszáljuk most el, ez lenne a feladat.

Én lefosom, hogy mikor és milyen pártszínű kicsodák alakították ki ezt a rendszert, és azt is lefosom, hogy ez üzemszerűen így működik, vagy súlyos kihágások, szabálysértések, és egyéb problémák vezettek oda, hogy ezt a vizsgálatot (2011-ben!!!) így sikerült lefolytatni. Az igazgató maradt, mindenki kussolt, ment tovább az élet, és a gyerekek szerint a molesztálás is. A magyar sajtóban lényegében azok a cikkek jelentek meg, amiket linkeltem, illetve minden normális portálon még 1-1 hír. Összegezném, hogy mi a hír: erős a gyanú, hogy kisfiúkat egy igazgató TIZEN/HUSZON éven keresztül szexuálisan abúzált, és ha ez igaz, akkor elképzelhető, hogy nem 1-2, hanem rengeteg (ad absurdum 100+) gyerekről szó van. Egy most a vonat alá ugrott, mert nem bírta (állítólag) ezt az egészet feldolgozni, sokan teszik fel azt az okos kérdést, hogy de a gyerekek miért nem beszéltek, ha ez évtizedeken keresztül így volt, sőt felmerül (lehet, hogy joggal) az is, hogy a gyerekek simán fel akarják nyomni a tanárt, kitalálták ezt a sztorit, stb.

Namármost visszatérnék arra a részre, ahol megfigyeltem a riportfilmet a testbeszédekkel. Ezek - legyünk őszinték - nagyon egyszerű kis árvák, nem túl cizellált szókinccsel, és viselkedéskultúrával. Honnan is lenne a drágáimnak, nem? Nos, ilyen szofisztikált hazugságvádakhoz rendkívül fegyelmezettnek, intelligensnek és szervezettnek kell lenni. Én ebből semmit sem láttam. Csak atomjaikra szétesett gyerekek nyilatkoztak arról, hogy mit csináltak velük, és lényegében drogokkal próbálnak felejteni, azaz nem nagyon tartom valószínűnek, hogy egyáltalán szellemileg képesek lennének ilyen bonyolult és súlyos hazugságokat hitelesen előadni. Főleg, ha amúgy jól bánt velük az igazgató, ahogy mondják.

De sajnos tök mindegy, igaz-e. Az az ábra, ahol normál rendőrökkel mennek rá intézetis gyerekekre, ahol egy gyeremekotthon igazgatója (!!!) elleni molesztálási ügyben (!!!) maga a vádlott a helyszínen marad végig (!!!), beszél a gyerekekkel, akik látják őt, akiknek az orra előtt van VÉGIG, aki ellen gyerek fejjel iszonyatos vádakat kellene megfogalmazni - ki van meglepve, hogy ejtették az ügyet 2011-ben? És csak azóta még 5 teljes év eltelt. De csak úgy mellékesen kérdezem: ÉS HA IGAZ?! Akkor ki fog elszámolni, tisztelt rendőrség, ügyészség, gyermekvédelem, emberi erőforrások minisztérium? Egyáltalán mi a faszom az, hogy itt az ország egyik legdrámaibb gyermekek ellen elkövetett (és akár évtizedes alapon, akár 100 gyerek ellen elkövetett) SZEXUÁLIS ERŐSZAKOLÁSI ÜGYE zajlik, és erről nincs is hír? Nem erről beszélgetünk az esti híradóban, nincs háttérműsor, nem mondanak le AZONNAL prominens intézmények vezetői, nem indult 74 darab belső, külső, alsó és felső vizsgálat?!

Mit képzel itt mindenki? Amúgy is tragikus sorsú, tragikus módon felnevelt, tragikusan kirekesztett, leszakadt, esélytelen és iszonyú szellemi-erkölcsi-érzelmi állapotban lévő gyerekek és fiatal felnőttek ügyében OLYAN SZINTŰ KÖZÖNY van, hogy én köpni-nyelni nem tudok. Itt elképzelhető, hogy sorozatban erőszakoltak kisfiúkat olyan mennyiségben, amit még hollywoodban sem mertek soha forgatókönyvbe írni, és mi meg itt megcsóváljuk a kis fejünket, és ennyi?! Egy retkes mikrofont nem dug senki a minisztérium orra alá, hogy excuse me a büdös picsába, lennétek szívesek és szólnátok egy szót esetleg?

Nem akarok demagóg lenni, de a FB-on azt látom, hogy 5000 km-re gyalogló menekültektől Hajdú Péter parkolási szokásaiig, kiscicáktól ötletes receptekig mindenkit minden jobban érdekel, mint ez a téma. És mivel minden lószar pillanatok alatt körbeér a neten, így azt sem fogadom el, hogy nem tudunk róla. Hát nem. Ez nem az ok, ez már a diagnózis. Nem tudunk róla, mert nem érdekel senkit, ezért nem osztja meg, nem gondolja végig, nincs is róla véleménye. Így aztán sem a hatóságok, sem senki a világon nem fogja azt érezni, hogy a kurva életbe gyerekek a sajtó és a közösségi média kemény nyomást gyakorol, akkor feküdjünk már rá az ügyre basszameg drága uraim, hát szétszednek itt minket!

Nagy túrót. Most a 2011-eshez hasonlóan ordenáré, lelketlen, a gyerekek életével, lelkével, jövőjével, egészségével, és jogaival legkevésbé sem foglalkozó, arra magasról szaró módon lefolytatnak még egy vizsgálatot és még egy nyomozást. Most az RTL riportot készített, hát felfüggesztették az igazgatót a vizsgálat idejére. Valóságos örömünnep, tényleg. Aztán akár így, akár úgy zárul az ügy, a gyerekekkel mi lesz? Azokkal is, akik még ott laknak, és azokkal is, akik már évek óta nem, csak (ha megtörtént) cipelik ezt a terhet tovább. Elmondom: nem lesz velük semmi. Folytatják leszakadó, esélytelen életüket ebben a lelketlen, agyatlan, gonosz, szívtelen, ignoráns és ocsmány rendszerben, ami tulajdonképpen maga is egy folytatólagos, fiatalkorúak és kiskorúak ellen elkövetett bűncselekmény. Emberek szisztematikus tönkretétele, és intézményesített megnyomorítása. Hatalmas szerencse, hogy a kastély parkjára tavaly elköltöttek valami 270 millió forintot. Mutatja faszán, hogy hol van a fókusz ebben az országban.

Azok a gyerekek is a mieink ám. Én szégyellem magam és én kérek elnézést tőlük mindazok nevében, akikkel - akár tizesével megerőszakolta őket az igazgató, akár nem - megszégyenítő módon, állatként, mocsokként, utolsó szükségtelen kacatként bánik a rendszer. Leszarom, melyik politikai oldal találta ki, alakította ilyenné, vagy üzemelteti így. Ja és leszarom, hogy a gyerekek problémásak, hogy bűnözők meg drogosok lesznek/lettek nagyrészt, leszarom, hogy mennyibe kerülnek, leszarom, hogy milyen nehéz ezt az egészet megszervezni, menedzselni. Leszarom, hogy kevés a jó szakember, leszarom, hogy se a gyerekekben, se a szakemberekben nincs semmiféle motiváció a probléma valódi megoldására. Oldjátok meg. Ez a dolgotok. Ezért fizetünk titeket. Ez nem agykutatás, hanem egy szakma. És nincsen rá semmiféle, de semmiféle mentség, hogy gyerekeket hagytok magukra, árvákat szolgáltattok ki egy ilyen gusztustalan, közönyös, hányadék rendszernek. Nemhogy egy pedofil állatnak, ha ez igaz. Az egész ország arról fröcsög, hogy majd Líbiából holnap idejön egy csomó szőrös barna ember, és megerőszakol mindenkit, akit csak meglát. Miközben lehet, hogy 25 éve Budapesttől 35 kilométerre egy ősfás parkban, egy mesebeli kastélyban pontosan az történik, amitől mindenki retteg. Csak ez már itt van, ez már könnyen lehet, hogy megtörtént, és tegnap is, és holnap is megtörténik, ti meg nem csináltok semmit. A szexuális erőszaktól rettegő Magyarország pedig magasról szarik erre az egészre. Mélységesen szégyellje magát mindenki, és azonnal tisztességes bánásmódot, szakmai, emberi odafigyelést, kulturált megközelítést, professzionális igazságszolgáltatást, és valós megoldást, de leginkább olyan hozzáállást követelek a gyerekek számára, a gyerekek nevében, mintha ők is emberek lennének. Mintha, a rohadt életbe. Mintha emberek lennének. 


2016. szeptember 26., hétfő

Sehogy sem stimmel a körúti robbantás



Nem akarok sem pánikot kelteni, sem gyanúsítgatni, sem összeesküvés-elméletekben részt venni, ezt rögtön leszögezném. Mindössze arra szorítkoznék, hogy a hatalmas hírtömegből, és a hivatalos tájékoztatásból, valamint a személyesen tapasztaltakból adjak egy gyorselemzést arról, hogy vajon mi történhetett, és mi nem. Teszem ezt pusztán abból az okból, hogy elképesztően dühös vagyok, és mezei állampolgárként tényleg nagyon tele van a tököm azzal, ami történik körülöttünk. Végtére is egy nagyon sok emberélet kioltására alkalmas bomba robbant a városom kellős közepén, úgyhogy annyit minimum megérdemlek, megérdemlünk, hogy normálisan elmondja valaki, mi a tököm történt. Vegyük hát sorba, mi minden NEM stimmel ebben a sztoriban.

1. Rendőröket akartak kivégezni

Ezt immár a Nemzetbiztonsági Bizottság is megállapította, kijelentette, az ORFK főrendőre után, tehát innentől el a hivatalos motivációja a történetnek. A következő gondjaim vannak ezzel.
 - Miért akar valaki két mezei járőrt lemészárolni?
- Ha le akar, miért szombat este, buli csúcsidőben, a hivatalos tájékoztatás szerint 145 kamera jelenlétében teszi ezt?
- Miért a belváros kellős közepét választja helyszínnek, ahonnan egy merénylet után a lehető legnehezebb kereket oldani?
- Miért egy bombát választ módszernek, amit letesz a földre, hátha arra mennek majd a rendőrök?!
- Minden merénylő gondolom tisztában van vele, hogy a rendőrgyilkosság a gyerekgyilkossággal egyenértékű vörös posztó a rendőrök szemében, hiszen kolléga, stb, nem is kell magyarázni. Ezek után azt a napot választotta a merénylő egy kettős rendőrgyilkossághoz, amikor az Operában 3 utcával arrébb idénynyitó volt hatalmas rendőri biztosítással, lezárásokkal, illetve Fradi-Újpest az Üllői úton 1200 kivezényelt rendőrrel, top buli szombat este rengeteg civil ruhással és extra rendőri jelenléttel?
- Megnézve a frissen kitett videót a jelenetről belátom, hogy könnyű arra a következtetésre jutni, hogy a rendőrök voltak a célpontok. Akiket mindentől teljesen függetlenül hihetetlenül sajnálok, és nagyon remélem, hogy jobban lesznek hamar. De ugyanilyen logikus magyarázat lenne az is, hogy letette a táskát, a rendőrök arra mentek, a merénylő meg beszart, hogy kibökik a táskát, ezért inkább azonnal működésbe hozta a bombát.

Ráadásul ha az összes fenti szempontot megpróbálom egyszerre figyelembe venni, sajnos ez a sztori sántít. És mielőtt bárki azt gondolná, hogy ki akarok lyukadni valahova ezzel a gondolatmenettel, újra leszögezem, nem akarok elméleteket gyártani. De a rendőrségtől speciel többet várok annál, mint hogy "megtámadták a rendőreimet". Annál meg pláne, hogy "megtámadták a magyarokat"

2. Tájékoztatás úgy általánosságban, illetve annak hiánya

A felháborodásom másik, igazából legfőbb oka. Mit képzel a rendőrség, de komolyan? Egy tömött városközpontban robbant valaki baszod, te meg 20 óra múlva lazán sajtótájékoztatsz egyet? Eszeden vagy? Nem kéne bemondani a rádióba AZONNAL, hogy a/menjen onnan mindenki, b/nem számítunk több robbantásra/ elképzelhető, hogy a környéken még lesz valami balhé, c/ biztosítottuk a környéket, d/ maradjatok otthon/ ne maradjatok otthon, d/baleset volt / merénylet volt / vaklárma volt / papucs orrán pamutbojt? Netes újságokból szórványos riadóláncban értesülünk arról, hogy a rend őrzői mit "üzennek", "mire "kérik a lakosságot", nem áll ki AZONNAL se a főpolgármester, se budapest rendőrfőkapitánya, se a TEK főnöke, sőt ezek közül egyik se áll ki EGYÁLTALÁN? Nem nyugtatja meg senki a lakosságot, nem figyelmeztet semmire, nem mondja, hogy erre menekül a merénylő vélhetően, hogy egyedül vagy húszan van (mert mi, a rendőrség már láttuk a felvételt, kedves lakosság, és egyéni akció volt / barkácsolt szar volt / profi akció volt, hanem megy a ködösítés, a zavarkeltés, Budapest lakossága meg találgat 1 teljes napig?! Mi a fasz van? Aztán még el is mondja másnap valami huszadrangú halljakend, hogy a félinformációknak senki se üljön fel? Hát akkor TÁJÉKOZTASS NORMÁLISAN, de azonnal, mert gyerekek, családok, turisták, élő, lélegző emberek százezrei mozognak, laknak, utaznak, léteznek azon a környéken, és minden más környéken is. Jogom van tudni, ami tudható, jogom van arra, hogy segíts engem információval, hogy ne hagyjatok hivatalos info nélkül full szarban egy egész várost, a kurva életbe. Azért vagy, hogy őrizd a rendet, vezesd a várost, és ha felrobban valami a belvárosban, akkor ne egy dadogó ügyészségi aktakukac meg egy egyenruhás droid olvasson fel monoton hangon egy előre megírt szöveget, hanem kompetens, tettrekész, szervezett rendvédelmi szervek mondják meg, hogy mi a szar van, világos? Főleg, hogy félmillió óriásplakáton látom másfél éve nonstop, hogy megvédesz, de meg ám.

3. További zavaró tények, körülmények, és események

Hol voltak azok a hajléktalanok, akik pont ott laktak, ahol robbant a bomba? A mozgássérült (!) fazon, aki 2 éve ott pecózik eszetlen sok cuccal, az pont akkor, pont hova tűnt? Az Operánál lévő rendőrök, meg a bulinegyed rendőrei közel voltak, de az amatőr felvételeken látható, hogy 1 perccel a robbanás után 10-15 rendőrautó állt a helyszínen. Ez gyakorlópályán is bámulatos sebesség, a majdnem felrobbant fotós szemtanú szerint meg a robbanás után aránytalanul hamar már civil ruhások mentették a sérült rendőrt. Alig elképzelhető, nem? Továbbá  kirobbantak az ablakok körben az összes házban. A felvételeken látszik, hogy lényegében méterekre a rendőröktől vannak járókelők. De civil sérült az - hála istennek, nyilván - nem volt. Az egész videón látszik, hogy a rendőrök előtt és mögött 2-3 másodperces távolságban vannak civilek. Szinte csoda, hogy senki sem sérült meg a járókelők közül. Felmerül a kérdés, hogyha ennyire profi volt az a nyomorult, aki robbantott, és tényleg a rendőrök voltak a célpontok, akkor hogyhogy a rendőrök még élnek? És ha 2 ember ennyire precízen irányított felrobbantása volt a cél, akkor minek a szögbomba, ami arra való, hogy nagy területen szórványos pusztítást okozzon, minél több embert sebesítve meg? Pardon, ha tényleg szögbomba volt, akkor akik a rendőrök előtt/mögött sétálnak 4-5 méterre, hogyhogy nem sérültek meg? Csupa kínzó, kellemetlen kérdés, amire nem kapunk választ. A rendőrség a lakosság segítségét kéri, de a lakosság semmiféle segítséget, vagy információt nem kap a rendőrségtől. Csak összevissza, zavaros, egymásnak ellentmondó hülyeségeket beszél mindenki, aki beszélni jogosult. Annyira, de annyira dühítő.

További kérdésem, hogy a hírekben szereplő 145 kamera felvételéből egy szombat esti robbantás után miért HÉTFŐ estére adott képet és videót az elkövetőről a rendőrség? 2 nap alatt a határok nélküli EU-ban elvezetek Lisszabonig, kedves magyar rendőrség. Ha ez egy úgynevezett fontos ügy, ahol meg akarja találni a tettest a hatóság, úgy az internet korában mi tartott ennyi ideig? Műszakváltás volt? Kávészünet? Nem 1500 rendőr, TEK-es, hángérien jamesbond és minden mozdítható ember ezt a pasast üldözi? Remélem, hogy de igen, akkor viszont 145 kamera felvételét megtekinteni, kivágni, közzétenni úgy 6 óra alatt lehet, azaz vasárnap reggelre. Gondolom Pintér Sándor miniszter úr nem csak a sebesült kollégák miatt érezte úgy vasárnap, hogy a helyszínen kell megtekintenie a történteket, hanem súlyt is kívánt adni az ügynek, legalábbis merem remélni. Ebben az esetben viszont mégis mi tartott két napig? Két nap alatt megszámolja egy közepes geek egy programmal, hogy a múlt századi orosz irodalomban hány a betűt írtak le összesen, ember. Itt meg több videofelvétel van a tettesről, mint az elmúlt 5 világbajnoki futballdöntő összes góljáról együttvéve. Magyarország egyik legforgalmasabb pontján felrobbantanak két rendőrt, és ezek a nevetségesen homályos fotók, meg távoli kamerakép a legtöbb, amit tudunk? Már elnézést, de a Marsról élesebb képek jönnek. Ez alapján kér lakossági segítséget a rendőrség? Ez a legjobb felvétel? 145 kamerából? Csak én vagyok ennyire nagyravágyó, vagy itt nyert bizonyítást az a városi legenda, mely szerint ezek a szar kamerák basztatásnak vannak kitéve, de nem is működnek?

Vagy legyen az, hogy akkor álljatok ki, és mondjátok el, hogy egy kis méretű, barkácsolt, jelentéktelen kis bomba volt, marginális fontosságú a történet, mindenki menjen a dolgára, nincs itt látnivaló, egy magányos barom balhét akart csinálni, de everything under controll. Támpontot. Következetes, normális tájékoztatást. Vagy ha ilyen nincsen, és csak a csinnadratta van, meg a "megtámadták a magyarokat", akkor viszont ne csodálkozzon senki, ha elméleteket gyárt a lakosság, ha kitalálja helyettetek, mi is történt itt.

Summa summarum eddig sokkoló, amit látunk ezzel a történettel kapcsolatban, és akkor ki se nyitottam az internetet, nem olvastam el egyetlen kommentet sem. Pedig a dolog valódi súlya, a valódi üzenete, a robbantás fullasztó társadalmi drámája bizony ott van. Hogy 2016-ban Budapest kellős közepén felrobban egy nagy (nagy?) erejű bomba, és MAGÁTÓL ÉRTETŐDŐEN az egyik leggyakoribb alapvélemény/következtetés az interneten: ez a Magyar Kormány műve, a népszavazás miatt, a kampány részeként. Kemény, nem? Meg a rendőr azt kérdezi, hogy hallott-e valaki Allah Akhbar kiáltást. A tévé meg bemondja, hogy nem zárható ki a terrorcselekmény. Szégyelld magad. Mindegy, mi van ebben az országban, a parlamentben, mindegy, ki milyen színű, és mit gondol bármiről, ez az egész jelenség minden elemében elmondhatatlanul szomorú.

Hogy a kormányzati konspirációs elmélet milyen mennyiségben, arányban és indulattal öntötte el a magyar internetet, az teljes döbbenet. De a legelképesztőbb az, hogy ez a forgatókönyv a netes kommentelők döntő többségét (akármelyik oldalon) nem lepte meg. Mindenki döntse el, milyen állapotban van az az ország, amelyik itt tart fejben...




2016. szeptember 13., kedd

A férfiöltözőben



Mennyiszer akartam már erről írni! Micsoda egy hely ez, komolyan. Még aki soha nem figyel oda a többiekre, az is el tud mesélni néhány vicces történetet. Hát még aki figyel...

A férfiöltöző egyfajta lenyomata a férfiak szociális állapotának, viselkedési mintáinak és kultúrájának, tulajdonképpen egy kis központ, egy metszet. Nemtől függetlenül ugye egyrészről az öltöző azért lesz izgalmas, mert mindannyian jobbára otthon, intim körülmények között tanult dolgokat csinálunk nyilvánosan (öltözünk, vetkőzünk, zuhanyzunk, wc-re megyünk, törülközünk, stb), idegenek között, másrészt nagyon sok esetben nem egyedül megyünk, és fentieket még valakivel beszélgetés közben is csináljuk. Általában egy korosztályon túl mindezek automatizmusként működnek, azaz megfigyelhető egy ember alapjelleméből néhány igen egyszerű, de nagyon fontos dolog. És én szeretek azzal szórakozni, hogy emberekről össze tudok rakni egy olyan képet is, amit adott esetben nem feltétlenül akartak megmutatni, csak elárulják magukat - olyan sokszor.

Az olyan sztereotípiák például tökéletesen működnek élőben, hogy a tinik sok meztelen ember között szégyenlőssé válnak, és ez tízévente lazul egyet. Így a huszonévesek már magabiztosan közlekednek törülközőben, a harmincasoktól felfelé pedig elkezdenek a férfiak szarni mindenre, és összevissza meztelenül közlekednek, meg egy szál brében állnak a hajszárító alatt, miközben sztoriznak valamit a haverjukkal, aki épp öltözik. Az emberek apróságokkal mutatják meg, kik ők igazából.

Most nem arról beszélek, hogy amúgy a férfiaknak csak mintegy 50-60%-a mos kezet pisálás után egy uszodai környezetben, mert ez sajnos igaz, plusz ettől elhányod magad. Olyan 'egy betű' eltéréses apróságokra gondolok, hogy behajtja a nadrágot, vagy behajítja a nadrágot a szekrénybe. Hogy a sarkára lép a cipőjének, vagy rendesen leveszi. Hogy amelyik férfi kockára összehajtott törülközőt vesz elő, az nővel él - mondom, nem bonyolult összefüggések ezek, de vicces megfigyelni.

Például az olyan hajmeresztő arcokat, aki lejön egy sanzonénekes kalapban, csillogós szürke, drágának látszó öltönyben, zokni nélkül, egy hegyes orrú öltönycipőben. Dobálja a karjait, lefelé beszél egy fülhallgatóba, hangos, pökhendi, rátarti, egy kabaré. A másik meg befújja magát valami illattal, de edzés előtt, az edzőtrikóját. A legkellemetlenebb, amikor ebben a pillanatban te rámeredsz véletlenül, (hiszen éppen arra gondolsz, hogy de te meg mi a faszt csinálsz, haver?!), és ő meg rád néz, és összenéztek. Arcodon a de-hülye-vagy-te arckifejezés. És akkor babrálni kezdesz hirtelen...


Az öltöző érdekes hely. A tetoválásaikról árulkodó egyszerűség. Egy elgondolkodó arc, aki úgy csinál mindent, automatikus mozdulatokkal, hogy közben láthatóan teljesen máshol jár. Aki kihúzza magát, mert rivalizál egy öltözőben is a többiekkel. És mutatja a testét, meg nagy mozdulatok. Konditermek öltözőjében a hatalmas tükrök előtt az izom-ellenőrzés. Elrendezi magán az atlétatrikót, meg a csuklószorítót, meg az ujjatlan kesztyűt, meg a padra terítős törcsit, meg külön az iszonyú gyúrás-közbeni-hónalj-törülközőt és persze a szopizós végű színes vizet. Dráma. Van, amelyik a tusfürdőt is úgy keni magára, mintha reklámfilmben lenne. És ha pont olyan idegenekkel haverkodó, megszólítós - beszélgetős - viccelődős típus, akkor meg fogja szólítani a mellette álló cingár gyereket, aki ott fog levezényelni egy láthatatlan és néma sikoltós pánikrohamot, amiért meztelenül kell beszélgetnie egy másik meztelen férfivel. Az ilyen műsor sajnos ritka ajándék, de akkor csodálatos...

Végül állapítsuk meg, hogy a férfi öltözőben sajnos általában emberszag van. Hiába szellőzteted, a zuhanyzóból a vízgőz megtelik az izzadság, parfümök és minden egyéb egyedi kombójával, és vége. Csak nagyon-nagyon előkelő helyeken van mindig kellemes illat. Az urak pedig még előkelő helyen is sokszor tragikusan viselkednek, tragikusan ápolatlanok, és sokszor elhanyagoltak. És riasztó belegondolni, hogy ők azok, akik uszodába vagy terembe járnak, vagy legalább próbálkoznak. De legalább próbálkoznak, és így alkalom nyílik az amúgy unalmas öltözködés meg szöszölés közben egy kis ingyen műsorra, ha valaki figyel.



2016. augusztus 25., csütörtök

A gólyatáborok, sport-, és edzőtáborok erőszakos alázásai egy másik fényben



Sokadik ilyen hírt olvasom az elmúlt években, sokadszor nem értem, hogy az ilyesmit úgy tálalják Magyarországon, mintha valami megrázóan szokatlan, döbbenetesen új és sokkolóan elrugaszkodott dologról beszélnénk. Pedig nem úgy emlékszem, hogy én voltam az egyetlen, aki edzőtáborokba járt a '80-90-es években, és gólya is volt később egy főiskolán. Arra viszont határozottan emlékszem, hogy az akkori ismerőseim közül aki sportolt vagy a felsőoktatásba került, az súlyos sztorikat mesélt. De kezdjük az elején.

Meggyőződésem, hogy az egész jelenség részben onnan ered, hogy a régi rendszerben a sportegyesületekben és az iskolákban is a poroszos fegyelmezés volt a 'divat'. Bár a világ számos, egyéb gyökerekkel rendelkező, de civilizáltnak mondott helyén vannak egészen furcsa beavatási szertartások, az biztos, hogy itthon ebben része volt annak is, hogy 20-30 éve Magyarországon senki sem lepődött meg, ha egy edző fizikailag fegyelmezett, senki sem perelte be a tanárt, ha az adott egy pofont, vagy megtépte a rendetlenkedő gyereket. Én ezt személy szerint akkor sem helyeseltem (a szüleim pláne nem), de ez adottság volt, pont. Nem volt gyakori az én gyerekkoromban, pláne nem mindennapos, de fel tudok idézni elég sok esetet. Ez ment át 30 év alatt abba a "nyugatiaskodó" és "modern" tébolyba, hogy ma már beperelik (olykor megverik) a tanárt, amihez persze gratulálok, egyik véglet pont olyan okos és hasznos, mint a másik. A fizikai erőszak abszolút jelen volt a gyerekkorunkban, és ugyan utáltam, szükségtelennek tartottam, kevés olyan felnőttet ismerek ma, aki ebben nőtt fel, és egy eltorzult állat lett tőle.

A beavatási szertartások egyetemeken, gólyatáborokban, sportegyesületek edzőtáboraiban pontosan ugyanerre a kaptafára mentek. A szívatások sokkal kevésbé voltak szexuálisak, a fizikai bántalmazás jelentősen gyakoribb volt. Böfögős, fingós feladatok akkor is voltak, és melltartóra/kisgatyára vetkőzni is kellett néha. Edzőtábori beavatás kapcsán ismertem olyat, akinek a folyamat közben véletlenül eltört a karja, vagy elájult. Ahogy olyat is, aki a seggrepacsi után nem ült le 2 napig. Hozzáteszem, akkoriban nem raktam össze ezt a képletet, de ma már világos: ez pont az a korszak volt, amikor kivétel nélkül mindannyian Winnetou és Tarzan könyveket olvastunk egyfolytában, és talán azért (is) próbáltuk méltósággal tűrni a fizikai bántalmazást, mert a hőseink ugyanezt tették. És persze ettől még elfogadhatatlan és döbbenetes erőszaknak számít, ha eltörik valakinek a karja... A dolog egy másik, igen fontos oldala pedig az, hogy az edzőink a pótszüleink is voltak. Mai fejjel elképzelhetetlen áldozatot hoztak értünk, nevetséges fizetésért, hatalmas felelősséggel. Elképesztő melót raktak belénk, és hihetetlenül jó szakemberek is voltak nagyobb részt. A korosztályos világversenyeken Magyarország a rendszerváltás környékén 20 fölötti számú sportágban termelt serdülő-, kadett-, ifi-, junior-, stb. világbajnokokat, érmeseket - lényegében minden évben...

Innen torzult, innen "fejlődött ki" az a világ, ahol a nettó fizikai erőszak egyre inkább szerencsésen visszaszorult, a lelki, a szexuális zaklatás és az erőszak különféle formái pedig egyre felerősödtek. Amit a netes pornó, a külföldi egyetemi minták majmolása is segít(ett), plusz persze a mindenkori egyetemi vezetés is magasról szarik erre az egészre, lássuk be. Meddig tartana minden gólyatábor minden hasonló beavatási szertartásához kamerát, ellenőrt, tanárt, beépített diákot alkalmazni, meddig tartana az idióta Hök számára világos határokat szabni és súlyos szankciókat életbe léptetni? Úgy értem, mi a büdös franc az, hogy megerőszakolnak valakit egy táborban, és a tábor fő szervezői onnantól nem szervezhetnek ilyen programot? Hülye vagy te baszdmeg? Ez egy szankció?

Másik oldalról a legfrissebb hír kapcsán azért megvakartam a fejem. Aszongya "a gólya fiúknak mackósajtot kellett nyomniuk a fenekükbe, és egymás fenekéből azt kinyalni". Végigfuttatom a fejemben 8-10 egykori fiú csoporttársam arcát, fizikumát, habitusát. Nem az a kérdés, hogy megcsináltunk volna egy ilyen feladatot, hanem hogy amelyik pöcs ezt elővezeti, mint feladat, annak a fejét kutyaszarba, emberi hányásba nyomtuk volna, vagy elvittük volna egy disznóólig is. Ki a faszom az, akivel ilyet meg lehet csináltatni az akarata ellenére? Az okostelefonok korában úgy, hogy nem erőszakkal kényszerítik őket? Mi a faszom az, hogy ez 2, azaz kettő évvel később derül ki? Ott ült 200 gólya, és egyik sem vette fel telefonnal videóra ezt? Vagy bármi egyebet? Ott ülnek csajok, akikkel szemben hatalmas csoportban elkövethető a szexuális alázás úgy, hogy bizonyítékot sem készít róla senki? Nemhogy feláll és elmegy onnan a rendőrségre öten, és feljelent mindenkit a picsába azonnal? Hahó. Vagy én vagyok ennnyire eltájolva? Hol vannak a csávók a jelenetből, akik megköszönik a lehetőséget, és kijelentik, hogy márpedig itt nemhogy velük, hanem a csajokkal sem lesz semmiféle hasonló túlzó parasztkodás? Mert ugyanaz a 8-10 főiskolás fickó az emlékeimből (a lányokról nem is beszélve...) kettővel finomabb szintű "poénkodásra" is azt mondta volna, hogy szó sem lehet róla. Egészen pontos leszek: ez a fajta kiszolgáltatottság számomra értelmezhetetlen egy egyetemi gólyatábori környezetben. Nagyon jó lenne, ha valaki érintett ezt érthetően leírná, hogy pontosan mi az a kényszer, vagy motiváció, aminek hatására ilyesmit valaki végrehajt nagy nyilvánosság előtt? Mondom ezt úgy, hogy nem voltam az a kifejezetten otthon komolyzenét hallgatós - egyedül pecázós típusú főiskolás...

És még valami fontosat: én aztán kurvára nem vagyok egy áldozat-hibáztatós fajta, és aki szerint a miniszoknya tehet a nemi erőszakról, az egyrészt olvassa el a vonatkozó írásomat, másrészt közösüljön análisan vízilóval - de az ilyen gólyatábori nagy csoportos alázásokat nem tudom magam elé képzelni fizikailag. Hát egy komplikáltabb, vagy váratlan ZH-t nem lehetett velünk úgy megíratni, hogy botrány ne legyen belőle azonnal a tanszékvezetőnél, ezeket a gyerekeket meg százasával lehet úgy megalázni szexuálisan, hogy szava nincs egyiknek sem? Anyjának se mondta meg. hogy sörösüveget kellett leszopni plénum előtt, és ez zavarta? Vagy 90%-ban nem zavarta ez az egész se a fiúkat, se a lányokat, és az lehet a gond? Mert a házibulikon, egyéb rendezvényeken ez simán belefér. Sőt.

Több dolgot is leszögeznék: nem fogadom el érvként, hogy egyedül voltam a véleményemmel, sajnos mit tehettem volna. 11 utóvizsgám volt a főiskola 4 éve alatt. Megbuktam a féléves németországi főiskolai gyakorlat után 2 hónappal a német nyelvi szigorlaton(!), szigorlati átlagom 4 év alatt 2,55, megbuktam az államvizsgán is. Lényegében kis kivétellel amiatt, hogy ellenvéleményem volt, kritikával éltem, azaz visszaugattam bárkinek, ha nem tetszett. Plusz bele is szartam az egészbe persze, de ez ebben a korban előfordul. Megnehezítettem a dolgomat, de a gerincem és az önbecsülésem a helyén maradt.

Komoly, súlyos, és megalázó beavatási helyzeteket is láttam, embereket is nagyon elgyötört helyzetekben. És a konklúzióm is kétfelé válik el: legfontosabb talán az, hogy ma már sem társadalmi, sem egyéni szinten nem fogadható el az erőszak, sem fizikai, pláne nem szexuális formája, még játékosan sem. Az egyetemek és sportegyesületek vezetése pedig elmegy a picsába, és elsősorban tartom őket felelősnek, és büntetendőnek azért, hogy ezeket az eseteket nem tudják sem akadályozni, sem felderíteni, sem lekövetni, sem szankcionálni. Olyan nincs, hogy valakit megerőszakolnak, vagy majdnem megerőszakolnak, vagy akarata ellenére súlyosan megalázzák, és ennek megelőzésére, vagy felderítésére semmiféle módszertan nincsen. Sőt, a mismásolás, a mosdatás, elbagatellizálás megy. Bántalmazott fiatalokról van szó, és a felelősök mutogatnak, tologatják a felelősséget, valódi szankció meg nincs. Elfogadhatatlan. A másik konklúzióm a gyerekek felé szóló üzenet: amit gáznak érzel, gáznak élsz meg, amitől a torkodban dobog a tiltakozás, az gáz is. Magasról szarjál a következményekre, abból szállj ki azonnal. Lehet, hogy életed álma volt ez az egyetem, de ha itt elfogadott dolog, hogy öten fogdosnak téged, és neked ez nem fér bele, akkor tévedtél, és ez nem a te helyed. Kevésbé súlyos esetben pedig ébredjünk rá, hogy valószínűleg nem fognak kirúgni téged amiatt, hogy nem szoptál le kotonba rakott banánt egy színpadon. Furán nézne ki egy tanszékvezetői vagy rektori írásos indoklásban. Ha ezért kirúgnak, akkor jól tették egyébként, mert akkor ez megint csak nem a te helyed. De megint mondom, fel tudod venni a dolgot, tudod bizonyítani, mi történik, többféleképpen ki tudsz állni magatokért a barátnőddel, hiába izmoskodik bárki, hogy bajotok lesz. És ha ezért leszel ciki a suliban, mert ilyet te nem csinálsz, vállald be. Nem tűnik rossz alkunak az erényes, kemény nő szerep. Lesz majd fiú, akinek ez tetszeni fog...

Végül a rendőrség és nyomozati hatóságok felé szeretném üzenni, hogy számomra nagyon furcsa, hogyha több száz, akár ezer fős rendezvényekről pontosan előre tudható (hely, időpont, stb), hogy felveti a szexuális bűncselekmények előfordulásának lehetőségét, akár tömegesen is, akkor mi indokolja azt, hogy ezek az események ugyanígy ellenőrizetlenül menjenek évek óta? Könnyen, nagy eredménnyel, nagy hatékonysággal megelőzhető, tetten érhető, szankcionálható dolgokról beszélünk, amik fiatalok ellen évről-évre zavartalanul megtörténnek, méghozzá annyira, hogy posztolás és megosztás korában még a sajtó is csak évek múlva szerez róla tudomást. Pedig nem tűnik egy megszervezhetetlenül bonyolult műveletnek megvédeni a gólyákat. Rendet tenni a szabályokban, és betartatni a törvényeket. Mármint ha van erre szándék persze.

2016. augusztus 20., szombat

A szégyenletes szervezés olimpiája



Nemes eszmék, nagy szlogenek, "egymás kezét fogó", meg "összekapaszkodott" nemzetek. Sport-, és emberi drámák, hatalmas győzelmek, drámai bukások, emberi sorsok, lassított képsorok, könnyek, örökre beégett mosolyok. És mivel ez is, meg minden más is több milliárd FB, Insta, Twitter profilon át ömlik bele az arcunkba, elborít minket úgy az információ mennyisége, hogy még alig-alig van vége az olimpiának, de már el is felejtettünk néhány igen árulkodó, igen beszédes apróságot. Amelyek  - legyen egynémely sportteljesítmény bármely emberfeletti  - komoly kérdéseket vetnek fel.

Ki merem mondani, hogy ennél gyalázatosabban szervezett, bonyolított, ennél szánalmasabban kivitelezett Olimpiára nem emlékszem, pedig '88 Szöul óta nézem mindet. És volt máskor is doppingbotrány, voltak másutt is véleményes, vagy egyenesen pofátlan bírói ítéletek. Sziszegtünk a pekingi építkezés idején is a kitelepített nyomorult több ezer ember kapcsán, a Sydney közvetítési időpontok versus időzónák kapcsán, csóváltuk a fejünket, hogy a nem igazán korrupciómentes beruházások és a szegény népek nem vetettek jó fényt az athéni stadionokra.

De hogy 2016-ra oda jussunk, hogy sportolókat tizesével kirabolnak, átvernek, bántalmaznak taxiban, pisztolyt fogjanak rá a riói éjszakában, olyat még nem láttunk. Hogy egy eleve agresszív vírussal súlyosan fertőzött térségben rendezzenek olimpiát, ahol naponta olvasni, hogy melyik sportoló milyen további betegséget, fertőzést kapott el, hogyan fosik parádésat a milyen koszttól, olyat még nem láttam. Olyat meg pláne nem láttam, hogy az uszodában és a kajak-kenu versenyeken a győztesek és helyezettek 20-40 másodpercig nézelődnek a célban, mire kiderül az eredmény. Úgy értem, a londoni olimpia eredményeit élőben követték a nemzetközi űrállomáson, ember. Itt meg bambulunk fél percig a HELYSZÍNEN?! Meg a különféle versenyszámokban elkésnek a startpisztolyok, technikai okok miatt újra rajtoltatnak zavaróan sok futamot, az mi? A gyerek 4 évig napi 6-8 órát készül egy versenyre, és a legfontosabb, legfeszültebb, leginkább éles pillanatot elbassza valami szervező? Mi van itt?

Eleve ugye egy alávalóan korrupt körülmények között odaítélt helyszínen vagyunk, a szegény és gazdag világ megdöbbentően ordenáré kontrasztja a hátterünk, egy összeomlott gazdaság és társadalom a díszletünk - csupa, az Olimpia eredeti és nemes eszméivel ölelkezve harmonizáló körülmény. A forgatókönyvünket színesíti a zika vírus, a nemzetközi terrorizmus általi általános nyugalmi lelkiállapot, az égbekiáltó jelentése és jelentősége a világ első menekült-válogatottjának, hogy csak néhányat említsek. És akkor jönnek az államilag doppingolt oroszok, amit azért gondoljunk már végig alaposan, a kezet nem fogó egyiptomi judós, miközben mi még ahhoz sem tudunk hozzászokni (mert nem lehet), hogy ha ezüstöt nyer egy észak-koreai, akkor elnézést kér...azaz már megint minden adott egy úgynevezett szép és emelkedett hangulathoz.

Erre bezöldül a medence. Ilyesmit kitalálni sem lehetne. Amúgy is egy olyan szeles helyen van a műugrás, hogy világbajnokok hasasokat ugranak tehetetlenségükben. Kérdem én, hol a híres nemzetközi sportdiplomácia, a lobbierő, az asztalra csapás? Mi jön még? Piranhákat miért nem telepítenek véletlenül? Aztán elsiklunk mellette, de hogy bírókat (!!) kell kizárni a boxolóknál, annyira durván csalnak, az ugye az egész versenyüket lényegében értelmetlenné és nevetségessé teszi a szerencsétleneknek. Vállalhatatlan körülmények egy csomó sportágban. Időben csúszkáló közvetítések, helyi idő szerint éjfélkor indított úszó számok, ami minden időzóna számára alkalmatlan.

Itt egy olimpia, amire sokkoló pénzeket költöttek és loptak el, és ahol azon kell izgulni a versenyeken kívül, hogy ne szakadjon le a lelátó, ne csapja le a biztosítékot valami és menjen el az áram, ahol a nyílt vízi úszók azon "viccelődnek", hogy a napokkal korábban ugyanott talált vízihulla remélhetőleg nem lesz már a pályán a futam alatt. A totálisan felbillent világ szembetűnő jele az a Michelin csillagos olasz szakács, aki a jóérzésű stábjával naponta 5000 (!) adag ételt főz és küld szétosztásra pusztán abból az alapanyagból, amit azért rendelnek az olimpiai faluba, mert hátha megeszik a sportolók és résztvevők, de lényegében biztonsági tartalék, azaz tutira megmarad. Egészen beszédes az adagszám is, meg az is, hogy tulajdonképpen kis túlzással a hátsó ajtón elég kiadni a cuccot, ott ugyanis tömegben állnak az éhező és nélkülöző nyomorultak. Egy valóságos, és odaképzelt falon túl. A nyomor által leegyszerűsített világukból nyilván benéznek ebbe a hamisan csillogó világba, ahol még mindig fejlesztésnek hívják a korrupciót, felemelő pillanatnak hívják a doppingolt, elcsalt, legyártott eredményt is, ahol a magasabb politika és a magasabb lóvé a kirekesztett és leszart oldalra összetereli a nyomorgót és az évtizeden át egy célért harcoló, majd a körülmények miatt elbukó sportolót, ahol olyan állapotok vannak, hogy a gazdag ország sportolói nem a faluban laknak, hanem az odarendelt luxushajón, ahol az egyenlőbbek még a szokásosnál is egyenlőbbek.

És mindezeket tudva belegondolni is szörnyű, hogy mi történik ott és azokkal, akik nem twittelnek. A kiszolgáltatottakkal. Hogy mit művelnek vajon ilyenkor a riói árnyékos utcákban, éttermek hátsó termében, félreeső motelekben. Vajon hány helyi gyerek, nő és szerv indul útnak akaratán kívül az olimpia kapcsán és után? Ha azt dühítő és szomorú elgondolni, hogy a több, mint 11.000 sportolóból hánynak reccsen meg a karrierje, vagy akár az élete egy hibás szervezésen, egy elcsalt ítéleten, vagy egy szerencsétlen véletlenen, akkor gondoljuk végig azt, hogy hány életet és milyen szinten csavar ki egy olyan olimpia, amit minden ízében a totális gátlástalanság vesz körül, amit az eszmék és a humánus gondolkodás nettó eltiprásával hoztak létre, és döbbenetesen hatalmas adag dilettantizmussal, nemtörődöm gőggel és aljassággal fűszerezve bonyolítanak le.

Hogy mi a megoldás? Furfangos kérdés, első logikus válasz a korrupció megszüntetése lenne, de ez már álomnak is bárgyú egy olyan világban, ahol Szocsi rendez téli olimpiát, Rio megrendezheti minden idők legnevetségesebb nyári játékait, Brazília - Oroszország - Katar az utolsó/következő 3 futball VB helyszíne, egyszóval a nagyhatalmi mutyika nem tűnik felfüggeszthetőnek. Ha viszont ezt kénytelen-kelletlen elfogadjuk, akkor legyen már cserébe lehetőség a nyilvánvalóan csaló bírók, az államilag dotált dopping felfüggesztésére, legyen már alapvető elvárás, hogy a versenyeket legalább vállalható minőségben megszervezik, és ha már menekült válogatott is van, akkor a humanitárius része ne csak szelfikben merüljön ki, meg önjelölt akciókkal jelentkező szakácsokban és egyéb jólelkű népekben, hanem valami globálisabb akciót is hadd lássunk.

Így ugyanis az Olimpia megszűnik az lenni, ami mindig is volt. Megszűnik szépnek, szerethetőnek, megszűnik nemesnek, kiemelkedőnek, megszűnik unikálisnak lenni. Megszűnik értékes sportteljesítménynek lenni ad absurdum. És ugyan Tour de France-t is rendeznek a mai napig, a versenyt övező mítosz megszűnt, amióta mindenki számára világos, hogy nem az a kérdés, doppingol-e valaki, hanem hogy magát, vagy a biciklijét turbózza fel valami illegálissal. Talán nem kéne eljutni az olimpia kapcsán is odáig, hogy egy aranyéremre csak a győztes családtagjai, szponzorai, edzői - orvosai - vegyészei és adott sportágat űző 10-14 évesek kapják fel sóhajtva a fejüket.



2016. május 20., péntek

A női öltözködési szokások alkalomszerű kapcsolata az önkritikával, az ízléssel és az intelligenciával






A  férfiak imádják és gyűlölik a nők ruházkodáshoz való sajátos kötődését, érthető okokból. Egyfelől értelemszerűen a normális férfi szereti az ízléssel, csinosan, vonzóan becsomagolt csajokat, másfelől ugyanez a normális férfi szívesebben vesz részt egy tömegverekedésben a vesztes oldalon, minthogy próbafülkék előtt bólogasson, egyik lábáról a másikra állva, zacskókkal a kezében, más megértő és ugyanúgy vergődő férfiak biccentésétől kísérve.


A nők öltözködési szokásait ugyanakkor a férfiaknál jelentősen bonyolultabb összefüggések (is) befolyásolják. Persze mi szeretjük azt hinni, hogy csak értünk, nekünk és miattunk öltözködnek, és igazság szerint talán harmadrészben van is ebben szerepünk, de nem több. A másik két harmadból az egyik a nő maga, hiszen magának, saját ízlésének, örömének, önbecsülésének is öltözik legalább annyira, plusz sajnálatos módon a divat, a média, és egyéb más faktorok is ma már ugyanannyira fontos szerepet játszanak. Hogy ezek aránya milyen, az mindenkinél más és más. Unalomig emlegetett örök mondásom is ide kívánkozik, mely szerint nem minden nőre érvényes mindez, ráadásul a címben szereplő három szempont (önismeret/önkritika, ízlés és intellektus) mindenkinél egyéni és egyedi kombinációja határozza meg azt a végeredményt, amit mi, férfiak, oly buzgón szemlélünk végül.

Arról kevésbé látom értelmét hosszan írni, mi történik akkor, amikor ezek hárman kézenfogva, egészséges arányban és megfelelően adagolva jelennek meg. Röviden mondhatnám azt, hogy "asztakurva", vagy "istennek hála", vagy hogy járjon minden nő az ilyenekhez tanfolyamra, de az ilyen nők általában tisztában vannak vele, hogy birtokában vannak egy olyan képességnek és arányérzéknek, amelyik őket nagyon is kiemeli a tömegből, és amivel kisebbségben vannak. És mielőtt félreértené bárki, ilyen kategóriában láttam már ősz hajú hatvanas nőt (sőt, arányaiban többet, mint huszonéveset), láttam már sok ilyen nőt komoly túlsúllyal, egyszóval ez közelítőleg sem arról szól, hogy a Cosmo torzított koordináta-rendszere szerint menő vagy trendi nőről beszélünk - arról szól, hogy egy "helyén lévő" nőről van szó, vagy olyanról, aki valamit nagyon félreértett a gardróbban.

Márpedig utóbbiból egyre keményebb túlkínálat van a piacon, én pedig nem állom meg, hogy szót ne ejtsek róla. Nem bántási szándékkal persze, sőt ellenkezőleg. Én egy divathoz nagyon is laikus, átlagos férfi vagyok, akinek el kellett magyarázni, hogy mi az a boleró, meg a stóla, aki kandi kamerára gyanakodva, őszinte döbbenettel nézett az eladóra, amikor sok éve először a "szeretnék egy farmert" felvetésére azt válaszolta egy eladó, hogy "slim fit? regular? low waist? miben gondolkodunk?", egyszóval én csak felhasználói oldalról tudok visszajelzést adni a női ruhatár rejtelmeire, de amit az utcán látok, abból arra következtetek, hogy szükség van ilyen visszajelzésre.

Az alapok tisztázása ott kezdődik, hogy mit értünk nőies, vonzó, és szexi alatt. Ez mintha gyökeresen eltérne attól, amit egyes nők hisznek arról, hogy mi mit tartunk annak. Arra gondolok, hogyha például felülről és alulról egyszerre lehet belátni a méhedig, szívem, az nem szexi. Mármint persze ha nem az a cél, hogy egy trolimegállóban megcsináljanak a happy hour után, akkor nem az. Nem látni a tested egy részét mindig izgalmasabb, mint látni. Ha ellentmondást nem tűrően azonnal látni szeretném, arra a járda helyett a pornót találták ki a társadalmunkban. Plusz nehéz elképzelni valamit, pláne vágyni olyanra, ami az orrom előtt van kéretlenül is. Olyan ez, mint a magassarkú, ami tényleg vonzó, és szexuális ruhadarab, kivéve, ha úgy tudsz csak menni benne, ahogy egy bojler gördeszkázna. Úgy nem fogja a dolog elérni az eredeti célját. Ha pedig a spagettipánt mély árkot kénytelen vésni  a "húsodba", akkor úgy fogsz benne kinézni, mint én lakkcsizmában. Végülis lesz, akinek bejön, de nem biztos, hogy így akartad.

Hangozzék ez kegyetlenül, legyen ez akár aljasság, de az öltözködésnek igenis vannak, sőt legyenek határai. Avagy ha nincsenek, akkor vállalni kell a kommenteket, a megfelelő véleményeket. Én se rakok fel két paprikás szalámi méretű pirosítót a szakállam fölé, nem veszek fel Hello Kittys fitneszfelsőt a mellszőrre, aztán nevezem szexista kirekesztő parasztnak, aki elneveti magát ezen. Illetve volt idő, amikor bohócmintás nadrágban, piros hajjal és félmeztelenül volt dolgom, de akkor nevetve vállaltam, ha valaki kurva hülyének nézett, mert speciel igaza volt, akkor éppen kurva hülye voltam, és élveztem is. És ki merem mondani, ha valaki egy nyilvánvaló randa, erőszakosan arcba tolt dekoltázzsal támad, az nem egyéniség, hanem ordenáré. Ha valaki a fordított trapéz alakú altestét beleszippantja egy olyan streccs bőrnadrágba (gondolom, valamilyen vákuum-kamrában, vagy orvosi segítséggel, vagy nemtom), és ott recseg előttem lépésenként, akkor én menekülök.

És a másik oldalra is hadd mondjak példát. Egy túrabakancs is tudja vonzani a szemet. Egy kapucnis melegítőfelső is van, akin botrányosan nőies. Egy bojtos sapka néha többet ér egy 20.000 ft-os frizuránál. Egy jól megválasztott 500 ft-os kendő néha pont úgy takar két ponton, hogy nem bírom levenni róla a szemem. Az elegancia nem márkafüggő. A stílus nem pénz kérdése. Az intelligencia minden alkalomra jobban öltöztet, mint a korlátlan bankkártya. Az önismerettel rendelkező nő pedig 25 kiló plusszal is vonzóbb lesz az akár labdaseggű, szúrós mellbimbójú közönséges libánál. Egy ősz hajú arcot láthatatlan sminkkel pedig mindig tovább nézek, mint a tarkóig húzott tusvonalat. A gyönyörű szarkalábak egy intelligens szem körül ezerszer szexuálisabbak, mint a top feszes bőr egy kőbuta arcon, vagy egy csak látszatra ápolt női testen. Ja igen, talán nem elhanyagolható szempont: aki úgy öltözik, hogy az igénytelen férfiak igényeinek feleljen meg, az ne lepődjön meg, ha ilyenek fogják vonzónak találni. Az igényes férfi sem tudja a 9 féle smink-ecsetedet megkülönböztetni, de észre fogja venni, ha repedezett a bőr a sarkadon. Ha eldugod (de tényleg), mert csak leszaladtál a sarokra kenyérért, vagy kontyba van hajítva a hajad, mert nem volt időd megmosni, mielőtt letoltad a babakocsit, az viszont emberi, vonzó és tök oké, ne aggódj. De ha láthatóan úgy akarsz tetszeni, hogy ezekkel nem vagy tisztában, azt zokon fogom venni. Ahogy te is az érdektelenségemet, de hát ez már így megy.

Ne azt akard kitalálni, hogy nekem mi fog tetszeni, hanem azt, amiben te tényleg te vagy. Egy normális férfinak sosem az fog tetszeni, hogy te faszán meg tudsz felelni az ő ízlésének, vágyainak, vagy elvárásainak. Hanem az fog neki tetszeni, ha te nagyon határozottan valamilyen vagy. Abban viszont komfortosan mozogsz, abban magabiztos és hiteles vagy, abban érzed magad nőnek, abban vagy az a karakter, amelyik karakter vonzóvá fog válni a számomra, ha az hozzám passzol. A normális férfi nem simulékony gyurmát keres maga mellé. Az egy másik kategória. Az ugyanolyan tetoválások, ugyanolyan melegítő ugyanolyan sportcipővel megoldások egy másik "szellemi" kapocs megtestesítői. Én nem akarom elítélni azt sem, aki mocskos nagy bicepszeket keres, amire mindig hetyke didkókkal akar rezonálni, mert ezzel a világgal kicsit úgy vagyok, mint Laci Betyár művészetével - nagy ritkán rácsodálkozom, hogy milyen sok embernek otthona ez a környezet, egyúttal hálát adok a szüleimnek, és magamnak, amiért nekem nem.

Azon pedig szintén nem lepődöm meg, ha a fiatal lányok elveszettek ebben a médiavezérelt világban, ahol hamis képeket, hamis idolokat kapnak, ahol ribancokat vetítenek eléjük követendő példaként, ürességet karrierként, mocskot értékként, stílustalan birkaságot egyéni stílusként. Nyilván iszonyatosan nehéz értékeket találni egy olyan világban, ahol az anorexia mintegy 2 éve ciki, előtte a követendő példa volt. Ezeknek a lányoknak mindenképpen meg kéne tanítani, hogy egy nő öltözködését nem határozhatják meg kizárólag a környezetének elvárásai, a photoshoppolt hazugságok és mindenféle külső nyomás. Egy nő öltözködését alapvetően annak kellene meghatároznia, hogy adott nő mennyire ismeri, mennyire tiszteli, mennyire szereti önmagát. Egy nő öltözködését az intellektusa legalább annyira meg fogja határozni, mint a spinning órák eredményei a tükörben.És ha tényleg így lenne, a világban a jelenleginél sokkal-sokkal több önmagával elégedett, megbékélt, normális, jókedvű nő járna a jelenlegi elképzelhetetlenül, elszomorítóan sok szorongó, megfelelni vágyó, saját magát és saját útját kereső nő helyett. És az ugye nekik maguknak is, nekünk fiúknak is sokkal jobb lenne. :)





2016. április 23., szombat

A szexuális zaklatásról terjedelmesen, indulatosan, és egyszerűen, hogy megértsd még te is


A Kiss László féle, minden szempontból gyomorforgató és gusztustalan botrány sokadszor indította el az agyamban ezt a nagyon mélyről jövő, sziszegéses hörgéses ökölbe szorító üvöltést, de ez csak 1 eset a sokból, 50 évvel ezelőttről, és a csoportos nemi erőszak csak egy ocsmány végpontja ennek a világnak, amit egyes férfiak a nőkkel művelnek. Hagytam időt, hogy higgadjon a mondanivaló, de nem tette. Szinte kíváncsiságból kattingattam kissé, és semmi meglepetést nem okoz, hogy a szexuális zaklatás a nők témája. Sokan sokszor felháborodnak rajta, okos nők sokat írnak róla, a jellemzően nők által olvasott szintén okos férfiak leírják, hogy egy felháborító szégyen, meg nyilván vannak jóérzésű férfiak páran, akik háborognak ezen.

Csak valahogy a férfiak közül nem sokan állnak ki, és nem sokan mondják a többi, érintett férfinak, hogy a beteg, primitív, komplexusos kurva anyádat, te paraszt. Ezt eléggé hiányolom, így jobb híján megteszem én, ebben a posztban. Mielőtt megteszem, ideírom a szokásom szerint, hogy általánosítani helytelen, mind ismerünk kedves, tisztességes, nőkkel bánni tudó és nőket tisztelő férfiakat. Sőt, el merem hinni, hogy a többségünk normálisan áll a nőkhöz, egészségesen gondolkodik róluk, megbecsüli őket. De ahogy a taxis levelemben sérelmeztem a becsületes taxisok kiállását a mocsokkal szemben, úgy most magam szeretnék pontosan ugyanígy kiállni azon férfiak nevében, akik szeretik (de tényleg) a nőket, akik maguk is szenvednek attól, ahogy a többi férfi viselkedik a mindennapokban, és akikkel együtt azt szeretném üzenni, hogy: szégyelljétek magatokat.


Ez a poszt a szexuális zaklatásról szeretne szólni. Nem tudományosan okoskodni, nem konkrétan nemi erőszakról és otthoni bántalmazásról (a zaklatás amúgy hányadék és extrém végpontjairól) akar szólni, erről egyrészt tömegnyi cikk szól, másrészt épp a jelenség másik végét akarom boncolgatni. Mert úgy látom, sem a férfiak, sem a társadalom, sőt sok esetben a nők maguk sincsenek tisztában azzal, hogy hol kezdődik a zaklatás. Ahogy az sem tudatosul bennünk, milyen megdöbbentően általános dolog ez, hiszen annyira gyakran fordul elő, hogy szinte normálisnak gondoljuk. Emiatt ez a poszt egy felháborodott üvöltés, trágár és bántó, nyers és szándékosan olyan nyelven íródott, amilyen nyelven ezek a férfiak beszélnek. Egyrészt, mert ezen a nyelven beszélnek, másrészt, hogy el lehessen képzelni, mit élnek át azok a nők, akikkel ennél csak durvábban beszélnek.

Ma már a civilizált emberek nagyobb része tudja, hogy amikor a munkások füttyögnek a miniszoknya után, az nem jó poén, hanem az bizony szexuális zaklatás, és minimum lenézzük az ilyen tahókat. Azt ugyanakkor láthatóan nagyon sokan nem érzik, hogy a mindennapi kommunikációban/viselkedésben milyen elképesztően sokszor van jelen ugyanennek valamilyen formája.  Hihetetlen, amit egyes férfiak az utcán, a metrón, vagy bárhol megengednek maguknak. Már az is zaklatás, ahogy belebámulnak a nőkbe, a nők belsejébe mindenfajta szégyenérzet nélkül. Észre se veszi a paraszt, hogy a "poénjai" 80%-ban szexista, bántó, erőszakos megjegyzések. Tárgyalókban(!) el tud hangzani az, hogy "ez ne így csináljuk, mert meg fogjuk szívni. - Tudod, mit kéne megszívni, höhö..". Céges rendezvényen, kollégák (de nem barátok!) között fennakadás nélkül hangozhatnak el olyasmik, hogy "nem vettél melltartót?" Munkahelyi környezetben adott esetben még sokkal-sokkal durvábbak a körülmények. Nemcsak pincér-pincérnő, hostess-biztonsági őr, hostess-egész világ viszonylaton, hanem kosztümös irodai környezetben is hallhattam olyasmit, hogy "a barátodnak engeded fenékbe?", vagy akár egészen konkrét felajánlásokat is. Persze tudom, hogy vannak ezeréves irodai barátságok, amik amúgy tényleg elbírják a keményebb poénkodást, vannak nők is gazdagon, akik rájátszanak erre, sőt bírják is az ilyesmit. Nem hülye és nem vak vagyok, de nem róluk szól ez az írás, ma nem rájuk koncentrálnék.


Arra koncentrálnék, amikor áll a szerencsétlen kolléganő, és el akar süllyedni rákvörösen, mert valamelyik prosztó tapintatlan menedzser tett egy megjegyzést a lábára. Vagy a másik rákérdezett viccből 4 kolléga előtt, hogy ma milyenre borotválta ott. Ma arra koncentrálnék, amikor egy céges rendezvényen ül az asztalnál 8 férfi és 2 nő, és szemrebbenés nélkül a mélytorok technikáról megy előbb a viccelődés, aztán a hölgyek interjúzása következik a saját tapasztalataikról. Egészen elképesztőnek tartom, hogy ma már a férfiak egy riasztóan nagy része probléma nélkül visszakérdezhet egy munkahelyen egy nőnél, hogy "te menstruálsz?", ha annak bármilyen ügyben bármilyen szakmai(!) problémája, kifogása, ellenvetése van. Sőt ugyanebben a szituációban már sok férfi számára "normális" megkérdezni, hogy "nem volt este szex, mi?" Ma az érdekelne engem, hogy mi a picsa bajuk van a férfiaknak, akik azt élvezik, hogy a vonatkozó nők láthatóan feszülnek, szoronganak, kellemetlenül érzik magukat, vagy vérmérséklettől, neveltetéstől, aznapi állapottól függően éppenséggel pánikban vannak miattuk, a közelükben, a mondataiktól, a gondolataiktól, a mértéktelenül tiszteletlen, ordenáré, gusztustalan megnyilvánulásaiktól.

Nos, meg is mondom, szerintem mi a bajotok, ilyen típusú férfiak. Hogy senkiházi nullajancsik vagytok. Hogy mélyen a valóságban kisebbségi komplexusos, kéztördelős, remegős szarok vagytok. Egytől egyig minden férfi, akinek az a kattanása, hogy BÁRMILYEN módon hatalmaskodjon egy nőn, az gyenge, az rejteget valamit, annak súlyos önértékelési gondja van. Igen te, aki a péntek esti buliban attól nősz nagyra, hogy be vagy baszva, és akkor elkezded fogdosni őket a sötétben, meg arról magyarázni a pultosnak, hogy mit is csinálnál a vécében. Meg te is, aki ciccegsz a metrón, meg kacsingatsz, esetleg félhangos megjegyzést is teszel a pináról, höhöhö. Mindegyik egy nyamvadt puhapöcs, amelyik stresszhelyzetben kurvázni kezdi a nőket, amelyik lényegében bármilyen nőkkel kapcsolatos gondolatmenetét képtelen úgy átadni, hogy abban pina, fasz, szopás, baszás, fröcsögő testnedvek, vagy erre történő konkrét utalások ne szerepeljenek. Amelyik képtelen egy bármilyen beszélgetést lefolytatni egy csinos nővel anélkül, hogy hosszú lábaktól a szexuális vicceken át a saját megdöbbentően férfias megjelenéséig ne tenne valami megjegyzést. Amelyik nem tud egy nőt 30 percig simán csak kollégának, sportolónak, anyának, beosztottnak, eladónak, jegypénztárosnak, vagy akárminek tekinteni, hanem kizárólag csöcsöknek tudja tekinteni őket, és annyira primitív, ostoba fasz, hogy ezt még közölnie, éreztetnie is muszáj. Mert annyira egy korlátolt tahó, hogy azt hiszi, a nő is hozzá hasonlóan kizárólag azon gondolkodik séta közben az utcán, hogy kit szopna le, és kit csak később. Azt hiszi a szerencsétlen suttyó barom, hogy hozzá hasonlóan a nő is úgy intézi a napi dolgait, hogyha meglát közben egy csinos manust, akkor másra sem tud gondolni, mint hogy 3 barátnőjével hogyan ülne egyszerre a szájára. Azt hiszi, hogy egy nőnek ugyanúgy létszükséglet minden beszélgetésben a kemény pornóról beszélgetni, vagy azt szóba hozni, mint az ő nyomorúságos kis életében.

Nem így van, te fasz. Hagyd már békén a nőket. Ne sziszegjél "viccesen" mögötte a Lidl sorban, ne "suttogd" a haverodnak a mozipénztárnál, hogyan rángatnád a fejét, ne menj oda a hostesshez megkérdezni, van-e barátja, és ha van, az "komoly-e" baszdmeg. Nem a te kedvedért van miniszoknyában, és főleg nem azért, mert kurva. A másik meg nem azért jár kivágott ruhában, mert liftben akar baszni veled. (kurvák is, igénytelen nők és kivételek is gazdagon vannak, ne hümmögjél baszod. Rájuk is igaz, hogy nem általánosítunk. De ma a normális nőkről van szó, képzeld, van olyan is, hm?) Nőies, csinos, és vonzó akart lenni ma reggel, ami nála (tudom, téboly!) nem jelenti azt, hogy megkötözve akar visítani egy hotelszobában 6 perccel azután, hogy bemutatkozott neked. Abból csak a milf anal és a teen gangbang kategóriákban van rengeteg a pornóoldalon, ahol élsz, hülyegyerek. A normális nő nem lesz erre kíváncsi. Nem erre lesz kíváncsi. Nem lesz rád kíváncsi.


És nem átallom bizony elmondani még azt is, hogy szerintem miért nem kíváncsi rád. Sok oka van, ezek legtöbbje egyszerűbb, mint hinnéd. (Csak ugye nem hiszel neki, mert ha visszautasít, tanácsot ad, neadjisten kritizálni merészelne, akkor úgyis kurvává válik automatikusan, így nehéz kissé eljuttatni hozzád az információt, kedves mindentudó teremtés koronája) Ezek miatt nem kíváncsi rád:
1. Azt hiszed, hogy tőle elvárhatod, hogy minden nap aznapi szőrtelenítésen átesett, illatos teste legyen, cserébe te maximum azt tudod nyújtani ápoltság vonalon, hogy nem szaros a segged. És halál komolyan elhiszed, hogy a kettő egálban van. Neki nem lehet kicsit se lenőve a haja, nem lehet picit izzadt egy nyári délutánon, neki top sminkben és magas sarkokon kell léteznie mindig, cserébe te azt nyújtod, hogy zoknit cserélsz foci után, továbbá ha fingasz, akkor lehúzod az ablakot, és a cigi/sör/csípős-hagymás gyrosos leheletre szórsz egy tic-tacot. Bravó.
2. Ijesztő, mogorva, humortalan és paraszt vagy, és elvárod, hogy ez vonzóvá tegyen téged. Ha mégsem tesz azzá, egyenesen erőszakossá, agresszívvá válsz. Ő kötelességtudóan legyen kedves, szolgálat-, és áldozatkész, mert a nő mindig friss, ráér, alázatos, szorgalmas, nem ugat neked, nem basztat, sőt kussol, te viszont egy két bites bunkó vagy, akitől nem várható el semmi. És ez így legyen vonzó a nő számára, vagy kurva. Amúgy is annak tartod, de ha "hibázik", ezt meg is mondod neki.
3. Nem kíváncsi rád, mert te vagy, aki akarsz tőle valamit, de úgy gondolod, hogy kizárólag a férfiak nyelvezetét, ritmusát, sebességét, gondolkodását, céljait és koordináta-rendszerét kell ehhez használni. Nem érdekel, nem ismered, le se baszod a nők vonatkozó ugyanilyen rendszereit, ugyanis szerinted ilyen nem is létezik. És csodálkozol, ha nem kapod, amire vágysz.
4. Nem kíváncsi rád, mert te sem vagy kíváncsi rá, és nem hülye, hogy ezt ne tudja azonnal. Te 2, esetleg 3 testrészére vagy kíváncsi, és halálosan meg vagy sértődve, ha neki ez kevés, ő ugyanis belőled ennyit sem akar, sőt. A világon mindent inkább akar, mint ezt.
5. Nem kíváncsi rád, mert a felvezető műsorodból pontosan tudja, mit kapna tőled. Amire szüksége volna, azt nem tudja megkapni tőled, mert fogalmad sincs róla, mi az, nemhogy rendelkezzél is vele. Ha meg most azonnal igent mondana arra, amit te akarsz (basszunk-basszunk-basszunk), hebegni kezdenél, tördelni a kis kezedet, hogy hújézusom, akkor most hogy is van? Arra vagy berendezkedve, hogy visszautasítanak - te sértegeted őket - és itt a vége. Ha a nő felkínálná magát neked, ha a nő tényleg azt csinálná, amiről te habzó szájjal ábrándozol, nos a legtöbb esetben nemhogy megdugni nem tudnád rendesen, de még megcsókolni sem. Mert fogalmad sincs egy csókról. Plusz ittál 4 sört és 2 rövidet, hogy bátor macsó legyél, és most egy ocsmány disznóól van a pofádban. De szerinted vonzó disznóól. Nos, van, akinek az. Legyen mind a tied. És ez a paradoxon az oka amúgy annak, hogy ordenáré módon beszélsz és viselkedsz a nőkkel és a nőkről.
6. Nem kíváncsi rád, mert fogalmad nincs a nőkről, és ez ordít rólad. Mert nem tudsz egy ajtót kinyitni, egy széket kihúzni, egy női kezet rendesen megfogni, egy poharat a kezébe adni, egy zsebkendőt sem tudsz tisztességesen kérni vagy adni. A szemébe nézni sem tudsz egy nőnek 10 másodpercig a suttyó vihogás, a biztonságot adó szexuális tartalmú megjegyzéseid, vagy valami egyéb szánni való pótcselekvés nélkül. Kevés vagy, ezt mindketten tudjátok, és ezért bántod őket. Mert ahelyett, hogy mernél tanulni tőlük és róluk, ahelyett, hogy mernél kérdezni, mernél hibázni, ehelyett kidülleszted a tyúkmellet és azt hiszed, te tudod, mi kell a nőnek. Ne ugasson a nő, te majd tudod. Hát nem tudod. Nem tudsz egy nőt előreengedni se a sorban anélkül, hogy a micsodájára ne gondolnál, meg arra, hogy ő biztosan a te hatalmas, bámulatos és ellenállhatatlan hímtagodra koncentrál, hát most komolyan, mi a kurva anyját csinálna mást, nem?
7.  Nem kíváncsi rád a nő, mert ránézésre sem tudsz semmit sem nyújtani, amire szüksége van. Mert csak olyanokkal mertél eddig szóba állni, akik tényleg vagy egy mandulás magnumért kúrtak veled, vagy tényleg csak a kocsikulcsod érdekli őket, és mivel ez egyszerű, közérthető koordináta-rendszer, ebben ragadtál, ebben gondolkodsz, ez a világod. Emiatt nem tudsz egy magára valamit is adó nővel semmi mást kezdeni, mint sértegetni, szexista parasztságokat mondani neki, tárgynak tekinteni őt, hogy kompenzáld a kibaszott hatalmas hiányosságaidat - tudniillik, hogy TÉNYLEG nincsen semmi, amit adni, vagy nyújtani tudnál. Mert riasztóan üres vagy. Mert tudatlan vagy, cserében nem alázatos vagy és tanítható, hanem hangos, büdös, szánalmas és unalmas, valamint a végtelenségig kiszámítható. Vagy maximum ijesztő, taszító, rémisztő - ez a legtöbb, amit elérhetsz, ezért ezt el is akarod érni. Ha szeretni nem képes a ribanc, legalább féljen, és ettől hadd higgyük azt mindketten, hogy tisztel. Mert tisztelnie KELL, a kurva anyját, mit képzel. Én a férfi vagyok, követelem a nekem alanyi jogon járó tiszteletet. Neki nem jár tisztelet, neki a fasz jár, úgyis csak annyit akar a lóvén kívül. Hát ezért nem kíváncsi rád a nő baszdmeg. Mert te magad már beáraztad magadat. És lehet platinából is a mandulás magnumod, apukám, attól az még kutya faszát sem éri az egész.


Takarodj le a nőkről. Takarodj le a szidalmazásukról, a bántalmazásukról, a zaklatásukról, takarodj le a hatalmaskodó, ijesztő, rémisztő és ocsmány viselkedésről. Egy nyomorult, gyáva patkány vagy, aki a fizikailag gyengébbekkel kurva nagy jani, mert nekik nincs túl sok fizikai eszközük ellened. Se a téren, se a buszon, se este, se otthon, se máshol. A kurva anyádat neked is, meg minden olyan parasztnak, aki nőket bánt. A kurva anyátokat, hogy ahhoz is gyávák vagytok, hogy a saját súlycsoportban keressetek ellenfelet, ha izmozni akartok. Ja, hogy ott már megbuktatok sokszor. Ja, hogy ott neked kellett letérdelni szopni ugye? Ja, hogy megalázott a főnököd / kinevetett egy lány gimiben / a másik csávó vitte el a lányt, mindez csorbát ejtett a kis férfiúi önértékeléseden, és így kompenzálod, ugye? Értjük ám mind. Rajtad kívül mind tisztában vagyunk ám azzal, miért vagy te ilyen erőszakos, szélsőséges, nevetséges hülye fasz. Rajtad kívül mind tudjuk, mit jelent ez a sok pótcselekvés, ez a használati tárgyak villogtatása, ez a nőkhöz és nőkről történő  'lefelé' beszélgetés, csak amelyik nő ér valamit, azt nem nyűgözi le, hogy a tabletedet vékonynak, a farkadat meg vastagnak mondod. Őket nem nyűgözi le, hogy ordibálva buzizol, hogy más férfiakról is lekezelően beszélsz, hogy állandóan magadat fényezed, hogy minden mozdulatod valaminek a kompenzációja / rejtegetése.

A szexuális zaklatásnak ezer és ezer formája van, csak te azt hiszed, rád ezek nem vonatkoznak. Vagy azért, mert szerinted te nem csinálsz/mondasz ilyet, pedig de. Vagy azért, mert azt hiszed, ezek egy része tök oké, pedig nem az. Illetve nem te döntöd el, hogy mi oké. Arra ott a nő, aki a célpontja a zaklatásodnak. Neked az a dolgod, hogy a nővel nőként bánj, és ne te akard eldönteni, az mit jelent, vagy hogy ennek hol a határa. Mindenkinél máshol, és te alkalmazkodsz. Nem te döntöd el, mi fér bele, ahogy smárolni sem akkor fogtok, amikor te úgy döntesz, ugyebár. Ha tényleg azért vett fel miniruhát, mert ribanc és a szexuális tárgyaddá kíván válni, azt hidd el, könnyű lesz észrevenni még neked is. Ha viszont nem azért, akkor ne akard a mocskoddal meggyőzni arról, hogy akarjon azzá válni a te ostoba kedvedért. Nem fog. És ne is tegye. És remélem előlép az oszlop mögül a hapsija vagy az apja, amikor megjegyzést teszel. Hogy rögtön bemutathasd a geci nagy férfierődet egyenlő körülmények között. Ja, hogy gyáva vagy. Ezt a hapsi és apa megjelenése nélkül is tudtuk, te görény.

Álszenteskedés helyett mondjuk ki, hogy férfitársaságban, a barátok között minden férfi szokott olykor ordenáré módon beszélni a nőkről, a szexről, ahogy bármi egyébről is. Ezért van barátok között, hogy ott beleférjenek dolgok, mondatok akkor is, ha ez amúgy helytelen. Mert az, sőt ezt tudják is azok a férfiak, akik korlátozott helyeken, időben és emberek társaságában engednek meg ilyesmit. Más kérdés, hogy egyáltalán miért van erre szükség, de ettől még tény, hogy van. Én sem vagyok kivétel. Sőt, a nők is csinálnak és mondanak hasonlót, sőt... Ettől még a nők társaságában viselkedünk, mert viselkedni kell. Ettől még nem nyomatunk vicces szexpoénokat az irodai kávékonyhában. Ettől még meg tudjuk különböztetni az udvarlást a zaklatástól. Ettől még meg tudjuk különböztetni a bókot a sértéstől. Az ízlésest az ízléstelentől. Ettől még fel tudjuk mérni a helyzetet, a nőt, a határainkat. Ettől még nem viselkedünk úgy, mint valami neveletlen, viselkedészavaros bunkó paraszt. Ettől még nem kezeljük le a nőket, és főleg (!!) nem teszünk úgy, mintha a nőnek mindössze egy funkciója, kötelessége, életcélja lenne - a férfi.

Minden kulturált és a nőkkel normálisan viselkedő férfi nevében kikérem magamnak az ilyen férfiak magatartását. A "könnyen kapható lányok" nevű hányadék "értékrendszertől" az irodai/utcai/stb megjegyzésekig. Az utcai füttyöngetéstől a nők verbális megalázásának társadalmi szintre emeléséig. Kikérem magamnak, hogy a férfiakról általánosságban ilyen szörnyű képet fessetek, hülye parasztok. Kikérem magamnak, hogy nőket megalázzatok, félelemben, kínban tartsatok.

Ameddig nem értjük meg, hogy a családon belüli erőszaktól a csoportos nemi erőszakos át minden nőkkel szemben elkövetett felháborító szörnyűségig mindennek az az eleje és a kezdete, hogy a szexista hozzáállást, viselkedést és megjegyzéseket el se tudjuk választani, meg se tudjuk már különböztetni a tisztességes és normális hozzáállástól, addig a szörnyűségek csökkenésére, visszaszorítására esély sincsen. Tudom, hogy ebben a nőknek is rengeteg hibája, tanulsága, tennivalója van. Tudom, hogy az egyén szintjétől a top politikáig mindenki részvétele kell hozzá, és azt is tudom, hogy ez nem megy azonnal. De a folyamat egyik alapja, hogy a tisztességesen gondolkodó férfiak elhatárolódnak ettől a szeméttől. 

Ezt igyekeztem ma megtenni a magam részéről. A számomra a világon legfontosabb 3 nő kedvéért. A tisztességes férfiakért. Minden lány barátomért, és minden nőért, akit érint ez. Leszarom, mennyire naív gondolat ez, sőt épp ez a baj, hogy ez ma naívság, mégis a leghatározottabban kijelentem, hogy ezt azonnal tessék befejezni, kedves érintett férfiak, hülye parasztok. Szó szerint anyátokkal bánjatok úgy, ahogy a többi nővel.