2016. augusztus 25., csütörtök

A gólyatáborok, sport-, és edzőtáborok erőszakos alázásai egy másik fényben



Sokadik ilyen hírt olvasom az elmúlt években, sokadszor nem értem, hogy az ilyesmit úgy tálalják Magyarországon, mintha valami megrázóan szokatlan, döbbenetesen új és sokkolóan elrugaszkodott dologról beszélnénk. Pedig nem úgy emlékszem, hogy én voltam az egyetlen, aki edzőtáborokba járt a '80-90-es években, és gólya is volt később egy főiskolán. Arra viszont határozottan emlékszem, hogy az akkori ismerőseim közül aki sportolt vagy a felsőoktatásba került, az súlyos sztorikat mesélt. De kezdjük az elején.

Meggyőződésem, hogy az egész jelenség részben onnan ered, hogy a régi rendszerben a sportegyesületekben és az iskolákban is a poroszos fegyelmezés volt a 'divat'. Bár a világ számos, egyéb gyökerekkel rendelkező, de civilizáltnak mondott helyén vannak egészen furcsa beavatási szertartások, az biztos, hogy itthon ebben része volt annak is, hogy 20-30 éve Magyarországon senki sem lepődött meg, ha egy edző fizikailag fegyelmezett, senki sem perelte be a tanárt, ha az adott egy pofont, vagy megtépte a rendetlenkedő gyereket. Én ezt személy szerint akkor sem helyeseltem (a szüleim pláne nem), de ez adottság volt, pont. Nem volt gyakori az én gyerekkoromban, pláne nem mindennapos, de fel tudok idézni elég sok esetet. Ez ment át 30 év alatt abba a "nyugatiaskodó" és "modern" tébolyba, hogy ma már beperelik (olykor megverik) a tanárt, amihez persze gratulálok, egyik véglet pont olyan okos és hasznos, mint a másik. A fizikai erőszak abszolút jelen volt a gyerekkorunkban, és ugyan utáltam, szükségtelennek tartottam, kevés olyan felnőttet ismerek ma, aki ebben nőtt fel, és egy eltorzult állat lett tőle.

A beavatási szertartások egyetemeken, gólyatáborokban, sportegyesületek edzőtáboraiban pontosan ugyanerre a kaptafára mentek. A szívatások sokkal kevésbé voltak szexuálisak, a fizikai bántalmazás jelentősen gyakoribb volt. Böfögős, fingós feladatok akkor is voltak, és melltartóra/kisgatyára vetkőzni is kellett néha. Edzőtábori beavatás kapcsán ismertem olyat, akinek a folyamat közben véletlenül eltört a karja, vagy elájult. Ahogy olyat is, aki a seggrepacsi után nem ült le 2 napig. Hozzáteszem, akkoriban nem raktam össze ezt a képletet, de ma már világos: ez pont az a korszak volt, amikor kivétel nélkül mindannyian Winnetou és Tarzan könyveket olvastunk egyfolytában, és talán azért (is) próbáltuk méltósággal tűrni a fizikai bántalmazást, mert a hőseink ugyanezt tették. És persze ettől még elfogadhatatlan és döbbenetes erőszaknak számít, ha eltörik valakinek a karja... A dolog egy másik, igen fontos oldala pedig az, hogy az edzőink a pótszüleink is voltak. Mai fejjel elképzelhetetlen áldozatot hoztak értünk, nevetséges fizetésért, hatalmas felelősséggel. Elképesztő melót raktak belénk, és hihetetlenül jó szakemberek is voltak nagyobb részt. A korosztályos világversenyeken Magyarország a rendszerváltás környékén 20 fölötti számú sportágban termelt serdülő-, kadett-, ifi-, junior-, stb. világbajnokokat, érmeseket - lényegében minden évben...

Innen torzult, innen "fejlődött ki" az a világ, ahol a nettó fizikai erőszak egyre inkább szerencsésen visszaszorult, a lelki, a szexuális zaklatás és az erőszak különféle formái pedig egyre felerősödtek. Amit a netes pornó, a külföldi egyetemi minták majmolása is segít(ett), plusz persze a mindenkori egyetemi vezetés is magasról szarik erre az egészre, lássuk be. Meddig tartana minden gólyatábor minden hasonló beavatási szertartásához kamerát, ellenőrt, tanárt, beépített diákot alkalmazni, meddig tartana az idióta Hök számára világos határokat szabni és súlyos szankciókat életbe léptetni? Úgy értem, mi a büdös franc az, hogy megerőszakolnak valakit egy táborban, és a tábor fő szervezői onnantól nem szervezhetnek ilyen programot? Hülye vagy te baszdmeg? Ez egy szankció?

Másik oldalról a legfrissebb hír kapcsán azért megvakartam a fejem. Aszongya "a gólya fiúknak mackósajtot kellett nyomniuk a fenekükbe, és egymás fenekéből azt kinyalni". Végigfuttatom a fejemben 8-10 egykori fiú csoporttársam arcát, fizikumát, habitusát. Nem az a kérdés, hogy megcsináltunk volna egy ilyen feladatot, hanem hogy amelyik pöcs ezt elővezeti, mint feladat, annak a fejét kutyaszarba, emberi hányásba nyomtuk volna, vagy elvittük volna egy disznóólig is. Ki a faszom az, akivel ilyet meg lehet csináltatni az akarata ellenére? Az okostelefonok korában úgy, hogy nem erőszakkal kényszerítik őket? Mi a faszom az, hogy ez 2, azaz kettő évvel később derül ki? Ott ült 200 gólya, és egyik sem vette fel telefonnal videóra ezt? Vagy bármi egyebet? Ott ülnek csajok, akikkel szemben hatalmas csoportban elkövethető a szexuális alázás úgy, hogy bizonyítékot sem készít róla senki? Nemhogy feláll és elmegy onnan a rendőrségre öten, és feljelent mindenkit a picsába azonnal? Hahó. Vagy én vagyok ennnyire eltájolva? Hol vannak a csávók a jelenetből, akik megköszönik a lehetőséget, és kijelentik, hogy márpedig itt nemhogy velük, hanem a csajokkal sem lesz semmiféle hasonló túlzó parasztkodás? Mert ugyanaz a 8-10 főiskolás fickó az emlékeimből (a lányokról nem is beszélve...) kettővel finomabb szintű "poénkodásra" is azt mondta volna, hogy szó sem lehet róla. Egészen pontos leszek: ez a fajta kiszolgáltatottság számomra értelmezhetetlen egy egyetemi gólyatábori környezetben. Nagyon jó lenne, ha valaki érintett ezt érthetően leírná, hogy pontosan mi az a kényszer, vagy motiváció, aminek hatására ilyesmit valaki végrehajt nagy nyilvánosság előtt? Mondom ezt úgy, hogy nem voltam az a kifejezetten otthon komolyzenét hallgatós - egyedül pecázós típusú főiskolás...

És még valami fontosat: én aztán kurvára nem vagyok egy áldozat-hibáztatós fajta, és aki szerint a miniszoknya tehet a nemi erőszakról, az egyrészt olvassa el a vonatkozó írásomat, másrészt közösüljön análisan vízilóval - de az ilyen gólyatábori nagy csoportos alázásokat nem tudom magam elé képzelni fizikailag. Hát egy komplikáltabb, vagy váratlan ZH-t nem lehetett velünk úgy megíratni, hogy botrány ne legyen belőle azonnal a tanszékvezetőnél, ezeket a gyerekeket meg százasával lehet úgy megalázni szexuálisan, hogy szava nincs egyiknek sem? Anyjának se mondta meg. hogy sörösüveget kellett leszopni plénum előtt, és ez zavarta? Vagy 90%-ban nem zavarta ez az egész se a fiúkat, se a lányokat, és az lehet a gond? Mert a házibulikon, egyéb rendezvényeken ez simán belefér. Sőt.

Több dolgot is leszögeznék: nem fogadom el érvként, hogy egyedül voltam a véleményemmel, sajnos mit tehettem volna. 11 utóvizsgám volt a főiskola 4 éve alatt. Megbuktam a féléves németországi főiskolai gyakorlat után 2 hónappal a német nyelvi szigorlaton(!), szigorlati átlagom 4 év alatt 2,55, megbuktam az államvizsgán is. Lényegében kis kivétellel amiatt, hogy ellenvéleményem volt, kritikával éltem, azaz visszaugattam bárkinek, ha nem tetszett. Plusz bele is szartam az egészbe persze, de ez ebben a korban előfordul. Megnehezítettem a dolgomat, de a gerincem és az önbecsülésem a helyén maradt.

Komoly, súlyos, és megalázó beavatási helyzeteket is láttam, embereket is nagyon elgyötört helyzetekben. És a konklúzióm is kétfelé válik el: legfontosabb talán az, hogy ma már sem társadalmi, sem egyéni szinten nem fogadható el az erőszak, sem fizikai, pláne nem szexuális formája, még játékosan sem. Az egyetemek és sportegyesületek vezetése pedig elmegy a picsába, és elsősorban tartom őket felelősnek, és büntetendőnek azért, hogy ezeket az eseteket nem tudják sem akadályozni, sem felderíteni, sem lekövetni, sem szankcionálni. Olyan nincs, hogy valakit megerőszakolnak, vagy majdnem megerőszakolnak, vagy akarata ellenére súlyosan megalázzák, és ennek megelőzésére, vagy felderítésére semmiféle módszertan nincsen. Sőt, a mismásolás, a mosdatás, elbagatellizálás megy. Bántalmazott fiatalokról van szó, és a felelősök mutogatnak, tologatják a felelősséget, valódi szankció meg nincs. Elfogadhatatlan. A másik konklúzióm a gyerekek felé szóló üzenet: amit gáznak érzel, gáznak élsz meg, amitől a torkodban dobog a tiltakozás, az gáz is. Magasról szarjál a következményekre, abból szállj ki azonnal. Lehet, hogy életed álma volt ez az egyetem, de ha itt elfogadott dolog, hogy öten fogdosnak téged, és neked ez nem fér bele, akkor tévedtél, és ez nem a te helyed. Kevésbé súlyos esetben pedig ébredjünk rá, hogy valószínűleg nem fognak kirúgni téged amiatt, hogy nem szoptál le kotonba rakott banánt egy színpadon. Furán nézne ki egy tanszékvezetői vagy rektori írásos indoklásban. Ha ezért kirúgnak, akkor jól tették egyébként, mert akkor ez megint csak nem a te helyed. De megint mondom, fel tudod venni a dolgot, tudod bizonyítani, mi történik, többféleképpen ki tudsz állni magatokért a barátnőddel, hiába izmoskodik bárki, hogy bajotok lesz. És ha ezért leszel ciki a suliban, mert ilyet te nem csinálsz, vállald be. Nem tűnik rossz alkunak az erényes, kemény nő szerep. Lesz majd fiú, akinek ez tetszeni fog...

Végül a rendőrség és nyomozati hatóságok felé szeretném üzenni, hogy számomra nagyon furcsa, hogyha több száz, akár ezer fős rendezvényekről pontosan előre tudható (hely, időpont, stb), hogy felveti a szexuális bűncselekmények előfordulásának lehetőségét, akár tömegesen is, akkor mi indokolja azt, hogy ezek az események ugyanígy ellenőrizetlenül menjenek évek óta? Könnyen, nagy eredménnyel, nagy hatékonysággal megelőzhető, tetten érhető, szankcionálható dolgokról beszélünk, amik fiatalok ellen évről-évre zavartalanul megtörténnek, méghozzá annyira, hogy posztolás és megosztás korában még a sajtó is csak évek múlva szerez róla tudomást. Pedig nem tűnik egy megszervezhetetlenül bonyolult műveletnek megvédeni a gólyákat. Rendet tenni a szabályokban, és betartatni a törvényeket. Mármint ha van erre szándék persze.

2016. augusztus 20., szombat

A szégyenletes szervezés olimpiája



Nemes eszmék, nagy szlogenek, "egymás kezét fogó", meg "összekapaszkodott" nemzetek. Sport-, és emberi drámák, hatalmas győzelmek, drámai bukások, emberi sorsok, lassított képsorok, könnyek, örökre beégett mosolyok. És mivel ez is, meg minden más is több milliárd FB, Insta, Twitter profilon át ömlik bele az arcunkba, elborít minket úgy az információ mennyisége, hogy még alig-alig van vége az olimpiának, de már el is felejtettünk néhány igen árulkodó, igen beszédes apróságot. Amelyek  - legyen egynémely sportteljesítmény bármely emberfeletti  - komoly kérdéseket vetnek fel.

Ki merem mondani, hogy ennél gyalázatosabban szervezett, bonyolított, ennél szánalmasabban kivitelezett Olimpiára nem emlékszem, pedig '88 Szöul óta nézem mindet. És volt máskor is doppingbotrány, voltak másutt is véleményes, vagy egyenesen pofátlan bírói ítéletek. Sziszegtünk a pekingi építkezés idején is a kitelepített nyomorult több ezer ember kapcsán, a Sydney közvetítési időpontok versus időzónák kapcsán, csóváltuk a fejünket, hogy a nem igazán korrupciómentes beruházások és a szegény népek nem vetettek jó fényt az athéni stadionokra.

De hogy 2016-ra oda jussunk, hogy sportolókat tizesével kirabolnak, átvernek, bántalmaznak taxiban, pisztolyt fogjanak rá a riói éjszakában, olyat még nem láttunk. Hogy egy eleve agresszív vírussal súlyosan fertőzött térségben rendezzenek olimpiát, ahol naponta olvasni, hogy melyik sportoló milyen további betegséget, fertőzést kapott el, hogyan fosik parádésat a milyen koszttól, olyat még nem láttam. Olyat meg pláne nem láttam, hogy az uszodában és a kajak-kenu versenyeken a győztesek és helyezettek 20-40 másodpercig nézelődnek a célban, mire kiderül az eredmény. Úgy értem, a londoni olimpia eredményeit élőben követték a nemzetközi űrállomáson, ember. Itt meg bambulunk fél percig a HELYSZÍNEN?! Meg a különféle versenyszámokban elkésnek a startpisztolyok, technikai okok miatt újra rajtoltatnak zavaróan sok futamot, az mi? A gyerek 4 évig napi 6-8 órát készül egy versenyre, és a legfontosabb, legfeszültebb, leginkább éles pillanatot elbassza valami szervező? Mi van itt?

Eleve ugye egy alávalóan korrupt körülmények között odaítélt helyszínen vagyunk, a szegény és gazdag világ megdöbbentően ordenáré kontrasztja a hátterünk, egy összeomlott gazdaság és társadalom a díszletünk - csupa, az Olimpia eredeti és nemes eszméivel ölelkezve harmonizáló körülmény. A forgatókönyvünket színesíti a zika vírus, a nemzetközi terrorizmus általi általános nyugalmi lelkiállapot, az égbekiáltó jelentése és jelentősége a világ első menekült-válogatottjának, hogy csak néhányat említsek. És akkor jönnek az államilag doppingolt oroszok, amit azért gondoljunk már végig alaposan, a kezet nem fogó egyiptomi judós, miközben mi még ahhoz sem tudunk hozzászokni (mert nem lehet), hogy ha ezüstöt nyer egy észak-koreai, akkor elnézést kér...azaz már megint minden adott egy úgynevezett szép és emelkedett hangulathoz.

Erre bezöldül a medence. Ilyesmit kitalálni sem lehetne. Amúgy is egy olyan szeles helyen van a műugrás, hogy világbajnokok hasasokat ugranak tehetetlenségükben. Kérdem én, hol a híres nemzetközi sportdiplomácia, a lobbierő, az asztalra csapás? Mi jön még? Piranhákat miért nem telepítenek véletlenül? Aztán elsiklunk mellette, de hogy bírókat (!!) kell kizárni a boxolóknál, annyira durván csalnak, az ugye az egész versenyüket lényegében értelmetlenné és nevetségessé teszi a szerencsétleneknek. Vállalhatatlan körülmények egy csomó sportágban. Időben csúszkáló közvetítések, helyi idő szerint éjfélkor indított úszó számok, ami minden időzóna számára alkalmatlan.

Itt egy olimpia, amire sokkoló pénzeket költöttek és loptak el, és ahol azon kell izgulni a versenyeken kívül, hogy ne szakadjon le a lelátó, ne csapja le a biztosítékot valami és menjen el az áram, ahol a nyílt vízi úszók azon "viccelődnek", hogy a napokkal korábban ugyanott talált vízihulla remélhetőleg nem lesz már a pályán a futam alatt. A totálisan felbillent világ szembetűnő jele az a Michelin csillagos olasz szakács, aki a jóérzésű stábjával naponta 5000 (!) adag ételt főz és küld szétosztásra pusztán abból az alapanyagból, amit azért rendelnek az olimpiai faluba, mert hátha megeszik a sportolók és résztvevők, de lényegében biztonsági tartalék, azaz tutira megmarad. Egészen beszédes az adagszám is, meg az is, hogy tulajdonképpen kis túlzással a hátsó ajtón elég kiadni a cuccot, ott ugyanis tömegben állnak az éhező és nélkülöző nyomorultak. Egy valóságos, és odaképzelt falon túl. A nyomor által leegyszerűsített világukból nyilván benéznek ebbe a hamisan csillogó világba, ahol még mindig fejlesztésnek hívják a korrupciót, felemelő pillanatnak hívják a doppingolt, elcsalt, legyártott eredményt is, ahol a magasabb politika és a magasabb lóvé a kirekesztett és leszart oldalra összetereli a nyomorgót és az évtizeden át egy célért harcoló, majd a körülmények miatt elbukó sportolót, ahol olyan állapotok vannak, hogy a gazdag ország sportolói nem a faluban laknak, hanem az odarendelt luxushajón, ahol az egyenlőbbek még a szokásosnál is egyenlőbbek.

És mindezeket tudva belegondolni is szörnyű, hogy mi történik ott és azokkal, akik nem twittelnek. A kiszolgáltatottakkal. Hogy mit művelnek vajon ilyenkor a riói árnyékos utcákban, éttermek hátsó termében, félreeső motelekben. Vajon hány helyi gyerek, nő és szerv indul útnak akaratán kívül az olimpia kapcsán és után? Ha azt dühítő és szomorú elgondolni, hogy a több, mint 11.000 sportolóból hánynak reccsen meg a karrierje, vagy akár az élete egy hibás szervezésen, egy elcsalt ítéleten, vagy egy szerencsétlen véletlenen, akkor gondoljuk végig azt, hogy hány életet és milyen szinten csavar ki egy olyan olimpia, amit minden ízében a totális gátlástalanság vesz körül, amit az eszmék és a humánus gondolkodás nettó eltiprásával hoztak létre, és döbbenetesen hatalmas adag dilettantizmussal, nemtörődöm gőggel és aljassággal fűszerezve bonyolítanak le.

Hogy mi a megoldás? Furfangos kérdés, első logikus válasz a korrupció megszüntetése lenne, de ez már álomnak is bárgyú egy olyan világban, ahol Szocsi rendez téli olimpiát, Rio megrendezheti minden idők legnevetségesebb nyári játékait, Brazília - Oroszország - Katar az utolsó/következő 3 futball VB helyszíne, egyszóval a nagyhatalmi mutyika nem tűnik felfüggeszthetőnek. Ha viszont ezt kénytelen-kelletlen elfogadjuk, akkor legyen már cserébe lehetőség a nyilvánvalóan csaló bírók, az államilag dotált dopping felfüggesztésére, legyen már alapvető elvárás, hogy a versenyeket legalább vállalható minőségben megszervezik, és ha már menekült válogatott is van, akkor a humanitárius része ne csak szelfikben merüljön ki, meg önjelölt akciókkal jelentkező szakácsokban és egyéb jólelkű népekben, hanem valami globálisabb akciót is hadd lássunk.

Így ugyanis az Olimpia megszűnik az lenni, ami mindig is volt. Megszűnik szépnek, szerethetőnek, megszűnik nemesnek, kiemelkedőnek, megszűnik unikálisnak lenni. Megszűnik értékes sportteljesítménynek lenni ad absurdum. És ugyan Tour de France-t is rendeznek a mai napig, a versenyt övező mítosz megszűnt, amióta mindenki számára világos, hogy nem az a kérdés, doppingol-e valaki, hanem hogy magát, vagy a biciklijét turbózza fel valami illegálissal. Talán nem kéne eljutni az olimpia kapcsán is odáig, hogy egy aranyéremre csak a győztes családtagjai, szponzorai, edzői - orvosai - vegyészei és adott sportágat űző 10-14 évesek kapják fel sóhajtva a fejüket.