2016. október 21., péntek

Eltévedt a TEK Karmacson



- Csókolom, bocsánat!
- Adjisten, fiatalember.
- Kenesei néni, igaz?
- Igen, fiam, én volnék. Miben segíthetek?
- Pestről jöttünk, tetszik tudni, és gondban vagyunk.
- Aztán mi volna a gond, fiatalember?
- Tetszik tudni, azt a körúti robbantós fiút keressük, Kiderült, hogy itt él. A Té Sándor. Esetleg ismeri a néni?
- Ó, a Sanyikát, há hogyne, annak a Robi apja de rendes ember.
- Tényleg? És a fiú?
- Hajj, annak szava nincs. Jó gyerek az.
- És merre laknak, Kenesei néni? Tetszik tudni segíteni?
- Hogyne, fiam, ott a Rozgonyiék disznóólja mellett elmennek balra, ott fel a kis dombra, de jobbról kerüljék, mert bal felől a Marika még alszik. Ha sok a lúd a dombtetőn, kiáltsa hogy Tibi tee, és kijön a gyerek értük, letereli azokat hamar, oszt mehetnek. A Mikovinyiék háza lesz szemben, és mellette jobb felől a Robiék. Ott lesz a gyerek
- Nagyon kedves tetszik lenni, köszönjük szépen!
- Isten áldja magukat, fiúk
- Köööszöööönjüüüük szééééépeeeen, víííííszontkííííváááááánnyuuuuuk!


Eltévedt a TEK Karmacson

2016. október 14., péntek

Nélküled üres a Place Pigalle - Üzenet Hajdú Petinek



Szevasz Peti,

Ne haragudj már a közvetlen stílusért, de olyan gyakori vendég vagy a nappalinkban, hogy be merem vallani, én így szoktam neked köszönni, amikor te beköszönsz a képernyőn. Annyi szép pillanatot éltünk át együtt, hogy én nem tudlak nem tegezni. Remélem megbocsátod annak ellenére, hogy ismeretségünk ilyen egyoldalú.

A tátongó űrben, amelyet oktalan és hirtelen távozásod okozott a mainstream médiából, nem találom a nyugalmam. Nem szokásom híres embereknek írogatni, meg üzengetni, de veled és ebben az esetben kivételt teszek, mert annyira felháborít, amit veled tettek. Miért, Péter, hogyan és miképpen történhetett ez? A műsoraid egytől-egyig a szórakoztatás és a minőségi tartalom, a valós, értéket képviselő mondanivaló egyedi keverékét adták. Azok a megrendítő vallomások, emberi sorsok és őrületes drámák, amiket ezek az egyperces és ötforintos sztárok elmeséltek nálad. Egyáltalán a vendégek, az a képesség és igényesség a részedről, hogy kizárólag olyan beszélgető-partnereket hívtál meg bármikor, bármelyik műsorodba, akitől tanulni lehet és kell, csupa értékes, komolyan vehető, életével is követendő példát mutató ember. Önmagában azt is őrületes elképzelni, hány és hány millió embernek adtál így akár életre szóló tanítást, útravalót, Péter, valamit, amitől jobb lesz a kis életünk, amitől talán mi magunk is jobb emberré válhatunk, hogy téged, és a kivételes partnereidet nézhettük.

Fogalmam sincs, milyen fogást és kifogást találhattak rajtad és veled szemben. Hogy ki és milyen alapon kezdhette ki a gyönyörű, lehengerlő új műsorodat - el nem tudom képzelni. Annyira egyedi vagy. Ezen a bulváros talk-shown belül a legnagyobbak közé emelkedtél, egyedülálló módon úgy, hogy a műfaj sémáit, sablonjait mindvégig okosan elkerülve kizárólag saját ötletekre, saját megoldásokra építettél. Az a kendőzetlen, tiszta, egyenes érdeklődés a szemedben minden vendéged iránt. Nem véletlenül beszélik, hogy ahogy neked megnyíltak, nem nyíltak meg úgy senkinek, Péter. Az együttérzés, a beleérzés, egyáltalán bármilyen érzés képességének ilyen esszenciája, barátom (talán mondhatom ezt), elismerésem, de komolyan. A mélységes mély bölcsesség a szavaid mögött, a lenyűgöző tudás, ami megnyilvánul minden mondatodban. A választékos, intelligens fogalmazás, a nyelvünk ilyen magas szintű használata minden szituációban, következetesen, készség szinten, nos, nem akármilyen előképzettségről, tanulás iránti tiszteletről és alázatról, a tudásszomj iránti kérlelhetetlenségről tanúskodik. Hogy aztán másodpercekkel később lecsapj egy legendás Hajdú-féle szikrázó kis félmondattal, gyorsan közbeszúrt finom kis poénnal.

Érthetetlen. Az egész karriered a megkérdőjelezhetetlen szakmai alapokra helyezett szorgalom, alázat, munkával szerzett dicsőség példázata. A méltatlan alkuk, a méltánytalan előnyök, az érdemtelenül szerzett haszon ilyen zsigeri taszítása - ugyan rajtad kívül ki mondhatja el még magáról ebben a szakmában? Ezért szúrhattad valaki, vagy valakik szemét. Abban a romlott szakmában elirigyelték a sikeredet. A gyönyörűen, mintaszerűen, önerőből felépített életedet irigyelték, én tudom. Az igaz szerelemben fogant, páratlanul tiszta házasságodat, amelyik gondolom arra ment rá, hogy szétizgultad, szétstresszelted magad. Nem tudtál önmagad lenni a családod számára az iszonyú terheid miatt. És ahogy megérezték az átmeneti gyengeséget az ellenségeid, az irigyeid, köréd gyűltek, hátba szúrtak, miután meggyötörtek.

Pedig csak hagyniuk kellett volna téged alkotni. Hát rád kellett nézni abban az új műsorban, a Showtime-ban is. Ahogy elnevetgéltél a gyerekekkel, mennyire magától értetődő volt a viselkedésed, a gesztusaid a kicsik között, mennyire természetes közeged, hogy gyerekek között vagy, mennyire látszik, hogy rengeteg időt töltesz közöttük. Milyen laza volt, ahogy spontán táncolni kezdtél átvezetésként két geg, két jelenet közt, vagy amilyen egyéni sármot vinni tudtál az egészbe. Hogy gyűlöltem azt a kommentelőt, aki azt írta erre a neten, hogy ja pont mintha Kelemen Anna József Attilát szavalna. Barmok ezek, Péter, lelketlen állatok. Ezek megtámadtak, ezek kipécéztek téged az életben és a neten. A sajtóban és az utcán. Én - nem kérkedem, csak biztos jólesik érezned, hogy van aki kiáll melletted - én Peti megszakítottam egy több éves barátságot, mert valaki azt mondta, hogy olyan ez a bumfordi fickó ebben a roskadásig rakott százmilliós díszletben, meg főleg ebben a laza jópasi szerepben, mintha a Hattyúk tavában a főszereplő Csuja Imre lenne. Én meghúztam a határt, én azt mondtam, mindent nem lehet a Petivel. A mocskolódásnak is kell egy határt szabni. Ha így mentek neked, én arra ugrottam. Meg ha Katát üzletasszonyozták, de gúnnyal, érted, hogy mondom. Na arra habzott a szám, de komolyan, egy családanyáról beszélnek, az isten szerelmére, hát már semmit sem szent?

Száz szónak is egy a vége. Hiányzol a nagy tévékből, a legnagyobbak között a helyed. Méltatlan ez a csatorna, méltatlan, hogy elvették a műsorod nevét, kisemmiztek, hogy félreállítottak. Én mögé látok a függönynek, én olvasok a sorok között, itt valami nemtelen médialeszámolás történt, és én üzenni akartam neked, hogy melletted állunk, sokan vagyunk, kitartunk melletted, és akárki akármit mond, nekünk te vagy a sztárunk, te vagy a Petink, te vagy a showman-ünk. Hajrá Peti!





2016. október 9., vasárnap

A bicskei gyermekotthon molesztálási ügyei, és az ügy sokkolóan, riasztóan aljas háttere



Kezdjük talán két fontos dologgal. Egyik, hogy akkor is mindenkit megillet az ártatlanság vélelme, ha közben csikorog a fogunk, ha a magyar igazságszolgáltatással kapcsolatban súlyos fenntartásaink vannak, és ha a gyerekek szexuális bántalmazása az a kérdéskör, ahol szívesebben tennénk fel az első kérdést azután, hogy lángszóróval, napalmmal, és Chuck Norris-szal együtt rúgtuk be az ajtót.

A másik lényeges rögzíteni való, hogy ez nem egy politikai témájú cikk kíván lenni még akkor sem, ha ma Magyarországon lényegében minden az. Sőt éppen ezért írom le, hogy másik aspektusát szeretném bogozni az ügynek, mert ma már valahogy mintha soha semmi más vetülete nem lenne semminek, csak politikai. Egy mondat alapján bélyegzünk meg embereket és helyzeteket, félszavas kijelentések után ragasztjuk rá valakire a barát/ellenség matricánkat, és utána mondhat vagy csinálhat, amit akar. Ez pedig káros is, nyomorult is, faszság is, és általában rendkívül gátolja 1-1 ügy megítélését is, nemhogy a megoldását, vagy a higgadt gondolkodást.

Aki lemaradt róla, annak itt, és itt remek összefoglalók vannak a bicskei gyerekotthon bántalmazási ügyéről, az RTL Klub Házon Kívül című műsora pedig itt tekinthető meg a témában. Emellett lényegében párhuzamosan van egy budapesti intézeti otthoni molesztálásos sztori is, én pedig természetesen a felzaklató, kiborító és maximálisan felháborító történetek, és a gyerekek mögött kirajzolódni látok egy botrányos, elfogadhatatlan, szörnyen dühítő magyar valóságot ismét, ahol az egyéni érdekek, a minden elborító ordenáré közöny, a pató pál úr gondolkodás olyan keveréke jelenik meg, hogy arra még nekem sincsenek szavaim, pedig. A legelső gondolatom azonban, megnézve és elolvasva mindent, ami elolvasható a bicskei esetről, mégis a következő: itt kérem a rendszer, a magyar államapparátus úgy beszél, és úgy viselkedik ezekkel a gyerekekkel, és főleg az ügyükkel, mintha valaki rossz helyen rakta volna ki a veszélyes hulladékot, és most baszakodni kell a bíróságon, meg idegesít mindenkit ez az egész, meg pénzbe is kerül, és hát a kurva életbe, csak nem megy odébb a szemét, meg kell oldani. Csak ez a történet úgy indul, hogy xy 21 éves, börtönkórházban született.. Hoppá. Aztán úgy 6-8 évesen került az intézetbe, aztán problémás, balhés gyerek volt, és ahogy megy előre a sztori, árgus szemekkel figyelem a gyerekek mozdulatait, szemmozgását, testbeszédét. Állami gondozott gyerekek, egész életükben azok voltak. A 26 éve regnáló igazgatóról mesélik, hogyan molesztálta őket. Meg másokat. Súlyos vádak. Olyan is elhangzik, hogy három testvér ült az igazgató bácsinál, akiket azért hívott be, hogy az édesanyjuk halálhírét közölje velük (!!!), és amíg az egyik sírdogált, a másikat simogatta. Mondom, kemény vádak. Pokoli lecke, Ördögsziget a vonatkozó filmcímek, amik keménységben, horrorban, elviselhetetlenségben ez a kategória, csak ezek itt a való életben elhangzott mocskos kemény dolgok. És akkor amin igazán kiborultam:

2011-ben az igazgató bácsit már megvádolták más gyerekek ugyanezzel. Röviden elmondja a kisfilm, hogy lefolytatták a nyomozást a rendőrök, de az összes gyerek visszavonta a vallomásokat sorban, az igazgató bácsi pedig a helyén maradt. A nyomozás alatt egy év kényszerszabadságra küldték, ám mivel szolgálati lakása a bicskei gyermekotthonban, a kastélyban van, ezért hova mehetett volna, hát ott volt végig. És most akkor üljünk át egy percre az intézetis gyerekek fejébe, már amennyire a kényelmes luxuséletünkből ez akár elméletileg is lehetséges. És itt hangsúlyoznám újra, hogy egyáltalán nem vádolom az igazgatót, nem ítélkezem, csak gondoljuk már végig. Intézetis kölykök vagyunk. Megbukunk a suliban, balhésak vagyunk, a ránk sütött szégyen és bélyeg, hogy mi nem normális családban növünk fel, sőt semmiféle kurva családban nem növünk fel, problémás gyerekké tesz minket (másik 70 faktor mellett, ami szintén). Korán cigizni kezdünk, iszunk, verekedünk, szipuzunk, herbálozunk, anyagozunk. Kisebb-nagyobb rendőrségi ügyeink vannak. Van egy nagyon súlyos ügy bent az otthonban. Erre kik jönnek ki "megvédeni" minket, és kideríteni, mi történt? A rendőrök baszdmeg. Jobb esetben egy másik osztályról, mint akik a bolti lopásért már ismernek minket, dehát számít ez nekünk bármit is? Nem számít, mert ha rendőrt látunk, kussolunk, szűkölünk, menekülünk. De hogy a rendőr nem a mi védelmünkre van, abban biztosak vagyunk, mert egész életünkben így volt. Aztán az igazgató, akit azzal vádol la fél iskola, hogy gyerekeket ront meg, de napi szinten, az ott ül az otthonban. Mert ott lakik. (üvölteni tudnék) Mi ugye árvák vagyunk, azaz a felnőttek világában amúgy is mérhetetlenül kiszolgáltatott, elveszett a helyzetünk. A híres magyar szociális hálóban pedig lényegében esélytelenné kiherélt világunkban élünk. És akkor megjelenik a rendőr, aki pofont szokott adni, hogy meséljük el az igazgató bácsiról, aki az egyetlen barátságos kapcsolatunk a külvilággal, tőle kapunk enni, ruhát, pénzt, lényegében mindent a világon - na őt akkor kaszáljuk most el, ez lenne a feladat.

Én lefosom, hogy mikor és milyen pártszínű kicsodák alakították ki ezt a rendszert, és azt is lefosom, hogy ez üzemszerűen így működik, vagy súlyos kihágások, szabálysértések, és egyéb problémák vezettek oda, hogy ezt a vizsgálatot (2011-ben!!!) így sikerült lefolytatni. Az igazgató maradt, mindenki kussolt, ment tovább az élet, és a gyerekek szerint a molesztálás is. A magyar sajtóban lényegében azok a cikkek jelentek meg, amiket linkeltem, illetve minden normális portálon még 1-1 hír. Összegezném, hogy mi a hír: erős a gyanú, hogy kisfiúkat egy igazgató TIZEN/HUSZON éven keresztül szexuálisan abúzált, és ha ez igaz, akkor elképzelhető, hogy nem 1-2, hanem rengeteg (ad absurdum 100+) gyerekről szó van. Egy most a vonat alá ugrott, mert nem bírta (állítólag) ezt az egészet feldolgozni, sokan teszik fel azt az okos kérdést, hogy de a gyerekek miért nem beszéltek, ha ez évtizedeken keresztül így volt, sőt felmerül (lehet, hogy joggal) az is, hogy a gyerekek simán fel akarják nyomni a tanárt, kitalálták ezt a sztorit, stb.

Namármost visszatérnék arra a részre, ahol megfigyeltem a riportfilmet a testbeszédekkel. Ezek - legyünk őszinték - nagyon egyszerű kis árvák, nem túl cizellált szókinccsel, és viselkedéskultúrával. Honnan is lenne a drágáimnak, nem? Nos, ilyen szofisztikált hazugságvádakhoz rendkívül fegyelmezettnek, intelligensnek és szervezettnek kell lenni. Én ebből semmit sem láttam. Csak atomjaikra szétesett gyerekek nyilatkoztak arról, hogy mit csináltak velük, és lényegében drogokkal próbálnak felejteni, azaz nem nagyon tartom valószínűnek, hogy egyáltalán szellemileg képesek lennének ilyen bonyolult és súlyos hazugságokat hitelesen előadni. Főleg, ha amúgy jól bánt velük az igazgató, ahogy mondják.

De sajnos tök mindegy, igaz-e. Az az ábra, ahol normál rendőrökkel mennek rá intézetis gyerekekre, ahol egy gyeremekotthon igazgatója (!!!) elleni molesztálási ügyben (!!!) maga a vádlott a helyszínen marad végig (!!!), beszél a gyerekekkel, akik látják őt, akiknek az orra előtt van VÉGIG, aki ellen gyerek fejjel iszonyatos vádakat kellene megfogalmazni - ki van meglepve, hogy ejtették az ügyet 2011-ben? És csak azóta még 5 teljes év eltelt. De csak úgy mellékesen kérdezem: ÉS HA IGAZ?! Akkor ki fog elszámolni, tisztelt rendőrség, ügyészség, gyermekvédelem, emberi erőforrások minisztérium? Egyáltalán mi a faszom az, hogy itt az ország egyik legdrámaibb gyermekek ellen elkövetett (és akár évtizedes alapon, akár 100 gyerek ellen elkövetett) SZEXUÁLIS ERŐSZAKOLÁSI ÜGYE zajlik, és erről nincs is hír? Nem erről beszélgetünk az esti híradóban, nincs háttérműsor, nem mondanak le AZONNAL prominens intézmények vezetői, nem indult 74 darab belső, külső, alsó és felső vizsgálat?!

Mit képzel itt mindenki? Amúgy is tragikus sorsú, tragikus módon felnevelt, tragikusan kirekesztett, leszakadt, esélytelen és iszonyú szellemi-erkölcsi-érzelmi állapotban lévő gyerekek és fiatal felnőttek ügyében OLYAN SZINTŰ KÖZÖNY van, hogy én köpni-nyelni nem tudok. Itt elképzelhető, hogy sorozatban erőszakoltak kisfiúkat olyan mennyiségben, amit még hollywoodban sem mertek soha forgatókönyvbe írni, és mi meg itt megcsóváljuk a kis fejünket, és ennyi?! Egy retkes mikrofont nem dug senki a minisztérium orra alá, hogy excuse me a büdös picsába, lennétek szívesek és szólnátok egy szót esetleg?

Nem akarok demagóg lenni, de a FB-on azt látom, hogy 5000 km-re gyalogló menekültektől Hajdú Péter parkolási szokásaiig, kiscicáktól ötletes receptekig mindenkit minden jobban érdekel, mint ez a téma. És mivel minden lószar pillanatok alatt körbeér a neten, így azt sem fogadom el, hogy nem tudunk róla. Hát nem. Ez nem az ok, ez már a diagnózis. Nem tudunk róla, mert nem érdekel senkit, ezért nem osztja meg, nem gondolja végig, nincs is róla véleménye. Így aztán sem a hatóságok, sem senki a világon nem fogja azt érezni, hogy a kurva életbe gyerekek a sajtó és a közösségi média kemény nyomást gyakorol, akkor feküdjünk már rá az ügyre basszameg drága uraim, hát szétszednek itt minket!

Nagy túrót. Most a 2011-eshez hasonlóan ordenáré, lelketlen, a gyerekek életével, lelkével, jövőjével, egészségével, és jogaival legkevésbé sem foglalkozó, arra magasról szaró módon lefolytatnak még egy vizsgálatot és még egy nyomozást. Most az RTL riportot készített, hát felfüggesztették az igazgatót a vizsgálat idejére. Valóságos örömünnep, tényleg. Aztán akár így, akár úgy zárul az ügy, a gyerekekkel mi lesz? Azokkal is, akik még ott laknak, és azokkal is, akik már évek óta nem, csak (ha megtörtént) cipelik ezt a terhet tovább. Elmondom: nem lesz velük semmi. Folytatják leszakadó, esélytelen életüket ebben a lelketlen, agyatlan, gonosz, szívtelen, ignoráns és ocsmány rendszerben, ami tulajdonképpen maga is egy folytatólagos, fiatalkorúak és kiskorúak ellen elkövetett bűncselekmény. Emberek szisztematikus tönkretétele, és intézményesített megnyomorítása. Hatalmas szerencse, hogy a kastély parkjára tavaly elköltöttek valami 270 millió forintot. Mutatja faszán, hogy hol van a fókusz ebben az országban.

Azok a gyerekek is a mieink ám. Én szégyellem magam és én kérek elnézést tőlük mindazok nevében, akikkel - akár tizesével megerőszakolta őket az igazgató, akár nem - megszégyenítő módon, állatként, mocsokként, utolsó szükségtelen kacatként bánik a rendszer. Leszarom, melyik politikai oldal találta ki, alakította ilyenné, vagy üzemelteti így. Ja és leszarom, hogy a gyerekek problémásak, hogy bűnözők meg drogosok lesznek/lettek nagyrészt, leszarom, hogy mennyibe kerülnek, leszarom, hogy milyen nehéz ezt az egészet megszervezni, menedzselni. Leszarom, hogy kevés a jó szakember, leszarom, hogy se a gyerekekben, se a szakemberekben nincs semmiféle motiváció a probléma valódi megoldására. Oldjátok meg. Ez a dolgotok. Ezért fizetünk titeket. Ez nem agykutatás, hanem egy szakma. És nincsen rá semmiféle, de semmiféle mentség, hogy gyerekeket hagytok magukra, árvákat szolgáltattok ki egy ilyen gusztustalan, közönyös, hányadék rendszernek. Nemhogy egy pedofil állatnak, ha ez igaz. Az egész ország arról fröcsög, hogy majd Líbiából holnap idejön egy csomó szőrös barna ember, és megerőszakol mindenkit, akit csak meglát. Miközben lehet, hogy 25 éve Budapesttől 35 kilométerre egy ősfás parkban, egy mesebeli kastélyban pontosan az történik, amitől mindenki retteg. Csak ez már itt van, ez már könnyen lehet, hogy megtörtént, és tegnap is, és holnap is megtörténik, ti meg nem csináltok semmit. A szexuális erőszaktól rettegő Magyarország pedig magasról szarik erre az egészre. Mélységesen szégyellje magát mindenki, és azonnal tisztességes bánásmódot, szakmai, emberi odafigyelést, kulturált megközelítést, professzionális igazságszolgáltatást, és valós megoldást, de leginkább olyan hozzáállást követelek a gyerekek számára, a gyerekek nevében, mintha ők is emberek lennének. Mintha, a rohadt életbe. Mintha emberek lennének.