2017. április 15., szombat

Válasz a fenyegetésre




Most van elég. Évek óta nem írtam semmiféle kormányzati témáról, mert szebb és jobb dolgom is van ennél, de ma vége van ennek. Azért van vége ennek, mert a  nyílt fenyegetőzés az vörös vonal. Az egyetem bezárása is az, van is itt egy félig megírt poszt erről, de a bolsevik típusú fenyegetőzés, az túlmegy mindenen. Úgyhogy befejeztem a hallgatást, mert aki most hallgat, az cinkosotok. És én nem leszek az.

Csak a rend kedvéért: én a magam részéről 41 éves becsületes, tisztességes adófizető állampolgár vagyok, akinek államosították az iparágát, akinek szétszakították a családját, akinek a sokkoló állapotú iskolarendszerben tanul a gyereke. Vállalkozó vagyok 15 éve, annyi szemétséget kellett elviselnem, és közben annyi adót fizettem az államkasszába, hogy az valami teljesen arcpirító. De ha fenyegetnek, azt nem bírom, nem bírtam soha, nem is akartam bírni soha. Ideges leszek tőle azonnal. Mert a törvények szerint élek, becsülettel teszem a dolgom, szeretetben és szeretetre nevelem a gyerekem, kiállok a jogaimért, kiállok azért, amiben hiszek, cserébe üldözéssel, meghurcolással fenyegetőznek? A hátuk mögött álló hatalom erejével fenyegetőznek meg hencegnek? Mi van itt, ember?

Persze  fenyegetés és fenyegetés között is van különbség. Mindenkit annyira kell komolyan venni, amennyire megérdemli, de minden nyílt és burkolt fenyegetést kategorikusan és maximális határozottsággal vissza kell utasítani. Én pedig attól a típustól speciel különösen ideges leszek, amikor a Jedi visszatér című filmből az a karakter fenyegetőzik, aki Jabba palotájában a közvetlenül a főnök gusztustalan teste mellett lakik. Jelentéktelen, pici, kócos, ugrál, visít, és egy kis taszító nyomorult rohadék - tudod, melyikre gondolok, ugye? Amelyik sikoltozva örül, ha a főnök irtó gonosz valakivel, amelyik csakis azt zabálja, ami a főnök szájából kiesik, aki állandóan hangoskodik, hogy fontosnak tűnjön, de mindenki tudja, hogy egy szánalmas kis véglény.

Jabba kis férgének szokása a fenyegetőzés. Ülni a gazdatest mellett, onnan hatalmas nagy pofával fenyegetni bárkit, aki a gazdával nem ért egyet - szarházi nyomorultság. Biztonságos melegnek hiszi a büdös kis helyét Jabba kis lénye, miközben mindannyian tudjuk, hogyha eltávolodna a gazdától 5 métert, már nem lenne ekkora a pofája, és az első arra járó el is taposná, mint egy férget. Így bezzeg kurva könnyű "bátornak" lenni, hiszen a főnök nagy, fenyegető, katonái ott vannak közel, egy emelettel lejjebb pedig ott várakoznak a betanított szörnyek, akik mindenkit megesznek, aki a gazdával nem ért egyet.

Tisztázzunk valamit. Jabba kis férgének nincsenek érdemei. Sem Jabba palotáját nem ő építette, sem a katonák nem neki engedelmeskednek, sem a szörnyeket nem ő irányítja, sem valódi feladata nincsen, hiszen nem jó semmire. Ő csak egy idegesítő kis féreg, szerepe mindössze annyi, hogy a gazdát mindenki számára fenyegetőbbnek és hatalmasabbnak mutassa, mint amekkora az valójában. Eszköztára nevetséges, mindössze rikoltozva röhögni, vagy visongani tud, még a gazda uszításához is kevés, intellektusa (valósággal bókolok, hogy neki van ilyenje, nem?) pedig kimerül abban, hogyha a főnök nyála ráfreccsen a taszító képére, akkor kéjes büszkeséggel telve néz körül, hogy mindenki látja-e, mennyire ragaszkodik hozzá a mindenható. Nem ragaszkodik hozzá. Ő Jabba szolgája, a sokadik kis sorszámozott senkije, akit bármelyik szükséges pillanatban fel is lehet falni, és el is lehet taposni. A szörnyekhez kevés, mert túl kicsi és jelentéktelen még ahhoz is, hogy velük zabáltassa majd meg a gazda,  vagy valamelyik katonája. És a kis féreg filmbéli karaktere előzetes jel, és nyom nélkül tűnik el végül anélkül, hogy bárkit is érdekelne, hogy mi a fasz lett a szánalmas kis életével -  egy a fontos csak, hogy a kibaszott idegesítő visításnak végre vége.

Aki pedig fenyeget minket, az jöjjön ki. Játsszuk le. Ne húszezer másik fizetett idiótával riogasson bennünket, ne mások bicepszét mutogassa, baszod. Hanem jöjjön ki a térre, és ott fenyegetőzzön. Ott legyen nagy a pofája, ott mutogassa a kurva nagy hatalmat, és kurva nagy erőt. Küldje ránk a TEK-et, a NAV-ot, a fizetett trollokat, küldje ránk az internet-, és/vagy gondolat-rendőrséget. Küldje ránk az egész retkes kincstári médiagépezetet. Gyertek ki a térre bazmeg, és adjátok elő nekünk szemtől szemben a csicska létezés minden apró részletét, mintha az hazafiság lenne. Adjátok elő a behízelgő, elvtelen, szervilis, gerinctelen, megalkuvó, nyomorult rettegést agresszív parasztsággal feleslegesen takargatni vágyó lét mindegyik betűjét, mintha az honvédő magyarkodás lenne, ahogy húsz éve toljátok.

Már csak a gazda fanatikus híveire hat ez a szar, ti is tudjátok. Mind tudjuk - pedig nektek bármit tudni aránytalanul megterhelő lehet - hogy nem mi vagyunk hazaárulók, ahogy 20 éve neveztek, hanem ti. Nem mi vagyunk Magyarország ellenségei, hanem ti, és a többi retek szolga, amelyik parancsra szanaszét baszta az otthonunkat. Amelyik most éppen kirúg a munkahelyükről embereket, mert a CEU-n végeztek. Vagy mert ellenzéki megmozdulásokra járnak. Amelyik a 23.000 forintos anyagi kárt 500 óra közmunkával bünteti, a 230.000 millió forintos kárt nem bünteti, hanem okozza. Már nem is titkoljátok, már nem is áruljátok demokráciának. Háborút indítottatok a magyarok ellen. Nyílt, döbbenetes háborút. És a magyarokat vádoljátok Moszkva árnyékában azzal, hogy idegen érdekeket szolgálnak. A fiatalokat vádoljátok egy nyíltan fasiszta rendszerben, hogy megtévesztett emberek, hogy ellenségek. Sokkoló, korábban elképzelhetetlen történetek, most már naponta. Magyarország szégyenország lett. A saját hazátok ellen fordították Európát és Amerikát, a saját pártcsaládotokat, és minden civilizált, épelméjű embert a nyugati világban. Ellenünk fordítjátok az egész világot, szégyent hoztatok és hoztok a fejünkre és gyűlölettel töltöttétek fel Magyarországot, csordultig. De felálltunk már nálatok nagyobb szarból is, pedig a rombolásotok már összehasonlítható a kommunisták rombolásával. Akik ugyebár szintén annyira az ellenségeitek, hogy ott ülnek, ott élnek, ott csúsznak és ott másznak köztetek. Akik híven szolgálták azt a rendszert is, de hát ti meg mind az elvek emberei vagytok, bazmeg. Aki alácsúszik a hatalmas testének, annak megbocsát mindent a főnök, annak már nincsen múltja. Nem baj, majd mi emlékszünk a múltatokra, baszod. Amikor itt lesz az ideje, majd mi helyettetek is emlékszünk rá, mit csináltatok, és mit csináltok most is.

Mert nekünk viszont veletek ellentétben még van jövőnk. És az kibaszottul halálosan biztos, hogy semmiféle gerinctelen, szervilis, haszonleső gyökér szolgai létforma nem fenyegethet bennünket. Ugyanis a magyarok mi vagyunk. Ti az ellenség vagytok, aki fenyegetőzik. És aki minket fenyeget, aki az egyetemistákat fenyegeti, aki a fiatalokat, a gyerekeinket (!!) fenyegeti, aki a becsületes embert fenyegeti, az mindannyiunkat fenyeget.Mi a magyarok vagyunk. Akiktől elloptátok a kokárdát. A himnuszt. A polgárt. A magyart.

Mi pedig visszavesszük. Mert szarszagú és nyálkás lett nálatok. De legfőképp azért bazmeg, mert nem a tiétek. És mert méltatlanok vagytok arra is, hogy magyarok legyetek. Szégyen vagytok. És örökre az maradtok.

Egyszer és mindenkorra befejeztétek a fenyegetőzést, világos?!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése