2017. június 14., szerda

Csak egy perc az egész, avagy miért baszakodsz az időmmel?!



Régóta figyelem, régóta "élvezem" ezt a számomra teljesen bizarr gondolkodásmódot, illetve annak mindenféle szituációkban tapasztalható áldását. Régóta gondolkodom is rajta, hogy lehet az, hogy másokat nem őrjít meg azonnal. Persze látom, hogy sokakat velem együtt idegesít, de valahogy mintha a magyarok nagy mennyiségben inkább azonosulnának ezzel a szörnyűséggel, mintsem kikérnék maguknak, és kategorikusan, minden élethelyzetben visszautasítanák.

De mi is ez a jelenség? Meglepő, de pontosan az, ami a poszt címe. Az egymás idejével történő baszakodás, amikor valaki boltban, utcán, parkolóban, moziban, színházban, vagy bárhol minden előzmény és egyeztetés nélkül hirtelen döntést hoz az én időmről, az időbeosztásomról, arról, hogy én most egy kicsit várakozni fogok, mert az ugyan sem nem értelmes, sem nem logikus, se nem etikus, sőt olykor nem is jogszerű, de neki így kényelmesebb, és az nem szempont, hogy én is itt vagyok, én ugyanis szükségszerű elszenvedője leszek az ignoráns taplóságnak, ha akarom, ha nem. Ez az egyik olyan dolog az életben, amit sem megérteni, sem elfogadni nem vagyok képes, viszont minden egyes alkalommal rácsodálkozom, és elképedek, hogy ezt hogyan találta ki, aki éppen csinálja. Amióta célzottan figyelek erre, kiderült, hogy az életünk megrázóan sok helyzetében fordul ez elő, éppen azért, mert a magyarok valamiért beletörődnek abba, hogy naponta 5-10-20 perc arra megy el, hogy valaki a saját kényelme, célja érdekében egész egyszerűen akadályozza a többieket.

Leggyakoribb típuspéldái a forgalomban figyelhetők meg. Amikor a taxis szűk utcában kiteszi a kettős indexet előtted, fizettet, utas kiszáll, te meg vársz. Az áruszállító fuvarozó, aki megáll az utcában, int neked, hogy csak egy perc, és levesznek 30 rekesz kólát, vagy két kanapét. És te megőrülsz. Amikor a múltkor a Sparban az előttem lévő néni ismerősként üdvözölte a pénztárost, miközben a szalagra tette a holmit, tudtam, mi következik. Neveltetésem miatt megvártam, hogy csak udvariassági hogy-vagy-Klárikám lesz, vagy csacsogni is kezdenek - a néni pedig nyilván habozás nélkül, mosolyogva és hosszan sztorizni kezdett úgy, hogy mindannyian 20 perce álltunk sorba. A hatodik mondatánál szóltam közbe, hogy bocsássanak meg, de ezt most itt ugye nem gondolják komolyan, miközben tizennégyen állunk sorban? A két idős hölgy pedig ahelyett, hogy elnézést kért volna, előbb meglepődött, majd legyilkolt engem a tekintetével, a pénztáros meg ezután (mert sokszor vásárolok ott) 3 hónapig láthatóan emlékezett rám, de ami a legdurvább, hogy láthatóan egyik sem értette, hogy mit vétettek.

Miért hisszük azt, hogy mások idejével jogunkban áll baszakodni? Miért hisszük azt, hogy a "csak 1 perc" az rajtunk kívül álló vadidegen emberek életébe ugyanúgy belefér, mint a miénkbe? Miért gondoljuk azt, hogy ha mi beterveztünk egy gyors megállást a forgalomban, akkor a körülöttünk haladó 4-5-50 autónak is bele kell, hogy férjen egy kis pauza? Miért rendelkezünk állandóan más idejével? Ki tudhatja, hogy én nem épp egy beteg rokonhoz, síró gyerekhez, ideges ügyfélhez rohanok? És ha sehova se rohanok, akkor is milyen alapon dönt úgy valaki, hogy én az ő puszta döntése miatt várakozni fogok, és kész? És legyen világos, nem arról szól, hogy 2-3 percet nem tudok várni. A döntés idegesít, hogy vad idegen emberek, akik magasról szarnak rám, azok ne rendelkezzenek az időmmel. Ahogy a pénzemmel sem, az eszközeimmel sem. Ez magától értetődő kellene, hogy legyen. Nekem speciel az, és az általam jólnevelt kultúrembereknek tartott kisebbségnek ez valamiért szintén az.

Miért int nekem az ügyfélszolgálaton a kisasszony, miután kivártam a sorszámmal a sorom és ott ülök előtte, hogy még egy kis plusz türelmet kér, hogy a hallhatóan privát telefont kényelmesen végigmondja, aztán befejezze? Mi a szar közöm van hozzá, hogy te árut hoztál ebbe a boltba, barátom, és EZ ok számodra, hogy szabálytalanul megállj, feltarts engem, és mindenkit? Vagy a szálloda előtt a külső sávban megállj a mikrobusszal, hogy leszálljon 14 ember? Miért nem lehet Magyarországon elintézni, hogy erőszakos telefonos értékesítők, akiknek nem adtál engedélyt, akiket megkértél, utasítottál, felszólítottál ötvenszer, hogy hagyjanak már békén, azok ne hívogassanak kéthetente? Hogy lehet még 2017-ben is az a napi gyakorlat, hogy 3 pénztár van nyitva egyenként 25 emberrel a sorban, 9 pénztár meg zárva? Egyáltalán hogy van az, hogy mindenkinek van egy pillanatnyilag kurva fontos oka arra, hogy ott és akkor az írott és íratlan szabályokat felrúgja, és a körülötte lévők idejét egyoldalú döntéssel kicsit használja? Miért kell nekem tökéletesen idegen, rendszerint barátságtalan emberekhez alkalmazkodnom olyan szituációban, amikor bizarr módon maga a szituáció is úgy alakult ki, hogy ő éppen nem alkalmazkodik sem hozzám, sem a szabályokhoz, sem az illemhez, sem senkihez és semmihez?

Mi az, hogy valaki elállja az utat bevásárlókocsival, közben telefonál, és fel van háborodva, ha kocsistul-gyerekestül udvariasan odébb teszem 1 métert? Mi az, hogy a kapum elé parkol a postás a retkes furgonnal, és integet, hogy "csak bedobja ezt a 4 dobozt és már megy is", csak egy pillanat? Hogyhogy az egész városban kivétel nélkül minden építkezésen betonkeverők és dömperek kettős indexelnek a külső sávban, és ők várakozhatnak ott akár órákat is, hatalmas és teljesen indokolatlan dugókat okozva úgy, hogy én 3 percre sem állhatok meg, mert basztatni kezd a rendőr? Miért gazdálkodik valaki az én időmmel, és én miért nem csinálok ilyet másokkal? Én miért tudok civilizáltan parkolni? Én miért gondolom természetesnek, hogy inkább sétálok egy dobozzal 200-400-600 métert a kis utcából, minthogy a Körút külső sávját leállítsam 1 percre (amitől azonnal dugó alakul ki), csak azért, hogy a célállomás előtt kiugorhassak a cuccommal? Én miért tudom arrébb vinni a boltban a vásárolt holmimat, hogy ameddig csomagolok, más már fizethessen, és nem kényszerítek rá mindenkit, hogy végignézze a zacskózást, mert nekem úgy kényelmesebb? Vagy ha zacskózok, nagyon sietek, és elkészülök időben? Én miért nem csacsogok a mozi büfénél, miután fizettem, meg dobálom a hajam, vagy mondok még egy csöcsös poént a kislánynak, hanem megyek onnan, mert sor van mögöttem? Miért van ennyi ignoráns pöcs ebben a városban, és miért nem veszik észre az emberek, hogy napi 15 perc az havonta 6-7 óra, évente pedig 3 teljes nap (!) nettó idő, amit magunk/szeretteink helyett arra fordítunk, hogy bunkó idegenek parasztságára várakozunk teljesen feleslegesen?

Számomra megdöbbentő ez a szellemi mélység. És ez ezer helyen megfigyelhető. Más helyeken azért van dugó, mert az úthálózathoz képest sok a kocsi. Itt azért van dugó, mert minden nagy kereszteződésben bent áll keresztben a paraszt, és mutogat neked, aki a zöld lámpánál sem tudsz menni miatta. Pedig felfestették sárgával, már sok helyen rendőr is van, de a magyar az nem képes. Az akkor sem enged be maga elé, ha utána 14 méterrel indexel jobbra, és leparkol. És ahelyett, hogy maga elé engedett volna, neked végig kell várni a parkolást, mert ő magyar. Itthon teljesen természetes, hogy a zsákutcánkban csatornát cserél a Vízművek, 1 hónapot késik persze a munkával, a melósok meg egyik reggel leborítanak mintegy 6 tonna kavicsot az úttest teljes szélességében, elzárva 30 kocsit a külvilágtól, és akkor várunk. Mindjárt elvisszük, uram. Mondom maga eszénél van, ember? A fuxos művezető nyilván egy luxusdzsippel jön, a kapum elé áll, amikor indulnék dolgozni, bocsánat, elmenne ezzel, uram? Persze, csak egy perc. Mondom nem egy perc, hanem most azonnal. De barátságtalan az úr. Mondom egyáltalán nem vagyok barátságtalan, csak megmondaná, maga pontosan ki a búbánatos úristen, hogy egyáltalán a kapum elé áll, és aztán még én, és az ügyfelem várakozzunk magára? Megyek uram. És ez napi szinten megy a városban. Magamon kívül 10.000 esetből talán kétszer láttam olyat, hogy valaki plafonig lakott bevásárlókocsival maga elé engedett egy kölyköt, akinél egy sportszelet meg egy víz volt, pedig nem kell agykutatónak lenni, hogy rájöjjön valaki, hogy az úgy logikus. A magyarnak nem az. Vársz bazmeg, én pedig leszarom. A magyarok nagy részének ez a gondolatmenet a természetes. Az teljesen mindegy, hogy mindenki számára ésszerűbb, logikusabb, kellemesebb és főleg barátságosabb módon is lehetne együtt közlekedni, vásárolni, moziba menni, étteremben, vagy szórakozóhelyen létezni, és egyáltalán, együtt élni - no, az nem érdekel senkit. Sőt, ahogy a magyarokról szóló hízelgő állítás mondja, a magyarok jelentős része isten bizony tényleg boldog, ha a másiknak rossz. Ha nem fér fel a buszra, de én még igen, ha már nem engedik be, de engem még igen, ha ő nyomorog, de nekem nagy helyem van, ha én még le tudok parkolni, de úgy, hogy a másik már ne férjen el, akkor úgy fogok parkolni. Nem egyszer fordult elő, hogy parkolóban kértem egy embert, hogy odaadom a százast, és adja nekem a bevásárlókocsit. Tízből nyolcan odaadják, de volt, aki megrázta a fejét, visszatolta a kocsit a helyére, kivette a százasát, én meg álltam, hogy ez biztos kandi kamera bazmeg.

Félreértés ne essék, nem idióta vagyok, és rengeteg helyzet van, ahol szó nélkül állok és várok. Gyerekek, idősek, sérültek, persze. Sőt elég, ha valaki normálisan odaint, odaszól két szót, elnézést kér, vagy ilyesmi  - és máris megértő az ember. Mert ekkor nem helyette döntenek, hanem megkérik udvariasan, hogy most várjunk mind 2 percet. És onnantól nyilván minden oké. De hogy emberek random élethelyzetekben döntést hozzanak az amúgy is nagyon drága időmről láthatóan minden értelmes indok nélkül, az viselhetetlen. Azért az, mert tahó paraszt dolog. Mert egyikünknek sincs elég ideje, és senkinek sem engedem meg, hogy rendelkezzen az enyémmel, ahogy én sem rendelkezem másokéval, csak rendkívül indokolt esetben. Az pedig nem indokolt eset, hogy te üdítőt szállítasz, és így kényelmesebb. Meg sok címed van. Leszarom. Nem a te hibád, hanem a tirpák főnöködé, én tudom, mert ő meg is büntet téged, ha késel, és úgy állítja össze az útitervet, hogy másképp lehetetlen megoldanod. Csak én hadd szarjak már magasról arra, hogy mindenki szerint a szabályok rá pont nem érvényesek, mert rám pedig igen. És véletlenül egy olyan szakmában dolgozom, ahol többek között belvárosi, nehéz helyszínekre adott esetben hatalmas nagy, olykor 4-5 teherautóval viszünk színpadot, fényt, hangot, 4 tonna ételt, 500 széket, és még néhány "egyéb apróságot" - és valamiért nem álljuk el az egész utat 6 órán át. Hanem hajnalban és éjszaka dolgozunk, igenis kifizetjük az éjszakai meg extra költségeket, igenis rászánjuk az extra időt, pedig én is utálok hajnalban kelni, ezek a srácok pedig 24 órában dolgoznak, és mégis így csináljuk, mert nem blokkolunk egy háztömböt és a környék összes utcáját, mert ilyen nincs. Mert ilyet nem csinálunk. Mások pedig valamiért azt gondolják, hogy nekik joguk van délután kettőkor leállítani egy sávot, egy parkolót, elállni az utat, és ügyintézni, dolgukat végezni, vagy mittomén, mit csinálni.

Én is, és minden normális állampolgár így is lehetetlenül sok szabályhoz alkalmazkodunk. A gyerek iskolájától az adóhatóságig, az ügyféltől a postai nyitvatartásig mindenhez mi alkalmazkodunk, ezek a rendszerek sem nem túl rugalmasak, sem nem arra vannak kitalálva, hogy majd ők alkalmazkodjanak hozzám és mindenkihez. Úgyhogy nagyon megköszönném, ha minden önjelölt fuvaros, meg bolti eladó, meg minden barom, aki azt hiszi, hogy ő is rendelkezhet velem és az időmmel, sürgősen átállítaná az agyát, továbbá a leghatározottabban követelem ettől a következetlen, igazságtalan és gusztustalan rendszertől, hogy ha már vannak szabályok, azok legyenek érvényesek mindenkire.

Logikus emberként ugyebár azt sem tartanám túlzásnak, ha pl. a Belváros forgalmát úgy szerveznék meg, hogy tízkor ne legyen kukásautó a Rákóczin, hogy a köztéri virágokat az Andrássyn meg a járdát ne délben locsolgassák (eszem áll meg télleg) vagy hogy az áruszállítás hajnal és késő délután között korlátozott legyen, de persze nem lehet túlzásokba esni egy olyan városban, ahol egy tetű útfelbontást nem tudnak rendesen elvégezni, ahol a rendőr nézi bambán a kereszteződésben a káoszt, mintha nem pont ő lenne ott azért, hogy azt megszüntesse (és esküszöm a napokban a Mogyoródi - Pillangó utca sarkon nem működő lámpánál full káosz dugó, és 50 méterrel odébb a kereszteződés irányában állt egy rendőr traffipax-szal...), ahol minden szirénás autó kedve szerint használja a megkülönböztető jelzést, ahol egy csomó mindenki egyenlőbb a többieknél, és egyébként is, ahol az egész rendszer a korrupcióra, az idiotizmusra, a dilettantizmusra, és a szervilizmusra épül. Sokat nem lehet várni tőlük értelemszerűen.

Azt azonban még így is elvárnám, hogy néhány alapvető szabályt tartasson már be mindenkivel a hatalom. Vagy én is megállok a körúton a belső sávban legközelebb szükség esetén, kiszállok pisilni egyet a sínekre, aztán majd mondom kocsinak-villamosnak, hogy baszod, csak egy perc. Kíváncsi lennék, mit szólna a tisztelt közönség.

Ne legyünk már ennyire rohadtul közömbösek, figyeljünk már oda egy picit egymásra. Nem olyan megerőltető, isten bizony.



2 megjegyzés:

  1. Ezt a blogposztot (kissé zanzásítva) kiplakátolnám minden szolgáltató offline ügyfélszolgálatán, minden szupermarketben, bankban, rendelőben, patikában, postán, kormányablakban - annyira jó és igaz! A stílus pedig mindent visz! Köszönöm: helyettem is szóltál! Sz. Gábor Ágnes

    VálaszTörlés
  2. Szívemből szól.
    +1: PARASZT dolog, amikor a boltban megnyitnak még egy kasszát és a 10 sorban álldogálóból az utolsó kettő pofátlanul odarohan, holott a maradék 8 már húsz perce vár!!!!!!!!!!!!!!!!!!! nem illik, köcsög!!!

    VálaszTörlés