2017. július 18., kedd

Miért csodálatos az internet



Rengeteg - köztük remek - cikket olvastam arról, hogy az internet hogyan változtatta meg az életünket. Arányaiban különösen sok olyat, ami leírta, és a mai napig mindig leírja, miért rossz az internet. Miért káros, mi mindent tesz tönkre, és legfőképp miért és melyik része(i) veszélyes(ek). Sok tanulságos, megfontolandó, okos és igaz dolog, és sok képtelen baromság is volt közöttük. Egyvalami azonban, így nagyságrendileg 20 év után feltűnt: hogy baromi kevés szó esik arról, miért csodálatos az internet. Ezért - tőlem nem túl meglepő módon - úgy döntöttem, írok erről egyet magam.

Ahhoz, hogy az internet létezését, annak erejét és jelentőségét fel tudjuk mérni, kontextusba kell helyeznünk magunkat. Esetemben ugyebár '76-os évjáratként mondhatjuk, hogy kb. 20 éves voltam, amikor az e-mail, és a world wide web először megjelent az életemben. Azaz totálisan internet mentes gyerekkorom volt, filterek és hashtag-ek, posztok, share-ek, like-ok, sőt szelfik és lolcsi nélkül. Tudom, döbbenet. Azt is tudom, hogy az utolsó ilyen generáció vagyok. Meg azt is tudom, hogy isteni szerencse, hogy nem volt Facebook meg Instagram a kölyökkoromban...És azt is, hogy pontosan ezek miatt valószínűleg az utolsók között leszek, akinek 20-25 év múlva valahol, valakinek a hátsó kertjében még parkolni fog egy öreg benzines kocsija, kézi váltóval. Majd elgurulok az egyetlen városszéli kúthoz néha, és kimegyek a határba, ahol még nem önvezető autók járnak.

Ezzel együtt szögezzük le az ellentétes hírek áradatában egészen nyugodtan, hogy az internet csodálatos. 20 év alatt megszokhatatlan, hihetetlen mennyiségű és minőségű hír, esemény, kép, hang és film jutott el hozzám, és röviden, szabatosan annyit mondhatnék, hogy imádtam bazmeg. És imádom a mai napig. Először is teljesen más minőségű, radikálisan, alapjaiban megváltozott kapcsolattartást jelent a családommal. Ahogy mindig is akartam, egész életemben. Korlátlan, ingyenes, azonnali, magától értetődő. A családomat bármikor, bárhol, bármi miatt azonnal akarom látni, tudni, érezni. Pont. Innentől lényegében mást nem is kellene tudnia az egész hálónak meg technológiai robbanásnak a számomra, de ez csak a kezdet. Az interneten megtalálok mindent, ami elképesztő akkor is, ha ez ma már nevetséges állítás :) Én abból a korosztályból származom, ahol a rádiós kívánságműsorban a temérdek, de tényleg elmondhatatlan mennyiségű szar zene között egyesével kellett rádiós magnóval kazettára felvennem a kedvenc számaimat, ha ugyan éppen lejátszotta aznap a rohadék műsorvezető. És nem pofázott mondjuk bele...Én, aki az egész fiatalkorát CD boltokban töltötte, vadászva a leértékelt meg muszáj lemezekre - na most képzelj engem a Spotify-on. Havonta egy mozijegy áráért. A youtube-on a Zenebutik után. Az E-bayen a Triál és a Skála után. Folytassam?

Az internet csodálatos. A világ számomra érdekes hírei, általam választott nyelven, a világ bármelyik újságírójától, azaz valamennyi újságírójától. Magamfajta ember megköszöni az ilyesmit. Könyvtárból, lexikonokból, barátoktól és szülőktől kikeresett, megkérdezett, és ellesett infók után a Wikipedia és a többi online tudástár. A barátaimmal, az ismerőseimmel szintén egy teljesen más minőségű kapcsolattartás, mennyi és mennyi emberről tudhatom végre, hogy mi van velük. Elég 3 havonta 4 sort váltani olykor, mert  ez is sokkal több, mint korábban, amikor senki nem írt meg kézzel nemhogy ennyi levelet, egyet sem. Mert levélben nem írtál 4 sort, viszont 45 sort nem tudtál miről írni. És ezért nem írtál meg - hiába nevetgélsz, senki sem írta meg:) - egy levelet régi barátoknak. Ilyen volt a világ, így működött. Az alsó tagozatos osztálytársaid közül nem sokkal tartottad a kapcsolatot 25 évesen. Nincs ezzel semmi gond, ez volt a világ, illetve így volt eddig. Most pedig tudod, mi van velük. Ha akarod, egyébként. És ez a lényeg. Itt az első banánhéj. Hogy mit tudsz, azaz mire és kire vagy kíváncsi. Más szóval hogy mire használja, aki használja az internetet.

Ugyanis én értem, hogy folyamatosan arról cikkeznek, hogy eláraszt az információ, meg követhetetlen, meg álinformáció, meg dezinformáció, meg félinformáció, meg tudnodkell.hu. Lassítsunk. Értem én, tudok mindegyikről. Figyelek is. De azért köszönettel ott a józan eszem. Amit inkább használok. Ajánlom mindenkinek, elég hatásos. Az internetet is meg kell, és tessék is megtanulni használni. Új minden, oké. Nekem is. Mindenkinek, kivéve a '90 után születetteket, mert nekik olyan az internet, mint neked a benzin. Van, és kész. Ettől még a használatát nem egy agysebészet megtanulni. De nem is szabad azt hinni, hogy tanulás nélkül is megy mindenkinek. Nekem például egy gondolat segített elég sokat néhány évvel ezelőtt, nem guglizom most le, hogy kitől, és nem is idézem, de valahogy így szólt:

"Ha visszautaznál az időben 60 évet, és egy mai okostelefont a kezébe adnál egy akkori embernek, mit mondanál hozzá? Hogy mi ez? Mert ugye mondhatnád például, hogy ezzel az eszközzel 3 kattintással elérhető az emberiség által felhalmozott valamennyi, valaha megalkotott, és megőrzött tudás jelentősen túlnyomó többsége egy helyen. És hogy mire használjuk a mindennapokban? Cicás videókat nézünk rajta, és vadidegen emberekkel lényegtelen dolgokról vitatkozunk."


Elgondolkodtató, nem? Megrendítő belegondolni, hogy az emberiség civilizáltabb részének csúfolt nagyobbik fele, aki pörög a neten, az milyen bizonyítványt állít ki magáról. Itt egy eszköz, amin korábban elképzelhetetlen gyűjteményeket és felhalmozott tudást lehet találni, megszerezni, használni, élvezni, és még annyi, de annyi mindent a világon, vásárolni, helyeket megnézni, és nevetni, minden mennyiségben nevetni a rettenet mennyiségű hülyeségen - és az emberiség jelentős része mégis mivel foglalkozik a neten... És félreértés ne essék, nem a csúnya internet teszi ilyenné az internetet. A felhasználóknak van erre igénye...

Erre adok egy kis időt, végiggondolni. A felhasználó, a 21. századi homo sapiens az, amelyik úgy gondolta, hogy az internet akkor szóljon arról, hogy robban, lángol, fröcsög, tocsog, behány, besír, beég, beházasodik, bezárkózik egy villába, beájul a félelemtől pénzért, és így tovább. Aztán összezizzen minden szakember, és megállapítja, hogy ez biz káros. Nos, döbbenet, de valóban az. Ráadásul több milliárd ember ízlését nem is fogjuk kedd délutánig megoldani, úgyhogy én azt gondolom, hogy egyénenként az épeszű szelekció az, amivel megóvja magát a normális ember ettől a szartengertől. Végül is a tévécsatornák többsége is teljesen felesleges, és nem is nézem. Nem olyan bonyolult ez.

Viszont belegondoltál, hogy a világ ötleteiből, megvalósult fejlesztéseiből, vagy a világ tehetséges embereiből mennyivel nagyobb százalék jut el közvetlenül hozzád? Ez milyen kurva jó, nem? Hogy egy csomó zseniális ember, aki a világ minden szegletében a világ minden művészeti ágában, szakmájában, stb alkot, annak te egyre nagyobb és nagyobb részét élvezheted, láthatod, és tudhatsz róla. A hétköznapi életedet pedig felsorolni is nehéz. A térképtől a parkolásig, lényegében az életed minden szükséges kiegészítője online, ezért másodpercre, méterre, forintra ellenőrizni tudod, rengeteg időt, pénzt spórolsz, és lehet kérem ezen nyafogni, de például a kényelem nem ugyanaz a liga. Hogy mást ne mondjak, hogy miért csodálatos az internet, mert nem járok bankba és postára. Aki élt az internet előtt, annak ha csak ez az egy dolog eszébe jut, elbőgi magát a hálától, barátom. Ja, és nem mellesleg itthonról dolgozom. Itthonról tárgyalok. Mesebelien gyönyörű. Itthonról intézek iszonyatosan sok mindent. Ugyanis imádok itthon lenni. Amennyit csak lehet, az enyéimmel, a szeretteimmel vagyok. Ha ezt az időt növelni lehet azzal, hogy én hülyeségek helyett elintézek egy eszement nagy halom tennivalót online, akkor nincs kérdés.

Ezért csodálatos az internet. Mert olyan, mint a filmek. Aki gondolja, nézzen horrort. Isten bizony, semmi gondom vele. Én speciel nem vagyok erre kíváncsi. Mert készülnek gyönyörű filmek is. Meg elgondolkodtató, meg izgalmas, tanulságos, és vidám filmek. Elég sokféle film van ugyebár, amit azonnal néznék, szíves örömest. A web ugyanígy van. Én igyekszem a szebbik felét vizsgálni, mert a végtelennek a fele is végtelen, amennyire emlékszem. Befogadhatatlan mennyiségű zseniális dolog helyett nem töltöm az időm rettegéssel, őrjöngéssel, és felesleges baromsággal. A hülyeségből pont annyit fogyasztok, amennyi pótolja azt, hogy tévét viszont évek óta, és soha többet nem nézek a sportközvetítéseken kívül, mert okafogyottá vált, és amit nyújt, az fos. Nem bontom ki, fos.

Online a szabadság is végtelen, tehát a magamnak összeállított kis alkalmazások, oldalak listája is pontosan olyan, amit szeretek, kicsit sem más, kicsit sem alkalmazkodik, kicsit sem megy messzebb, mint azt szeretném. És így egyáltalán nem félelmetes az internet. Nekem nem. Hanem csodálatos, és kimeríthetetlen. Ezért nem pánikolni kell tőle, hanem megtanulni használni, és a káros hatásaira pedig figyelni. Mert nyilván továbbra is kézzel jegyzetelek a füzetembe, mert nem akarok elfelejteni írni. De ettől még nem parázom attól, hogy már a hangommal is tudok sms-t írni, hanem kurvára imádom. A dilemma ugyanaz, mint a gyerek-fog-e-papír-alapú-könyvet-olvasni kérdésnél. Ha te fogsz, ő is fog.

Ennyire egyszerű ez.